Valószínűleg a tízes évek egyik jellemző popkulturális kuriózumaként fogják emlegetni a Glee című sorozatot azok, akik a jövőben emlékezni fognak rá. A sorozat első részét 2009. szeptember 9-én vetítette le a Fox csatorna Amerikában, az utolsó meg most pénteken lesz – ezért gondoltuk, hogy itt az ideje egy kis visszatekintésnek és összegzésnek. Nem mindennapi műsorról van szó ugyanis.
1. Rossz, hogy vége: maradnak a realityk
Az ezredforduló óta ömlenek a zenei műsorok a tévécsatornákból, de mindegyik tehetségkutató. Már csak azért is kár, hogy vége a Glee-nek, mert ez a műsor végre úgy tett zenét a televízióba, hogy nem volt benne semmi reality, semmi verseny, semmi zsűrizés. A Glee pontosan az volt, ahova a tehetségkutatóban felfedezettek mehettek énekelni – így tett többek között Adam Lambert is.
2. Jó, hogy vége: senkit nem érdekel már
De ha úgy vesszük, mégiscsak jó, hogy végre abbahagyják a Glee-t, mert attól még, hogy nekem vagy önnek uncsik a tehetségkutatók, a közönség valamiért még mindig azokat zabálja. A Glee az aranykorszakban simán a tévé elé ültetett több, mint 10 millió nézőt, 2011-ben a Superbowl után vetített részt meg 26 millióan látták. Ehhez képest az utóbbi egy évben olyan 2 millió környékén szokott lenni a nézőszám. A műsorban elhangzott dalokat mindig rögtön meg is jelentetik, a letöltések eleinte rekordokat döntöttek, a Glee-nek több száma járta meg a Billboard Hot 100-ot, mint Elvis Presleynek. A rekord marad, de Glee-feldolgozásokra már senki nem kíváncsi.
3. Rossz, hogy vége: mindig kell a lúzerünneplés
Az egyik legjobb az volt a Glee-ben, hogy a főszereplők mind lúzerek voltak, akiket a többiek utáltak és sokszor ők maguk is csak éppen, hogy elviselték egymást. Persze, végletekig lerágott csont ma már, hogy mindenki fogadja el önmagát és ne szégyelljen az lenni, aki (még akkor se, ha felsőtagozatosként teherbe esik, vagy ha családapa létére musicalslágerekre izgul), de ez egy olyan mantra, ami egyelőre nem vesztett aktualitásából.
4. Jó, hogy vége: kiöregedtek a sztárok
Ahogy haladt előre a sorozat, egyre világosabbá vált, hogy a főszereplők nem járhatnak középiskolába a végtelenségig. Már csak azért sem, mert kiöregedtek az őket alakító színészek. A két főszereplő, Lea Michele és az azóta elhunyt Cory Monteith 23, illetve 27 évesek voltak a sorozat indulásakor – három-négy évadnál többet már tényleg nem tölthettek a McKinley High-ban. A Glee akkor kezdett nagyot veszteni a népszerűségéből, amikor ők leérettségiztek, és a sztori a gimi helyett elkezdett az ő csudálatos további karrierjükkel foglalkozni.
5. Rossz, hogy vége: a vendégsztárok fantasztikusak voltak
A Glee is egy olyan sorozat volt, amibe egyszerűen özönlöttek a vendégszínészek egy-egy szerepre. Hogy csak az Oscar-díjasokat említsük: megjelent Whoopi Goldberg, Helen Mirren és Gwyneth Paltrow is a Glee-ben, az utóbbit aztán megdobták egy Emmy-díjjal a szerepléséért.
6. Jó, hogy vége: ezek már nem is lúzerek
A Glee valószínűleg azzal követett el megbocsáthatatlan bűnt a nézők szemében, hogy a főszereplőkből az érettségi után sikeres művészek lettek, akik New Yorkban jó haverokként összebútoroztak. Az egyik musicalszínésznő lett, a másik énekesnő, a harmadik divatguru, a negyedik sztármodell – miközben addig az egész műsor arról szólt, hogy mekkora lúzer ez a maréknyi jó hangú szerencsétlen.
Nagy öröm, hogy nem megy tovább ebbe az irányba a Glee, sőt, az utolsó évad utolsó részei (bár egyre összefüggéstelenebbek), mintha visszatértek volna az eredeti koncepcióhoz. Nem, ezek a figurák nem lesznek sztárok, mint ahogy azt a sorozat magyar címe ígéri, soha nem az volt a sorsuk, hogy egyszer tényleg sikeres hírességek lesznek belőlük. Ehelyett a legjobb és legreálisabb jövőkép számukra az, hogy szürke hétköznapokat élnek ők is, mint mindenki, esetleg felnőttként kicsit boldogabban, mint a középiskola kínjai közepette.
7. rossz, hogy vége: jó volt a zene
Az ellendrukkerek se vitathatják el a Glee-től, hogy nagyon sok nagyon jó zene volt benne. És ami főleg jó volt: hogy rengeteg műfajból vettek a klasszikus musicaldaloktól kezdve az aktuális gigaslágereken keresztül olyan menő, de kevésbé ismert előadók számaiig, mint mondjuk a Florence + the Machine vagy a Scissor Sisters. Mindez ráadásul néhány tényleg elképesztő hangi adottságokkal rendelkező fiatal előadásában.
8. Jó, hogy vége: nem sikerült saját slágert csinálni
A Glee-nek kezdettől fogva folyamatosan felhánytorgatták, hogy nincsenek benne eredeti slágerek. A Glee csakis feldolgozásokból építkezett, és ezt egy idő után nyilván a készítők is szégyellték, mert pár év után már tettek egy-két új, direkt a Glee-nek írt dalt a műsorba. Kár, hogy ezek semmilyen szinten semmilyen sikert nem arattak, a rajongók többsége valószínűleg már nem is emlékszik rájuk. Fölösleges is lenne tovább próbálkozni, most már világos, hogy a Glee sok erénye mellett alkalmatlan arra, hogy egy ismeretlen számból slágert csináljon.
9. Rossz, hogy vége: mert mindig rossz, ha vége
Ha az ember évekig néz egy sorozatot, hacsak nagyon durván nem rontják el a végét (mint mondjuk a Dexter esetében), akkor azért mindig nehéz megválni tőle, illetve a műsor által fémjelzett korszaktól. Különösen igaz ez a Glee-re annak fényében, hogy az egyik főszereplő, Cory Monteith 2013 nyarán, mindössze 31 évesen elhunyt. Kár, hogy vége lett, kár, hogy így lett vége.
10. Jó, hogy vége: marad idő másra
A Glee készítői, Ryan Murphy és Brad Falchuk együtt csinálták annak idején a Kés/alatt című plasztikázós sorozatot, aztán a Glee közben félúton beindították az American Horror Storyt, ami szintén több szempontból is forradalmi volt a sorozatgyártásban. Úgy néz ki azonban, hogy az AHS is egyre bénább lesz az évadok előrehaladtával, szóval még szerencse, hogy a Glee már nem vonja el Murphy és Falchuk figyelmét, így remélhetőleg musical híján, több energiájuk marad a horrorra. Igaz, ez nem feltétlenül az American Horror Story ötödik szezonja lesz, hiszen Lea Michele-lel egy horrorvígjáték-sorozatot forgatnak ők már most, Scream Queens lesz a címe. Ez is egy iskolában játszódik majd, de már egyetemen, szeptemberben lesz a premier.