Az Eurovíziós dalverseny legtöbb produkciója a az ötlettelen, unalomig ismételt klisékre épülő számok közé tartozik. Két nagy csoportra lehet bontani ezeket a darabokat. Az egyikben a lírai dalokat lassan, szép estélyiben éneklő nők vannak, a másikban azok a produkciók, amik a nagyjából tíz évvel ezelőtti legmainstreamebb popzenét játsszák.
Van néhány üdítő kivétel, jók is, rosszak is, de ezeket egy kezünkön meg tudtuk számolni, pedig huszonöt produkció lesz a döntőben.
Egy kicsivel ez alatt van a szint
Az egyik leggiccsesebb szám a lengyel Isis Geehez köthető. Dalának címe For Life, és minden olyan elem megvan benne, aminek egy átlagos, ízléstelen popszámban meg kell lennie: sellőruha, cselló, hegedű, nagymellű, világító fogú énekesnő. Vannak benne kitartott, kiabálós részek is, hogy halljuk, amellett, hogy modellkedhetne is, az előadó énekelni is tud.
Az angol Andy Abraham Even if című darabja fogyaszthatóbb, de végig az járt a fejünkben, hogy ez valami másik számra, számokra nagyon hasonlít. Erre mondják talán azt, hogy megúszós, az angolok nem mertek érdekes dologgal kiállni.
Persze, gyöngyszemek akadnak itt is
Mivel megkímélnénk önöket attól, hogy az unalmas darabokat szidjuk végestelen végig, igyekszünk az érdekesebbeket megmutatni, hogy tudják, mikor kell majd felhangosítani a tévét a szombati döntő alatt.
A mezőny egyértelműen legjobb számát a francia Sebastien Tellier adja elő. A franciáktól nem meglepő, hogy érdekes és egyben fogyasztható zenét csinálnak, elég a Daft Punkra vagy az Airre gondolni. Tellier is ezt a vonalat követi Divine című darabjával. Külön csodás poén, hogy a könnyed számot nagyszakállú, nagyhajú előadó prezentálja. Élvezzék!
A hallgathatók közé tartozik még a spanyol Rodolfo Chikilicuatre idétlen száma is, a Baila el ChikiChiki. A legnagyobb erénye, hogy elég rövid, mert a teljesen monoton, semmitmondó dal sokkal tovább, mint a szám alig nyolcvan másodperce nem lenne élvezhető.
A finnek általában metállal készülnek, egyszer már be is jött nekik. A Lordi nevű zenekar néhány éve megnyerte a versenyt. Idén a Teräsbetoni Missä miehet ratsastaa cimű számát indították nyelvrokonaink. Szintén egy üdítő darabja a mezőnynek.
A lettek értelmetlen kalózai egyértelműen a poén oldaláról fogták meg a versenyt. A zene vacak, de erősen slágergyanús, csak elég részeg ember kell, hogy hallja egy fociközvetítés után. We are the hay hay ho! We are the hay hay hey!
Erős mezőny
A harddiszkó kategóriában egyértelműen Deep Zone & Balthazar alkotópárosból előtört Dj, Take me away című száma a legemészthetőbb. A szövege nagyon egyszerű, a szám meg ahhoz képest, hogy milyen primitív, egész hallgatható. A többi döngölős számnál mindenképpen üdítőbb
A fekete ló Horvátország kell, hogy legyen, akik egyrészt egy 75 cent nevű előadóval indultak, másrészt berakták a saját Uhrin Benedekjüket egy nemzetközi versenyre. Nagyjából ilyen lehet egy külföldinek a táncdalfesztivál sátor a Szigeten.
A kiesett Csézy mellett a versenynek van még egy magyar érdekeltsége. Az orosz Gyima Bilal Believe című számában Jevgenyij Plusenko országos cimborája, Edvin Marton húzza a hegedűt a vállalati bulik stílusában, amit a zenészek valamiért crossovernek hívnak csak.
Végül az összehasonlítás kedvéért hallgassák meg Csézy Szívverését. Nem gondoljuk, hogy rosszabb lenne a nagy átlagnál, de nem annyira meglepő, hogy nem jutott be a szombati döntőbe, mert Csézyn kívül a mezőny fele ugyanilyen jellegű számmal nevezett.
A fellépők listáját itt megtalálja, a YouTube-on pedig mindegyik előadót meghallgathatja, ha úgy érzi, ennyi nem volt elég.