Minden páros hét hétfőjén 10 és 12 óra közt ismét saját műsort csinál Szőke András a Tilos Rádióban, az FM 90,3-as frekvencián. Nem először tesz ilyet: 1991-ben az akkor még kalózrádióként működő adó alapító tagjai közt volt, és évekig műsorkészítőként is próbálta feszegetni a rádiós műfaj adta határokat. Az egyébként nyitottnak nevezhető Tilos hallgatói azonban nem mind értékelték az erőfeszítéseit, Szőke műsoraiban ugyanis meditatív zenék váltották egymást zen-buddhista okfejtésekkel, versekkel, szövegrészletekkel, de az sem volt ritka, hogy a bejátszott dallamokra a stúdióban, helyben improvizált: hangszeren játszott vagy szöveget mondott. Voltak, akik az adásba betelefonálva erőteljesen ki is fejezték nemtetszésüket, és a megbántottság is hozzájárult ahhoz, hogy Szőke akkor jópár évre visszavonult. Most azonban újra próbálkozik.
Szeretet, békesség
"Nem csak a hallgatói kritikák miatt fejeztem be akkor a rádiózást" - mondta el a Velvet kérdésére válaszolva a ma már remélhetően erősebb lelkű rádiós. "Egyszerűen túl sok minden jött össze: a masszőrködés, a filmcsinálás, az, hogy Taliándörögre költöztem... És emellett a rádión belül sem éreztem úgy, hogy egy támogató közegben dolgozom. Ezt a rádiót mindenki fizetés nélkül, szerelemből csinálja. Úgy éltem meg, hogy ha lelkesedésből, ingyen csinálsz valamit, akkor - ha eljön egy pont, amikor már nem tudsz vele azonosulni -, dönthetsz úgy, hogy kiszállsz".
A rádió vezetése azóta megújult, és nemrég egy tematikus nap keretében visszahívták Szőkét egy emlékadásra. Aztán nagyon gyorsan felvetődött, hogy ha belefér a szabadidejébe, csinálhatna ismét műsort.
Ugyanúgy, mint rég
Szőkének belefért, így most minden második hétfőn ismét kap két órát, ahol egyszemélyben műsorvezető és önnön dj-je, a műsornak pedig - mint a réginek - "rengeteg improvizatív eleme van, nem kapcsolódik semmi aktualitáshoz, viszont épp ezért nagyon nagy a játéklehetősége". Szőke a rossz tapasztalatok ellenére is fontos elemnek szánja a hallgatói interakciókat, amikből a beszólások mellett azért rengeteg pozitív élménye is volt a régi adásokban. "Egyik alkalommal nekiálltam zenélni a bejátszott zene mellé, és akkor felhívott egy srác, aki a telefonon keresztül szintén beszállt. Az egy csoda volt. Ettől szép az egész, hogy minden élesben megy, ott helyben állítjuk elő a műsort. Ez benne a kihívás, de ez adja az egész báját. Meg persze a veszélyét is".
Tánc a mikrofon előtt
A végtermék tehát nem is igazán nevezhető klasszikus rádióműsornak. Már csak a hallgatók elől sajnos rejtve maradó, titkos elemei miatt sem: "Amikor a műsort csinálom, sokszor mozgok, táncolok is. Jó, ezt persze a rádión keresztül nem látni" - vallja be a művész. Másrészt azért sem nevezhető klasszikus rádióműsornak, amit Szőke csinál, mert ő saját bevallása szerint nem is ilyesmiben gondolkodik: "Számomra ez inkább rádiójáték, hangmobil. Egy speciális jellegű kommunikáció, ami inkább a stand-up comedyhez közelít" - írja körül, mire számítsunk.
Bár ez utóbbi műfaj Szőke szerint ma már itthon is kezd egyre ismertebbé válni (ezért mellesleg az amúgy is mindenben másik feleként működő Badár Sándorral közösen ő maga is sokat tesz), a rádiózásban nem terjedt el. Eddig.
Sulirádió és hangszínház
Szőke egyébként is minden csatornán igyekszik kiélni közlésvágyát: a rádió mellett a filmrendezés is ennek levezetése, és ehhez kapcsolódik a Hegyi Zsolttal közösen létrehozott Esti Iskola elnevezésű "látásoktató" projektje. Ez a weboldal leginkább közösségi video- és fotóblogként írható körül, és Szőke büszke rá, hogy mindenféle reklám nélkül is napi 10-12 ezer találatuk van. Persze mint a Sulirádió menüpontból kiderül, itt se bírja rádiózás nélkül, de mint elmondta, ez nem a Tilos-féle saját one man show-ja, ez inkább hagyományos rádiónak tekinthető, ahol például riportokat és tudósításokat is terveznek.
A rádiózással tehát különleges kapcsolatokat ápoló Szőke elképzeléseire jellemző az is, ahogy látvány nélküli színielőadást csinált belőle. "Tavaly Taliándörögdön, a Művészetek Völgyében a Magyar Rádióval együttműködésben csináltuk meg azt, hogy egy templom oltáráról sugároztunk - persze engedéllyel -, a néző-hallgatók pedig így tulajdonképp egy templomi szertartáson vehettek részt. Hangszínház volt, ami képeket hívott elő". Szőke már itt is azt próbálta elérni, amit rádióműsoraiban: hogy a hallgatót bevonja a műsorkészítésbe. Ha nem is betelefonálóként, de résztvevőként: hiszen ezzel "a valódi adás a hallgató fejében jön létre".