Az egyik finnországi sarkvidéki falucskában rendezett versenyre Finnországon kívül az USA-ból, Kanadából, Angliából, Ukrajnából, Írországból és Észtországból is neveztek be résztvevők. A versenyt 1992 óta évente rendezik meg, 1997-ben pedig nemzetközi rangot kapott. A rendezvény szervezője a helyi vállalkozók szövetsége.

A versenyszabály szerint a résztvevőknek 253,5-méteres távot kell leküzdeni, amelyben van homokos, füves és aszfaltozott rész, s versenyzők dolgát nehezíti egy mély vizesárok is. A résztvevőknek minél gyorsabban kell túljutniuk a távon, miközben a feleségüket, vagy alkalmi partnerüket cipelik. A szabályzat egyetlen kikötést tartalmaz: a hölgyek nem lehetnek 17 évesnél fiatalabbak, a minimális "versenysúlyukat" pedig 49 kilóban állapították meg. Amennyiben a feleség túlontúl sovány, a versenyzőre hátizsákot aggatnak, hogy a feleség és a pluszcsomag súlya együttesen elérje a 49 kilót.

Amennyiben a versenyző elejti élete párját, az eredményéhez hozzáadnak 15 másodperc büntetőidőt. Minden futamban két pár vesz részt. A verseny végén összesítik az eredményeket, s azt a párt kiáltják ki győztesnek, amely leggyorsabban hagyta maga mögött a távot. A győzteseket értékes díjakkal, valamint a feleség súlyával megegyező sörmennyiséggel jutalmazzák.

Az eddigi legjobb eredményt 2001-ben egy észt pár érte el, akiknek 55,5 másodperc alatt sikerült leküzdeni a távot, s így bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe is. A szervezők szerint azonban nem a győzelem a fontos, hanem adott esetben a szórakozás, ahogy ezt a versenyszabályzat is hangsúlyozza.

A egyéni versennyel párhuzamosan váltófutást is rendeznek. Ebben az esetben három férfi alkot egy csapatot, akik leküzdve a táv rájuk jutó részét "stafétabotként" adogatják kézről kézre valamelyikük hitvesét.