Nagy Bandó András karrierje kezdetén, vagyis 1980 környékén ismerkedett össze Antal Imrével egy humorfesztiválon, amit Vácrátóton rendeztek meg. Az eseményen ő, mint pályakezdő humorista, Antal Imre pedig műsorvezetőként vett részt. Majd röviddel később Kaposváron, a Dorottya Napokon ismét összefutottak, mivel itt is a Magyar Televízió számtalan műsorának házigazdája volt a konferanszié. „Összefogta a fiatalok csapatát. Ha valaki közel tudta hozni hozzánk a befutott művészek világát, akkor ő volt az. Közvetlenségével, kedvességével, bohókás hozzáállásával nemcsak a közönséget, hanem legfőképpen a résztvevőket is szórakoztatta. Egy igazi bohém ember volt” – nyilatkozta a Velvetnek Nagy Bandó András, aki hozzátette, amikor a Szeszélyes évszakok című műsorban megfordult, adáson kívül többször is elbeszélgetett Antal Imrével, és ezek a beszélgetések jó emlékként élnek benne.
Létezik egy szobor
Nagy Bandó András egy másik, frissebb történetet is elmesélt. Hét-nyolc évvel ezelőtt Fejér Csaba festőművésszel közösen állította ki műveit Balatonakaliban, egy magánház udvarán. Mivel Fejér Csaba hódmezővásárhelyi illetőségű, Nagy Bandó András pedig Szeged városához kötődik, ezért úgy döntöttek, hogy egy olyan emberre bízzák a megnyitó ünnepséget, aki szintén erről a környékről származik. Így esett a választásuk Antal Imrére, aki 72 évvel ezelőtt Hódmezővásárhelyen látta meg a napvilágot. Mivel általában egy-egy megnyitó házigazdája mindig kap egy képet, vagy egy alkotást a kiállítóktól, ezért Nagy Bandó András egy fából faragott Antal Imre-karikatúrával lepte meg a művészt. „Nem tudom, hogy vajon egyszer is megmutatta-e a világnak, hogy készült róla olyan portré, ami mindenkinek mosolyt csal az arcára. Nemrég megkeresett egy fiatalember, hogy létre akarnak hozni egy humormúzeumot. Ezennel szeretném világgá kürtölni a hírt, hogy létezik egy szobor. Ha Antal Imrének is berendeznek egy sarkot, akkor kérem, keressék meg azt a szobrot, és tegyék a többi relikvia közé.”
Kudlik Júlia közleménye
Megrendülve hallottam a hírt, hogy az ország Imrusa, szeretett kollégám Antal Imre hosszan tartó betegségét követően elhunyt. Számtalan műsorban szerepeltünk együtt, ami a mai napig örömmel tölt el. Imre nem csupán egy kolléga volt számomra, hanem igaz barát is…
Az elmúlt években a nyilvánosság kizárásával tartottuk a kapcsolatot, szerettem volna kimaradni a körülötte kialakult harcokból, az önös érdekből vezérelt segítségnyújtásból.
Ahogy ma egy ország, én is teljes szívemből gyászolom.
Nyugodj békében Imre!
A Szeszélyes évszakok egykori állandó vendége, Ihos József elmondta, ő is az 1979-es vácrátóti humorfesztiválon találkozott először Antal Imrével, aki közvetett módon elindította ezen a pályán. „Kaposvárott voltam népművelő. A városban lett volna egy fellépése, ám a Magyar Televízió nem engedélyezte. Így nekem kellett helytállnom. Ekkor kaptam kedvet a szerepléshez. Később többször is említettem neki, hogy miatta lettem színpadi ember, illetve humorista” – nyilatkozta a Velvetnek Ihos József, akinek láthatóan nem volt könnyű dolga, amikor arra kértük, hogy mesélje el kedvenc történetét Antal Imrével kapcsolatban, mivel 30 év után meglehetősen sok sztorit sikerült összegyűjtenie.
Memóriabajnok és rögtönzőművész
Ihos József fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Antal Imre fotografikus memóriával rendelkezett, pár perc alatt képes volt megjegyezni mindent. „Egyszer a forgatókönyv helyett egy tűzrendészeti szabályzatot adtunk a kezébe. Átolvasta, majd félrehívott, és megjegyezte, hogy ebben bizony egy poén sincs. Bár valószínűleg rájött a cselre, az első húsz percben elkezdte sorolni a szabályokat. Természetesen hibátlanul” – emlékezett vissza Ihos József. „Egyszer láttam őt nehéz helyzetben. Mindig kívülről fújta a többiek szövegét is. Egy alkalommal így véletlenül partnere, Görbe Nóra szövegét kezdte el mondani. Szerencsére nekem sikerül visszavezetnem” – mesélte a humorista, aki hozzátette, Antal Imre rögtönözni is kiválóan tudott. „Egyszer véletlenül egy rossz szállodába ment el fellépni. Az ottani csoport természetesen szívesen látta, és meghívták a műsorukba. Más helyen volt, más stábbal, és mégis óriási sikere volt.”
A kabala
Kató néni megtestesítője elmondta, ő volt Antal Imre kabalája, hiszen akárhányszor meglátogatta őt a kórházban ismeretségük során, mindig meggyógyult, ha ő azt mondta, hogy így fog történni. „Amikor nagybeteg volt, és az álmenedzser asszony eltüntette, csak engem engedett hozzá. Szinte titkosszolgálati módszerekkel próbáltam információkat szerezni Antal Imre hogylétéről. Ott voltam az orrműtétjénél is. Mindig vittem neki kompótokat, dugi dolgokat, és ezektől mindig rendbe jött. Legutoljára két héttel ezelőtt látogattam meg. Bár akkor is azt mondtam, hogy rendbe jön majd, sajnos most nem lett igazam.” A humorista szerint Antal Imre soha nem engedett magához közel senkit, munkatársaihoz kollegiális barátság fűzte. „Akárhányszor elmentem valahova, az első pár percben mindig megkérdezték tőlem, hogy van Antal Imre. Még soha nem tapasztaltam, hogy egy ország ennyire szeressen valakit korra, nemre, műveltségre való tekintet nélkül. Ez páratlan dolog.”