Mivel új recepttel előállni manapság már nem egyszerű, ezért próbálkoznak a könyvkiadók azzal, hogy a szakácskönyveket személyiségekkel adják el. A "perszonalizált szakácskönyvek" tulajdonképp gonzósított receptgyűjtemények, ahol az étel-leírásokat személyes élmények és megjegyzések keretébe ágyazva adja el egy kellően vonzóra kreált személyiség. Az ilyen személyiségnek önálló karaktert kell adni, hogy megkülönböztessék a konkurrens terméktől, ezért kitalálják, hogy főzzön anekdotázgatva az Északi-sarkon, ugráljon meztelenül a konyhában, vagy merüljön érzéki sóhajokkal könyékig az ételekbe puszta kézzel. Ilyen viszonyok közt az is udvariatlanság, ha forrásmegjelölés nélkül veszünk át egy-egy receptet a konkurrenciától, de ha a termék-személyiség fontos karakterjegyeit is lenyúljuk, az akár szerzői jogi per tárgya is lehet.
Mi volt előbb: a két tyúk...
Stahl Judit például kéjesen tapicskol a tésztákban és krémekben, tévéműsorában torkosan nyalakszik és kóstolgat, furcsa szavakkal becézgeti a készülő ételeket, és mindent elkövet, hogy egyesítse az amatőr őszinte lelkesedését a boszorkányosan hozzáértő szakácsnő profizmusával. Mióta a Spektrum Televízió vetíteni kezdte itthon is a Nigella Bites (Nigella falatozója) című nagy sikerű angol tévéműsort, nem először merül fel, hogy Stahl tévés produkciója szembetűnően hasonlít Nigella Lawsonéra. A neten rákeresve jópár fórumot és blogot találhatunk, ahol részletesen tárgyalják az egybeeséseket a résztvevők. A Stahlnál annak idején egyéni vagányságként tálalt fícsörről - miszerint imád kézzel tapicskolni az ételekben, kézzel keverni a salátát, és közben hangsúlyozni, hogy mennyire élvezi ezt - hamar kiderül, hogy nem is olyan egyéni, hisz Nigella is pont így, pont ilyen élvezettel csinálja. Különös egybeesés az is, ahogy mindketten állítják, nem hivatásos szakácsok, csak a lelkesedésük űzi őket, ezért mindketten hivatásos evőként, vagy amatőr gasztronómusként definiálják magukat. Stahl írásos munkásságát Nigelláéval összehasonlítva pedig komplett szófordulatokra bukkanhatunk, amelyeket ugyan nyilvánvalóan egyéninek szántak, valahogy mégis gyanúsan megegyeznek. A probléma mindössze az, hogy Nigella volt az, aki mindezt jóval előbb találta ki és írta le.
Nigella Lawson főzőműsorának magyar fordítója szerint is szembeötlő a hasonlóság a két karakter között. "Mindketten sötétbarna hajú, harmincas szépségek, mély búgó hangjuk van és viszonyuk az ételhez alapvetően érzéki" - véli a fordító, aki szerint a hasonlóság önmagában még nem gond, a nagy elődöket viszont illik meghivatkozni. "Senki sem vitatja, hogy Stahl jól főz, új recepteket viszont szinte lehetetlen kitalálni manapság" - véli a fordító, aki szerint Stahl elkerülhette volna a plágium vádját, ha megemlíti, hogy nagy hatással volt rá Nigella munkássága.
A Színes Bulvár Lap augusztus 24-i száma érdekes összehasonlítást közöl a két szerző könyveiből kiragadott - szó szerinti fordításnak tűnő - részletekkel, és még a Stahl Judit által sajátjaként definiált Tündértorták receptjét is megtalálta - ugyanazon a néven: Fairy Cakes - Nigella Lawson szakácskönyvében.
|
...vagy a két tojás?
Lawson tévéműsora már megy itthon, könyve azonban még nem jelent meg eddig: a Nigella falatozója című kötet a Szukits Kiadónál jön majd ki októberben. A kötetet először a Stahl első két könyvét is gondozó Park Kiadó tervezte piacra dobni, de végül meggondolták magukat és visszaadták a jogot. Rochlitz András, a kiadó tulajdonosa és ügyvezetője azonban cáfolta, hogy a hasonlóságok miatt álltak volna el a megjelentetéstől: "Mikor elkezdtünk szakácskönyveket kiadni, Judit, Jamie Oliver és Keith Floyd volt a három fontos nevünk. Óriási siker volt mindegyik, ezért vettük meg nem sokkal később Nigella könyvének jogait is. Ekkor azonban azt vettem észre, hogy kezdünk beskatulyázódni a szakácskönyvkiadó szerepkörbe, pedig ennél jóval sokszínűbbek vagyunk, és nem akartam, hogy az arculatunkat csak ezzel azonosítsák. Ezért adtuk vissza a Nigella-könyv jogait, és épp ezért nem nálunk jelent meg Judit harmadik könyve sem."
A kiadó az állítja, a lap által felhozott hasonlóságok nem jelentenek semmit, ezzel a fáradsággal Nigella Lawson és Jamie Oliver könyvei közt is találhatnánk egyezéseket: "A perszonalizált szakácskönyvírás is használja a "végy két tojást" fordulatot, miközben művelői nem csak főznek, hanem az egymás receptjeit és eljárásait tartalmazó könyvtárnyi irodalmat is bújják éjjel-nappal. Így aztán olykor az is előfordulhat, hogy valakinek épp olyan jut eszébe, amit olvasott valahol, de már rég azt hiszi, hogy a sajátja, hisz időközben itt-ott át is alakította." Lawson valóban sokszor használja mások receptjeit is, ilyenkor azonban nem felejti el megemlíteni ezt a tényt, sőt volt, hogy a hivatkozott szakácskönyvet is felmutatta, amiben a receptet találta. Stahl ezzel szemben mindent a saját neve alatt említ; az egyik női lap témábavágó fórumában pedig azt állítják, akár tételesen is fel tudják sorolni azt a pár esetet, amikor forrásra hivatkozott (ebből kétszer egy Ildikó nevű barátnőjére).
