horoszkóp

Emléktábla egy zseniális szélhámosnőnek

MTI
MTI
2007.03.31. 11:21

Emléktáblát avattak a héten Bristolban annak a zseniális fantáziadús angol szélhámosnőnek, aki a XIX. század első felében évekig egy maga által kitalált rejtélyes történet főszereplője volt, s egyszerű cselédlány létére éveken át orruknál fogva vezette a magasabb társadalmi rétegekhez tartozókat.

Mary Wilcocks, aki - mint később kiderült - egy egyszerű devoni varga lánya volt, 1817 áprilisában a Bristol közelében lévő Gloucestershire-ben bukkant fel fekete ruhában, fején fekete turbánnal, holmija elfért egy batyuban, és valamilyen érthetetlen nyelven beszélt. Külföldről jött koldusnak nézték, és elvitték Samuel Worral elöljáróhoz, akinek a felesége befogadta. Annyit sikerült megértenie a jövevény szavaiból, hogy neve Caraboo, és hajón érkezett Angliába.

Többet azonban nem tudtak kihámozni Caraboo szavaiból, mígnem a hölgy nyelvét állítólag értő portugál tengerész le nem fordította a lány történetének lényegét. Eszerint Caraboo hercegnő egy Javasu nevű szigetről származik, ahonnan kalózok elrabolták, és addig volt a hajójukon, amíg sikerült a Bristol-csatornába ugorva megszöknie.

Worralék ettől kezdve vendégeket hívtak, hogy eldicsekedjenek a náluk időző külföldi hercegnővel, az egzotikus Caraboo történetével, furcsa, érthetetlen nyelvével és különös viselkedésével. Hamarosan már az újságok is ezzel voltak tele, ám ez lett a Caraboo-történet veszte. Egy bristoli vendégfogadó tulajdonosa ugyanis meglátta a "hercegnő" képét az újságban, és felismerte benne azt a fiatal nőt, aki korábban nála lakott, és sokat szórakoztatta lányait egy kitalált nyelvvel.

Caraboo hercegnőnek tehát befellegzett, annál inkább felvitte az isten az őt kitaláló Miss Willcocks dolgát: hamarosan valóságos népi hősként tisztelték, olyasvalakinek tartották, aki jól becsapta a felsőbb osztályokba tartozókat. Amerikába küldték, hét évet töltött ott, de azt kellett tapasztalnia, hogy a tengeren túl nem hősként, hanem megint Caraboo hercegnőként érdeklődtek iránta.

Hazatért Angliába, Bristolba, és utolsó öt évében abból élt, hogy piócákat adott el a városi kórháznak egészen 1864-ben, 75 éves korában bekövetkezett haláláig.