Elég régi közhely, hogy a pornóipar rengeteg tett a technológiai fejlődésért. Kezdve a netes fizetéstől egészen addig, hogy hogyan érdemes alkalmazkodni az új technológiákhoz.

Vannak legendák, amik nem feltétlenül igazak, például, hogy a pornó miatt terjedt volna el a VHS, meg hasonlók, de azt nem lehet elvitatni a pornótól, hogy a legtöbb iparággal szemben nagyon gyorsan reagál a megjelenő új technológiákra, és folyamatosan próbál megújulni.

A Daily Beast egy elég jó anyagban foglalta össze, hogy mit köszönhetünk a pornóiparnak, és hogy mikre érdemes odafigyelniük azoknak, a jellemzően nyomtatott lapkiadással foglalkozó cégeknek, amik túl szeretnének élni az internet korszakában.

Annak ellenére, hogy azt mondják, a pornó haldoklik, a Daily Beast cikke szerint tavaly a felnőttfilmes ipar 13000 filmet készített, amiből kb. 13 milliárd dollár (kb. 3500 milliárd forint) bevétel származott, míg Hollywoodban tavaly 504 készült, amik 8 milliárd dollárt hoztak (kb. 2200 miliárd forint). A cikk nem pontosítja, de a 8 milliárd dollár az csak az USA-forgalom, a globális bevétel a pornóiparénak körülbelül két és félszerese, de azért így sem rosszak a pornó számai.

A pornónak muszáj fejlődnie

“[A pornó] olyan ökoszisztéma, amiben a részvevők hajlandóak, sőt rá vannak kényszerítve a kísérletezésre. Ráadásul olyan környezet, ahol a kísérletezést nem gátolják meg az erkölcsök, a józan és vagy éppen a bürokrácia” – idézei a cikk Bruce Arnoldot, a Caslon Analytics vezetőjét.

Erre a bátor kísérletezésre két sikeres példát emel ki a cikk. Az egyik az online fizetés bevezetése, ami bizonyítottan a pornóiparnak köszönhető.

A 90-es évek elején jelentek meg először azok a pornóoldalak, ahol bankkártyával lehetett fizetni. Richard Gordon találta ki az Electronic Card Systemet, amit az olyan oldalakon használtak, mint az akkoriban nagyon népszerű ClubLove. Náluk jelent meg Pamela Anderson 1995-ben kiszivárgott házipornója is.

Az Amazon a hasonló saját szolgáltatását csak a pornóoldalakon bevezetett megoldás elterjedése után indította el, 1994-ben.

A másik, amit a Daily Beast helyesen jegyez meg, még talán a netes fizetésnél is fontosabb dolog, hogy tulajdonképpen a pornónak köszönhetjük azt is, hogy elterjedtek a videómegosztók. Bőven a CNN, a Hulu, a Netflix vagy a Youtube előtt elterjedtek azok a pornóoldalak, ahol a felhasználók streamelni tudták a videót, így nem kellett egyben letölteniük a felvételeket az egyébként is lassú internethozzáférésükkel.

Persze, sokan nem merik beismerni, hogy a pornóipartól vesznek át ötleteket a szolgáltatásaik népszerűsítésére, javítására. A Daily Beasttel egy tulajdonban lévő Vimeón nem annyira titkolják a dolgot.

A Vimeo szolgáltatásai között számos olyan van, amik a pornóiparból jönnek. Ilyenek az ajánlott videók egy-egy videó végén, a bármennyi elemből álló lejátszási listák létrehozásának lehetősége, hogy gyorsan át lehet pörgetn ia videókat, de akár az is, hogy a videók nézői csetelhetnek egymással.

De még a legnagyobb videómegosztó, a Youtube is tanult a pornótól. A pornóban viszonylag bevett és elterjedt dolog, hogy nem az egyes alkotások tartalma a népszerű, sokkal fontosabb, hogy ki készítette a videót, és hogy kik szerepelnek benne.

„Elkezdtük arra fókuszálni, hogy a videók készítőit reklámozzuk, és ne magukat a videókat. Így a felhasználók követhetnek egyes csatornákat, egyből értesülhetnek róla, ha valahol megjelenik egy új videó” – mondta a lapnak a Youtube egyik menedzsere, Matt McLernon.

