Kevin Bordeaux, 42 éves nashville-i hajléktalan közel két éve blogol nap, mint nap a város közösségi könyvtárában. Utolsó postjában, szilveszter napján búcsuzott el a lelkes olvasóközönségtől. Szavai szerint elérte célját, másfél évi blogja bizonyítja, hogy egy hajléktalan ember elsősorban ember és csak másodsorban hajléktalan. Munkája révén ismertségre tett szert és sok-sok olvasója elismeréssel adózik neki azért, mert eloszlatott egy rakás előítéletet a hajléktalanság körül.
Kevin bepillantást nyújtott a nagyvárosi valóság legmélyebb, legrohadtabb bugyrába. Mindezt az olvasó felé kellő alázattal, álhatatossággal és bizony nagyszerű írói teljesítménnyel tette. őszintesége zavarbaejtő, segít kilábalni a társadalmi tériszonyból, a blogjait olvasó középosztálybeli bátran pillant a mélybe és esetleg átgondolja az előítéleteket, amivel eddig nyugtatta háborgó lelkiismeretét.

Könyvtárba járt

Kevin 21 évesen lett hajléktalanná, amikor San Diego-i otthonát maga mögött hagyva keletre indult. Semmi nem úgy sikerült, ahogy eltervezte, végül egy napon segítségért jelentkezett a helyi hajléktalanmenhely portáján. Kisebb megszakításokkal azóta az utcán élt, alkalmi munkákat vállalt. Kevin rengeteget olvasott, a városi könyvtárban töltötte az ideje nagy részét. Világirodalmi remekeket olvasgatott napestig, főiskolai kurzusokra járt, rendszeresen tisztán tartotta magát és szinte sohasem ivott. Hat évig házas volt, két gyermek büszke apja.

Szociofóbiás

Sokan csodálkoztak rajta, hogy került az utcára ilyen igényekkel és tulajdonságokkal. Válaszul őszintén vall mentális problémáiról, szociofóbiájáról, ami elmondása szerint fő oka volt hajléktalanná válásának. Oldalát az utóbbi években több, mint háromszázezren látogatták, különszámlájára folyamatosan érkezett kissebb-nagyobb összeg, vendégkönyvébe a világ minden részéről kerültek bejegyzések.

Tevékenységéről számos médium tudósított, cikk jelent meg róla az USA Todayben is. A blog mély üzenetet közvetít: Kevin Bordeaux példája bizonyítja, hogy az ember vetődhet lakatlan szigetre egy nagyváros közepén is. Másfél évi kitartó "palackpostázás" után is csak komoly erőfeszítések árán sikerült segítséget kapnia egy olyan világban, ami egyébként elég erős és felnőtt kell legyen ahhoz, hogy magától segítsen.

A hazai helyzet
A Menhely Alapítvány 2002-es felmérése szerint minden ötödik budapesti hajléktalan érettségizett, ötven százalékuk dolgozik, ennél lényegesen nagyobb azoknak a száma, akik munkaképesnek tartják magukat. A budapesti hajléktalanok fele nem fogyaszt alkoholt, viszont a felmérésben megkérdezettek háromnegyede szenved valamilyen egészségügyi problémában. A felmérés válaszadói átlag hat és fél éve élnek az utcán, derül ki a Népszabadságban közölt felmérésből.

A becslések szerint minden fővárosunkban élő ötven emberből egy hajléktalan. Hajléktalanjaink negyvenhat százaléka éppenúgy szorong, szenved a szociofóbiától, mint Kevin Bordeaux, hajléktalanságuk okának pedig ők is a társadalmi konfliktusaikat jelölték meg.