micsoda?

A nemzetközi szakirodalom a nem kívánt gyermek születésével kapcsolatos kártérítési igényeket három esetkörre bontja: az egészséges, de nem kívánt gyermek világra jövetele esetén a szülők részéről a gyermek fogantatásával vagy megszületésével kapcsolatos orvosi tévedésre vagy mulasztásra alapított kártérítési igényre (wrongful conception vagy wrongful pregnancy), a szülők által fogyatékos gyermek születése esetén előterjesztett kárkövetelésre, ami azon alapul, hogy a megfelelő diagnosztizálás illetve tájékoztatás hiányában az anya nem élhetett a terhesség-megszakítás jogával és ezáltal a szülőknek a fogyatékos gyermek ellátásával, gondozásával, neveltetésével kapcsolatban vagyoni, továbbá nem vagyoni kára keletkezett (wrongful birth), végül magának a fogyatékos gyermeknek a kárigényére, amit azért érvényesít, mert a hibás tájékoztatás következtében elmulasztott abortusz miatt megszületett és fogyatékosan kénytelen élni (wrongful life).

(Forrás)

Jennifer Cramblett egy amerikai nő, akinek gyereke mesterséges megtermékenyítéssel fogant. Ez így önmagában még nem annyira érdekes, csakhogy Cramblett a gyerekének apját spermabankból választotta, és most azért járkál bíróságra, mert lánya félig fekete lett. Ami miatt feljelentette a klinikát, amely a spermát adta és a megtermékenyített petesejtet beültette. Na, ezért gyűlölik most veszettül az Egyesült Államokban. Ön is felhúzta magát? Olvasson tovább!

Cramblett egy szőke hajú, kék szemű gyereket szeretett volna, csakhogy a 2011-ben beültetett petestejtjét egy fekete férfi spermájával termékenyítették meg. A keresetet szerződésszegésre, illetve orvosi műhibára hivatkozva indította – eredeti nyelven ez utóbbi wrongful birth, és ha elolvassa keretes írásunkat, akkor látni fogja, mennyire alkalmas az indulatkeltésre (például itt egy kesergő publicisztika arról, hogyan tekintheti valaki hibának a saját gyerekét). A pert egyébként szeptember elején hivatalosan is elveszítette.

Cramblett a közvélemény szerint rasszista, el kéne venni tőle a gyerekét, és meg sem érdemli, hogy szülhetett. A nő ezért igyekszik nagyon sok interjút adni, amelyekben kifejtheti álláspontját – és ez nagyon sok mindent érthetővé tesz. Talán javít is az esélyein, ugyanis más jogcímen újra akarja kezdeni a pereskedést, amire maga a bíróság buzdította.

Gyűlölet

A nő helyzetén nem segít, hogy egy ohiói kisvárosban, a nem egészen háromezer lakosú Uniontownban él, ahol a lakosság 98 százaléka fehér – ahogy ő, és partnere, Amanda Zinkon is. Elmondása szerint a helyiek eleve gyanakodva nézik leszbikus kapcsolaton alapuló családját.

Ronald Sutter, az ügyében ítéletet hozó megyei bíró – miután elutasította keresetét – azt javasolta neki, hogy adjon be újat, ám ezúttal hanyag gondatlanságra hivatkozva. Végtére is ez történt: a cég a periratok szerint azt állítja, azért más donortól kapott spermát, 

mert munkatársuk a 380-as iktatószámot 330-asnak olvasta.

Ami azért elég sok kérdést felvet, egyfelől az ilyen, kiemelten fontos adatok tárolásáról, másfelől a kezelésükről. A Post szerint a szám egy kézírásos utasításon volt, ez okozhatta a helyzetet. 

A Today videós riportját itt nézhetik meg a témában, és láthatnak néhány képet Cramblett családjáról is. Merthogy úgy egyébként a nő és partnere boldog családi életet élnek, és a már három éves Peytonon is látszik, hogy kiegyensúlyozott, jól táplált, röhögős gyerek.

