"Jönnek szerencsére vásárlók, akik érdeklődnek a mezőgazdasági témájú képek iránt" - mondta a művész vidáman, amikor egy-egy viceházmesterre invitált minket a Hilltopnál. Mint megtudtuk, néhány napja még kivitelezhetetlen lett volna ez az udvarias gesztus, Wahorn ugyanis csak az utolsó napon adott el egy képet, és kapott 14 üveg jegesteát ajándékba. Előtte egy gondosan beosztott paprikás szalámin élt, de azon is csak addig, míg az egészet el nem lopta a hűtő komplett tartalmával együtt egy amerikai művész.
A többezer nő között megzavarodik a férfi
"Cudar körülmények vannak itt egy festő számára, és ebben rájöttem, arról kell festenem, ami itt történik. A legfontosabb dolog a Szigeten a nő és a zaj. A nők zajok, amelyek belekúsznak a férfiba"- mondta Wahorn András, majd óriási, sárga festményének figuráira mutatott pálcával. "Ez azt jelenti, hogy több ezer nő van itt, ezért igazából az, hogy ki milyen nő, kezd eltűnni. Nincs olyan, hogy fú de jó, nagymellű, mert azonnal jön tizenöt nagymellű. Megzavarodik a férfi. Erről szól a kép."
"A nyakláncom a királyi gazdagságot sugallja"
Wahorn András a Sziget teljes ideje alatt festett az Agora telepen, a fesztivál végére öt képe készült el, és azokat, bízva az emberekben, őrizetlenül hagyta a fűben, amikor egy szigetkörre invitáltuk. Feltételeztük, a művész felkap majd egy inget indulás előtt, mert nem viselt egyebet a felsőtestén, mint egy Alaska feliratú piros nadrágtartót, és egy zöld, műkő, török szuvenírként kapott nyakláncot. "A nyakláncom a királyi gazdagságot sugallja. Azt közvetíti a nők felé, hogy ez a férfi elért valamit, tud valamit, szelleme kristályosan csillog, akárcsak a lánca" - indokolta meg a nyaklánc spirituális jelentését.
"Mezőgazdasági tapasztalataimat ötvöztem a nővel"
Inget tehát nem vett fel, és mielőtt kényelmes strandpapucsában elindult volna velünk felfedezni a fontos zajokat, egy magát melegítős költőnek nevező fiú megcsodálta a Répaszívű nő című festményt, ezért Wahorn előbb még arról is szót ejtett. Közben a fiút ice teával kínálta.
"Ezeken a képeimen a mezőgazdasági tapasztalataimat ötvöztem a nővel. Ha megnézed a világ művészeinek alkotását, észrevehető, hogy önmagukat ábrázolják. Én saját magamat úgy ábrázolom a műben, hogy a répa Bandi bácsi."
Három alkotását csodálva pár percen keresztül azon gondolkodunk a művésszel, hogy az eperszívű és a kekszfejű szavakat vajon miért nem egybe írta a képein, aztán megegyeztünk, hogy alkotói szabadság eldönteni, melyik verzió a szimpatikusabb.
Kisrádió mint zajfüggöny és kevés festék
Saját bevallása szerint Wahorn nem tudott koncentrálni ebben a környezetben, ezért egy fehér kisrádiót használt zajfüggönyként, és hogy jobban menjen az alkotás, a szükségesnél kevesebb festéket hozott magával. "A művész akkor tud alkotni, ha falakba ütközik. Ilyen falat azzal is lehet kreálni, ha nem hoz elég festéket" - magyarázta mutatóujját a magasba tartva.
Birtoklási vágy helyett az emberiség szeretete
Miközben elindultunk a Nagyszínpad felé, hogy elérjük Juliette Lewis koncertjét, arról a hosszú évek alatt kialakult tapasztalatunkról számoltunk be, hogy a legendákkal ellentétben a Sziget nem igazán alkalmas ismerkedésre. "Ha az utcán látunk egy jó nőt, ő jár a fejünkben sokáig, itt azonban minden pillanatban látunk egy jó nőt, a birtoklási vágy tehát feloldódik, és az emberiség szeretete foglalja el a helyét" - kapcsolódott bele a gondolkodásba a művész, akinek egy nudista strandbeli élménye is eszébe jutott:
"Harminc évesen egyszer voltam, de olyan volt, mintha levágták volna a farkamat. A nudista strandon megszűnik a szexualitás. Az volt az egyetlen mentség, hogy este hatkor mindenki felöltözött. Akkor lehetett végre stírölni a csajokat."
Sokkoló vizeldék
Wahorn András másik, a fesztiválhoz kapcsolódó, elgondolkodtató élménye a nyitott férfivizelde volt. "Kétszer sokkolja az embert. Amikor ott kell elővenned a tömeg közepén, másodszorra meg akkor, ha veled szemben három centire két férfi áll, miközben a farkadat fogod"- mondta a képzőművész, azt azonban nem részletezte, mire is gondolt ebben a helyzetben. A Nagyszínpad felé közeledve Wahornt egyre többen felismerték, ő azonban inkább saját emlékeivel foglalatoskodott.
A világ második legszebb szerelmes dala
"Szörnyű fellépésem volt itt 99-ben. Amerikából jöttem haza, csak a koncert miatt, és azt hittem, az egész ország izgatottam várja majd, hogy a Wahorn fellép. Az utolsó nap utolsó produkciója voltam a Bahia színpadon, ahol a rokonokon kívül még négy ember aludt" - emlékezett vissza egy rezdülésnyi szomorúsággal hangjában.
Wahorn András számára kevés igazán értékes produkció volt a Szigeten, egyet azonban többször is kiemelt.
"A Nine Inch Nails a legkorszerűbb zene, rock-elektro-vizualitás, mely egyesíti magában a múltat és jelent. Totális rockélményt adott, egy totális zenei ötvözettel és vizuálisan is különleges volt. Ők írták ráadásul a világ legszebb szerelmes dalát a Szerelem, szerelem után: I want to fuck you like an animal. Ennél nem lehet szebbet elképzelni. De a blues színpad például nevetséges" - mondta, miközben a karaoke színpadról az Edda Hűtlen című dalának fülsértő előadása hallatszott.
Szigetkörünk végére Wahorn András képeit szerencsére nem lopta el senki, haza is vitte őket Szemerére.