Ráadásul a Youtube hasonlóan fizet a felhasználóinak, mint ahogy azt a Pornhub kitalálta korábban. A független tartalomgyártók reklámozhatják az oldalon a saját videóikat, a reklámbevételen pedig osztozik a tartalom készítője és a Youtube, akárcsak a pornó esetében.

A legérdekesebb talán az egészben az, hogy amikor viszont a pornóiparban igyekeznek olyan szolgáltatást bevezetni, mint ami más iparágakban bevált, az sokszor megbukik a pornóban. A pornófogyasztók nem annyira hűségesek, gyorsabban elfordulnak egy-egy szolgáltatástól, ha valami nem tetszik nekik. Ezért is bukott meg a DVD-kölcsönző szolgáltatást (mint a Netflix az internet előtt) kínáló Wantedlist, ami néhány évvel ezelőtt még csak azzal küzdött, hogy nem tudja megtartani az előfizetőit, mára pedig annyira eltűnt, hogy az oldala is megszűnt, és már azok a cégek sincsenek meg, amik kb. felvásárolták a döglődő céget.

Az viszont biztos, hogy a pornó nagyon nyitott az új technológiák megjelenésére. Amikor 2009 őszén bejelentették, hogy 2010 elején megjelenik az iPad, akkor a világ egyik legnagyobb pornócége, a Private Media Group vezetője azt mondta, az iPaddel egy időben megjelenik a cég erre a platformra szánt pornóapplikációja. Így is történt, gyakorlatilag egy időben jelent meg az iPad és az első pornónézésre alkalmas app.

De a pornó a 3D-vonatra is időben szállt fel, 2009-ben jelent meg az Avatar, ami gyakorlatilag újraindította a 3D-mániát, 2010-ben megjelent a pornóverziója, természetesen 3D-ben, sőt ugyanebben az évben az első magyar 3D-pornó is elkészült.

Más kérdés, hogy egyelőre a 3D nem durrant olyan hatalmasat, nem forradalmasított semmit, de tény, hogy a pornó ott volt az első sorban, amikor megjelent valami újszerű dolog.

Arról pedig nem is beszélve, hogy az okosakármik korszakában hogyan fejlesztik a különféle szexjátékszereket. Sőt, a kütyübizniszbe is beszálltak. Eheti hír, hogy megjelent az a csuklópánt, amivel maszturbálás közben áramot lehet termelni, amivel akár telefont is lehet tölteni. A csuklópánt ugyanúgy a kinetikus energiát használja, mint a 90-es évek közepének népszerű, úgynevezett rázogatós órái.

A Daily Beast cikke nagy hangsúlyt fektet arra, hogy vannak iparágak, ahol egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a pornóból vegyenek át példákat. Ilyen például az egyre rosszabb sorsú nyomtatott sajtó is, ahol a főként nyomtatott sajtós tapasztalatokkal rendelkező gigacégek nem igazán tudják, hogyan tudnák felvenni a harcot a modern kor kihívásaival. Leginkább azzal, hogy rengeteg lett az ingyen hozzáférhető tartalom, a korábban megszokott finanszírozási modelleket át kell alakítani, ez pedig elég nehezen megy egy nagy cég esetében.

A cikk a Playboyt említi meg, mint tökéletes példa arra, hogyan tud teljesen átalakulni egy nyomtatott lap. Oké. a Playboy olyan szempontból talán kivétel, hogy nem áll kifejezetten távol a pornótól, de az tény, hogy nagyon sokáig a Playboy egyenlő volt a nyomtatott lappal, a közepén a kihajtogatható gigaposzterrel.

Mára felnőtt egy generáció, ami nagy eséllyel nem is fogott még a kezében nyomtatott Playboyt, viszont a márkát tökéletesen ismeri, és fogyasztja is a cég termékeit. A Playboyt 1872-ben 8 milliós példányszámmal nyomták, manapság pedig alig egymillióssal. A cég viszont él és virul.

Annak köszönhetően, hogy gyakorlatilag teljesen az internetre költöztek. Próbálkoztak eleinte ott is mindenfélével, filmekkel és hasonlókkal, de mára meglett a bevált receptjük. Egyrészt átalakultak komplex szórakoztatóipari céggé, van rádiójuk és tévéjük is, ahogy például valóságshow-kat is készítenek, valamit létrehoztak saját klubokat, éttermeket, bárokat, nem utolsó sorban pedig felvirágoztatták a Playboy-villát, amiből mára tulajdonképpen fogalom lett.