Nem nyeli le
Rochlitz nem hiszi, hogy Nigella Lawson kiadója pár hasonlóság miatt perre készülne, hisz szerinte: "Ilyen egyezések alapján egyszerűen pitiáner dolog volna pereskedni."
Dr. Szinger András jogász, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület munkatársa azonban úgy véli, ha az egyezések bizonyíthatóak, az komoly szerzői jogi kérdéseket vet fel: "Ilyen esetben a kiadó és a szerző is perelhető. A kiadó azért, mert a kiadást és terjesztést ő végezte, ami ilyen esetben a magyar szerzői jog alapján - függetlenül attól, hogy tudott-e róla - jogsértő cselekménynek minősül. A szerző pedig azért vonható felelősségre, mert a saját nevét írta egy olyan műre, aminek nem ő a szerzője - ez pedig elég jó alap egy kártérítésre, hiszen a szerzőnek a névfeltüntetéshez mindenképp joga volna."
Szinger szerint az ilyen esetekre a kiadók általában már előre felkészülnek: "Bevett szokás, hogy a kiadó a szerzővel kötött szerződésébe beiktat egy jogszavatossági klauzúlát, ami őt fedezi és a szerzőre hárítja a felelősséget. Ha ennek ellenére mégis előfordul, hogy a kiadó szerzői jogi perbe keveredik harmadik személlyel, akkor a szerző a kiadó kárát is köteles megtéríteni". A kártérítés összegét ez esetben a magyar szerzői jog szerint állapítanák meg, mivel - ha bizonyítható - a jogsértést itt követték el. Ilyenkor az eredeti mű kiadója az elmaradt, piaci alapon számított jogdíjat követelheti, mivel ez az ő elmaradt bevétele. Ha pedig ezen túlmenően további bizonyítható, nem vagyoni kár is felmerül, akkor még ezt is megtéríttethetik a magyar kiadóval.
A jogásztól azt is megtudtuk, hogy a Rochlitz által felhozott "végy két tojást" szófordulatra nyilván senki nem alapozna kártérítési pert, de a perszonalizált szakácskönyvek - és a kiemelt Nigella-Stahl hasonlóságok - esetében nem is ezekről van szó: "Receptkönyv esetén az a precedens, hogy recept csak abban az esetben lehet védett, ha a kötőszöveg, a szófordulatok olyan egyéniek és jellegzetesek, ami saját arculatot ad a szövegnek".
Gasztrokulturális összeesküvés-elmélet
A tészta, ami kileheli a lelkét, a Tündértorták díszítésénél szabadon szárnyaló alkotói képzelet szerintünk azért adna alapot legalábbis egy alaposabb vizsgálódásra, a Park Kiadó részéről Rochlitz azonban változatlanul csak lejárató kampányt hajlandó az ügy mögött sejteni: "Felelősséggel tartozom a szerzőmért, és nagyon bánt, hogy egy ilyen világszínvonalon teljesítő szerzőt most el akarnak lehetetleníteni". Arra, hogy kinek állna ez érdekében - és miért pont most, Nigella könyvének megjelenése előtt -, nem szeretne tippelgetni, csak annyit jegyez meg: "Judit sikerét az eladott 300 000 példány már bizonyítja, tehát ebből az egészből most mindenkinek az jön le, hogy milyen jó lehet Nigella, ha már mindent róla koppintanak". Stahlt azonban továbbra is világszínvonalú és hiteles szerzőnek tekinti, és töretlen a bizalma iránta: "Egy olyan jelenséget honosítottunk meg általa Magyarországon, ami itt addig ismeretlen volt: a perszonalizált szakácskönyvét, amiben az író személyisége is benne van. Mi mindenképp mellette állunk és büszkék vagyunk rá."
Megkerestük a Nigella Lawson szerzői jogaival kapcsolatos ügyeket intéző Ed Victor irodalmi ügynökséget, ahonnan a téma illetékese emailben válaszolt kérdéseinkre: "Nem tudtunk arról, hogy Nigella könyveit Stahl Judit plagizálhatta. Természetesen jelenleg nem vádaskodhatunk ilyesmivel, hiszen ehhez először gondosan meg kell vizsgáljuk az ügyet. A plagizálás csúnya bűncselekmény: lopásnak, szellemi tulajdon ellopásának számít. Amennyiben beigazolódik, hogy Nigella könyveiből a forrás megjelölése nélkül másoltak, minden lehetséges lépést meg fogunk tenni, hogy megvédjük ügyfelünk szerzői jogait, és jogi tanácsot kérünk az ügyben".
Mivel marketingszempontok alapján egyelőre egy ilyen jellegű akció csak a Nigella Lawson könyvét októberre ígérő Szukits Kiadónak jöhetne jól, szerettük volna őket is megszólaltatni az ügyben. Hiaba próbáltuk azonban napokig elérni a kiadó illetékeseit, a weboldalon és a tudakozóban szereplő telefonszámon munkaidőben sem vette fel senki. A legfőbb illetékest, Stahl Juditot pedig szintén nem sikerült nyilatkozatra bírnunk: bár asszisztensével napokig egyeztettünk újabb és újabb időpontot, műsorának forgatásából adódó elfoglaltságára hivatkozva Stahl végül mégsem kívánt reagálni kérdéseinkre.
|