Sokan ugyanolyan rejtélyesnek gondolják, hogy a Naplóból kiszáll egy kvízműsor kedvéért, mint amikor a Magyar Rádió négy évre szóló pekingi tudósítói megbízását egy év után visszaadta. Miért lehet ez rejtély?
Az embereket, akik a tévéknél, rádióknál, internetes orgánumoknál dolgoznak, újságíróknak nevezik. Pedig ezen emberek javarészének köze sincs az újságíráshoz. A Napló televíziós újságírás. Ha én eltávozom a Naplóból, ebben az értelemben a televíziós újságíróskodással szakítok, és elmegyek egy másik iparágba, ami a kőkemény showbusiness. A kvízműsorvezetés számomra vadonatúj dolog. Amikor hazajöttem Pekingből szintén új dolgot akartam csinálni, és azt láttam, mindenki hülyének néz, főleg a főnökeim a rádióban.
Miért nézték hülyének?
Mert a rádióban az igazi álom elhúzni a francba, kimenni egy – akkor még - jól fizető külföldi tudósítói posztra, és ott naponta leadni egy-két tudósítást. Peking unikális hely, mert baromi messze van, az ember azt csinál, amit akar, a főnöke nem látja. Nekem akkor volt életemben először saját autóm; egy Toyota Carina, amit itthon Corollaként árultak. Ráadásul diplomata rendszámmal közlekedtem, amit ott kikavartam magamnak. Saját lakásom volt, itthon is volt keresetem, ott is keresetem, tök jól elvoltam. Közben rájöttem, mi a válasz az előbbi kérdésre. Sokan azt nem értik, hogy valaki miért adja fel a tutit a bizonytalanért. Nekem viszont mindig erről szólt az életem. Pekingben még három évig érvényes szerződésem volt, amikor felálltam, és belevágtam a bizonytalanba.
Ha az Interaktív produkcióit nézzük, azoknak nagy részében nincs nagy kockázat, mert sok közülük átvett műsor. Azok pedig már bizonyítottak más országokban.
De van egy csomó nem licenszműsor is. A televíziózásnak van egy olyan területe, amit licenszek alapján nem lehetne csinálni. Például a magazinműsorokat, ahol az ember vagy megérzi, mi a téma, vagy nem érzi meg. Az, hogy egy műsorvezetőre tervezzük, vagy kettőre, épített díszletben vesszük fel, greenbox előtt, vagy külső helyszínen, az már nem licenszesíthető. Van ezen kívül néhány olyan műsor is, amelyet külföldi példa alapján, de nem licensz alapján csináltunk. Ilyen a Megasztár.
A Pop Idolt tehát a Megasztár előtti példának tekintsük?
A Megasztár úgy született, hogy megnéztünk különböző formátumokat, és megcsináltuk a magyar változatot. A Megasztár minden idők legsikeresebb Interaktívos produkciója, a legnagyobb büszkeségem. Imádom. Ebben az országban senki nem gondolta volna, hogy egy tévéműsor meg tudja mutatni az embereknek, hogy egy kövérkés lány - vagy nevezzük korpulensnek – be tud futni. Korábban úgy rúgták volna ki Tóth Verát még a lemezkiadók portájáról is, hogy a lába nem éri a földet. Vagy gondoljunk Oláh Ibolyára, aki egy intézetis, roma csaj, esélye nem lett volna abban a könnyűzenei életben, ami itthon van. Egyébként egy licenszműsor sem mindig olyan biztos, azzal is lehet pofára esni.
Melyik műsor volt a legnagyobb bukás a külföldi sikerei ellenére?
A legékesebb példa a Katalin bírónő. Az adás előtt mindenkinek mondtam, gyerekek, ez egy száz százalékos a műsor, imádni fogják. Ezzel szemben gyűlölték. Nagyon sokáig nem értettem, miért. Amerikában három ugyanilyen típusú műsor megy nagy népszerűséggel, Németországban is sikeres, egyedül nálunk nem működik. Nagyon egyszerű a válasz. Kik voltak a szereplői a Katalin bírónőnek? A bíró, az ügyész, meg az ügyvéd. Mit gondolnak az emberek a magyar bíróról? Hogy keveset keres, tutyimutyi, megvesztegethető. Mit gondolnak az ügyészről? Hogy rendőr. És az ügyvédről? Hogy bűnöző. Erre a három szereplőre Magyarországon nem lehet napi műsort építeni. Más országokban a bíró a legfontosabb ember a faluban, az ügyész és az ügyvéd megbecsült, jó szakember. Az Egy a 100 ellen is licenszműsor. Azért vállaltam el, mert időnként szeretek mást csinálni. És mert ez egy nagyon jó műsor.
