horoszkóp
fortepan 14051

Ezt vigye a külföldön élő magyaroknak!

2015.04.22. 15:12

A Velveten nagyon sokszor foglalkozunk a külföldön élő magyarok helyzetével, legutóbb például azon tűnődtünk, miért nem tartanak össze. (Szerencsére aztán kiderült, van, ahol mégis.)

Arról viszont még sosem írtunk, mi az, amit magukkal visznek itthonról, ha hazalátogatnak, illetve mi az, amit a hozzájuk látogatóktól kérnek. Na, majd most: így legalább ön is tudja, mivel kedveskedhet, ha legközelebb Németországba, Nagy-Britanniába, Svájcba, Olaszországba, vagy éppen Ausztráliába megy.

Essünk túl a Túró Rudin

Az évek óta köztudott, hogy valamiért a külföldön élő magyaroknak nagyon hiányzik a Túró Rudi, a pirospaprika-alapú ízesítők (Erős Pista, Piros Arany, gulyáskrém et al.). Tényleg mindenki említette mindkettőt. Sokan vágyódnak krémtúró után is, karácsonykor pedig szaloncukrot rendelnek, amelyet a németek állítólag nem ismernek, és kóstolás után hosszan berzenkednek. De le az ételközhelyekkel, olvassák el, mit írt nekünk Réka!

„Kivétel nélkül mindenki kér Túró Rudit és pálinkát, illetve a különböző hústermékek hiányoznak nekik nagyon, főleg a jófajta kolbász. Tavaly látogattam meg egy barátnőmet Svájcban, ő szerette volna, ha viszek ki neki csülköt... :-) Azért erre nemet mondtam. [...] Az egyik barátnőm 5 évig élt Madridban, spanyol barátja van, és ha nélküle látogatott haza, akkor mindig megkérdezte tőle, hogy mit vigyen Magyarországról, és a srác minden alkalommal csak májkrémet kért, mert az szerinte valami isteni finom. (Hozzáteszem, hogy a magyar gasztronómia kb. minden termékét utálta, ezt az egyet kivéve.)”

Mások (=szinte mindenki) leveleiből pedig arra következtetünk, hogy a kolbásszal, szalámival sem lehet mellényúlni. Egyedi termékek közül viszont a vaníliás karikát és az Univer majonézt írták.  „Nekem egy ismerősöm pár hónapra elég lecsót vitt Párizsba” – írta kolléganőnk, megint más leves-és pudingporokat emlegetett. Németekhez okvetlen vigyenek sós, vagy vajas pattogatni való kukoricát. Akad, akitől Angliába sport szeletet, vaniliás cukrot, szotyit, és szilikonos tortaformát kértek, és azt, hogy arrafelé mákra, dióra és konyakos meggyre is szükség van, több forrásból tudjuk.

Aki főz

Aki főz, az persze nem fog megelégedni egy zacskós gyümölcslevessel. Tartósan Németországban élő kolléganőnk kívánságlistája például így kezdődik: „savanyított káposztafej, tarhonya, gyógyszerek, vörösbor, fehér kenyér, disznósajt,  fűszerpaprika, delikát, darabos túró. Ezek itt nincsenek, illetve nagyon körülményes a beszerzésük. A tölteni való paprika is luxuscikk, ha van is, az olyan kicsike, hogy nem lehet megtölteni. Amúgy minden pótolható, de bizonyos ételek elkészítésénél én ragaszkodom a megszokott ízekhez, otthon sem volt mindegy, hogy delikáttal vagy vegetával ízesítek. Túrógombócot is lehetetlen az itteni túróval megcsinálni. ”

Olaszországban élő kollégánk pálinkát és bort is emlegetett, illetve a – szintén külföldre költözött – rokonságnak szállított Hubertust, illetve Pick szalámit. Viszont megfejtette a Nagy Pudingpor-Rejtélyt: külföldön tök máshogy viselkedik a pudingpor, mint itthon. „Keksszel/gyümölccsel rétegezve teszem le a pudingot, aztán egyben kiborítom, mint egy tortát, és szeletelem. Az olasz pudingokkal viszont ezt nem lehet megcsinálni, mert azok forralás közben nem sűrűsödnek be, mint a magyar pudingok, hanem csak akkor, amikor kihűltek. Tehát akármit próbál belekeverni az ember, minden felmegy a tetejére, ami kiborítva ugye az alja.”

Amit még nehéz Milánóban kapni, az a barna kenyér. „A helyi pékünk körülbelül négy rozsos zsömlécskét szokott gyártani minden nap, és ha délelőtt 10 után érek oda, akkor általában addigra már elfogyott. Ennek ellenére soha nem jutott még eszembe kenyeret kivinni, péksüteményt viszont igen: búrkiflit, túrós táskát, pogácsát.”

Amit nem lehet megenni

„Úgyse fogjátok elhinni: anyukám összegyűjti a Nők Lapjákat és amikor megy, kiviszi a Németországban élő húgának” – írta kollégánk, más könyveket említett, mint hiánycikkeket.

Ausztráliából ezeket a gondolatokat kaptuk: „van, akinek az olvasás, és a könyvek fontosak, van, akinek a magyar zene, humor. Nekem sikerült sok mindent megvásárolnom, így nem kellett senkit megkérni. De a karácsonyi vendégeimtől FA golyós dezodort kértem, mert az nincs nálunk, hasonló sem, és nagyon örültem, hogy hoztak 3 darabot. Ha hazamegyek, a népművészeti boltokat járom, és amit tudok, megveszek magamnak – dísztárgyakat, kalocsai vázákat, só-borstartót, konyhai díszeket, karácsonyi-húsvéti díszeket, hímzett terítőket, amit külföldön nem lehet kapni, ez csak otthon van”.

De hogy a praktikumnál maradjunk, WU2 sampont, OB tampont is hiányolnak a küföldön élő magyarok, másnak csak itthon kapható tisztítószerre lett volna szüksége. „Itt Svédországban nagyon drágák a kozmetikumok, én például évente egyszer azt hozok ki. Meg sem tudnám itt venni, mert nem lehet kapni, amit használunk. [...] Mi szívesen kapnánk még kézzel írt, hagyományos levelet, képeslapot, fényképeket” – így néhány kívánság a Facebookról.

A végén álljon itt a tökéletes lista, ez is egy kollégánktól

én ilyet kaptam: vaníliás karika, kolbász, könyvek.

 De szeretettel várjuk az önök gondolatait is, emailben!