Talán ebből is látszik, hogy a jogi megfogalmazás keltette, össznemzeti felháborodás túlzásnak tekinthető. A kártérítés kifejezés miatt viszont sokan azt hitték, a nő káresemény eredményének tekinti magát a gyerekét, vagyis megbánta, hogy Peytont egyáltalán megszülte. Csakhogy erre a nőre nem lehet simán ráhúzni, hogy szemét rasszista. „Boldog vagyok, hogy egészséges a gyerekem. De nem hagyom, hogy [a spermabank] megússza felelősségrevonás nélkül. A kezünkbe vettük az irányítást, mert nem hagyhatom, hogy mással ugyanez történjen.”

De egyáltalán, miért járna és kéne pénz annak, akinek történetesen más színű gyereke lett, mint amilyenre számított?

Mégis mire kell a pénz?

Az anya a következő problémákat nevezte meg a keresetében:

  • El kell költözniük egy viszonylag zárt közösségből, ahol a gyerek rasszista támadásoknak lenne kitéve. Még a tulajdon családjának is problémái vannak az elfogadással: állandóan arra bátorítják, hogy ameddig csak lehet, titkolja szexuális orientációját.
  • Ő maga a neveltetése, illetve a közeg miatt, amelyben felnőtt (egy 762 főt számláló településről beszélünk), nem rendelkezik kellő kulturális kompetenciával ahhoz, hogy mindent megadjon, amire gyerekének – az etnikai háttere miatt – szüksége lehet.
  • Azért választottak szerelmével szőke hajú, kék szemű donort, mert mindketten ilyenek. Szerették volna, ha a gyerek hasonlít Zinkonra – aki ugye nem vér szerinti szülője –, és nincsenek rossz érzései attól, hogy máshogy néz ki, mint ők. Kimondottan azt tervezték, hogy több gyereket vállalnak, ugyanennek a donornak a segítségével, így a következő gyerekük, akit majd Zinkon szül, vérrokona lesz Peytonnek, és mindannyiukra hasonlít majd. Erre a helyzetre viszont nem voltak felkészülve.
  • A mindennapi életük is sokkal bonyolultabb, itt például olyan apróságokra kell gondolni, hogy nem vihetik el a gyereket a közeli fodrászatba, mert nem tudnak mit kezdeni a félig fekete kislány hajával. Úgyhogy egy feketék által lakott környékre kell menniük, ami egyrészt messze van, másrészt onnan is kinézik őket, hiszen ő nem fekete, a lánya meg nem eléggé fekete.

Cramblettet tehát nagyon sokan támadják, mások arról okoskodnak, hogy nincs is nehezebb dolga, mint bármelyik anyának, de érveivel támogatókat is szerzett. Itt például egy fekete férfi gondolatébresztő publicisztikáját olvashatják el, amelyben úgy foglal állást: ne rasszistázzunk már le valakit, aki attól fél, hogy a gyerekét kiközösítik a származása miatt.

Az anya egyébként azt a kérdést is feltehette volna, hogy ha egy ilyen kritikus stádiumban hibázott a termékenységi klinika működési rendje, akkor hogyan garantálják, hogy máskor, máshol nem tévednek? Mi van, ha nem szűrték rendesen az alanyokat? Hogyan bízzon ezek után bennük bárki? Nem tette, viszont meglepődnénk, ha nem adná be újra a keresetet. (Kártérítési igénye nem nevezhető túlzónak: 50 ezer dollárt, vagyis körülbelül 14 millió forintot szeretett volna kapni.)

Egyelőre tehát ott tartunk, hogy két ember tudatos családtervezésbe fogott, de önhibájukon kívül történt velük valami, amire nem számítottak. És mivel rosszul fogalmazták meg sérelmüket, rengetegen elítélik őket.