Miért jó?
A kérdések zseniálisan vannak megfogalmazva. Nem a lexikális tudást igénylik, amely más vetélkedők alapja. Szerintem ma már nem ilyen típusú az emberek műveltsége.
Említene egy kérdést?
Az amerikai verzióból mondok egyet: Milyen sportágat nem űzhetett a Milói Vénusz? A: frizbi, B: futás, C: mondjuk gyaloglás. A Milói Vénusznak nincs keze, ezért a frizbi kiesett. Nagyon egyszerűnek tűnik a válasz, de ha az embernek hat másodperce van, hogy eldöntse, rögtön nem olyan könnyű. Rajongom a kérdésekért.
Ha nem adatokra épül az emberek műveltsége, akkor mire?
A tájékozottságra. A műsorban nekem nem kell okosabbnak lennem saját magamnál. A felkészültség alapja manapság a tévé. Az emberek elsősorban televíziót néznek, ezért például vannak kérdések, amelyek a sorozatokkal kapcsolatosak. Sok kérdés meg az internetes műveltségre alapoz, és ez megint más típusú tájékozottság, mint a klasszikus lexikális tudás. Adódhat olyan helyzet, hogy egy biztonsági őr a fő játékos, és a százak közt öt akadémikus matematika professzor, és történelem professzor ül, akik a harmadik kérdésnél esnek ki, a mi kis biztonsági őrünk meg elvisz húszmilliót. A tájékozottság alatt ma a világban való jelenlétet értjük. Lehet, egy matematikus professzor ebben azért marad alul, mert bezárkózik az irodájába, és a reciprokokkal foglalkozik egész életében. Közben nem tudja, hogy a Jóbarátokban mi történik.
Egy biztonsági őr szimpatikusabb lehet a tévénézőknek, mint egy professzor?
Lehet. A játékosokat szakemberek castingolják több szempont alapján. Két típusú embert szeretünk a televízióban nézni: akiket lehet fújolni, és akiket lehet szeretni. Vannak adatok arról, hogy ha valakinek nagy az elutasítottsága, és a szeretetindexe mínuszban van, az nagyon jó a képernyőn. (Sváby András egy friss közvéleménykutatás eredményét mutatja, amelyben a „most negative” műsorok közt a Győzike Show érte el az első helyet).
Ha már a szeretet és fújolás szóba került, szokta olvasni, amit önről írnak az internetes fórumokon?
Persze, de más az internetes fórum, és más egy közvéleménykutatás. Nem szeretem magam kínozni, az internetes fórum nagyon speciális közeg. Ha azt hinném, hogy az emberek úgy gondolkodnak rólam, mint ahogy az ott megjelenik, már ötször beleugrottam volna a Dunába. A televízió egészen más kutatási alapokat használ, amelyekből kiderül, valaki milyen népszerű Budapesten, kisvárosokban, tanyán stb. Amire istenigazából költ egy televízió, az a munkatársainak, és a műsorainak többoldalú vizsgálata. Nem feltétlenül ad reális képet valakiről egy internetes fórum. Nem ismerek olyan embert, akit az interneten fenntartások nélkül szeretnének. Ha én irogatnék fórumokon, biztos én sem válogatnám meg annyira a szavaimat. Szóval olvasom, amit rólam írnak, de nem törik össze a szívem.
Ön melyik korosztályban, és milyen típusú emberek körében népszerű?
Kutatási adatokról nem szeretnék beszélni.
Kár. Egy kvízműsor lázban tudja tartani az országot, ahogyan egy zenei tehetségkutató?
Erre már volt is példa. A Legyen Ön is Milliomos nagyon sokáig lázban tartotta az országot. Az Áll az alku első szériája pedig volt, hogy verte a Barátok köztöt, amire sok példa nem volt a TV2 történetében. Lesznek itt még nagy játékosok.
|