Mandy Smith 12 évig volt a Virgin Atlantic légitársaság stewardesse, és mivel ennyi év alatt összegyűlt néhány érdekes tapasztalata, könyvet írt belőlük. Ebből kiderül, hogy a légiutas-kísérőket minden váratlannak számító helyzetre felkészítik a kiképzés során. Ez még nem annyira lenne meglepő, de mindenbe beletartozik a túlésés sivatagi körülmények között, illetve a hogyan vezessünk le egy szülést problémaköre is. Ezek után a hogyan kell tüzet oltani-kérdése már semminek tűnik. Felkészítik őket egészségügyi, és egészen más jellegű vészhelyzetekre is.

A képzés alatt megtanítják, hogyan szúrjuk ki a terroristákat, és vezessünk le szülést. A  személyzetet egykori SAS-instruktorok képzik ki arra, hogyan fékezzenek meg és fogjanak el olyan személyeket, akik veszélyeztethetik a járatot, és mit kezdjenek az engedetlen vagy részeg utasokkal. Ezeken felül tanítanak túlélési technikákat olyan valószerűtlen esetekre, ha a gép sivatagban, vízen, a sarkkörnél, vagy dzsungelben hajtana végre kényszerleszállást.

Felkészítik őket olyan helyzetekre is, amelyekben döntést kell hozniuk, mérlegelve egyes körülményeket. Például, hogy mi legyen, ha vízen landolnak, és jönnek a cápák. (A szemükre és az orrukra kell ütni a mentőcsónak evezőivel.)

De hiába tűnik ez extrém óvatoskodásnak, még így is maradnak olyan helyzetek, amikor a legtöbben csak széttárnánk a kezünket és azt mondanánk, hogy „ezzel még én sem tudok mit kezdeni”. Így volt ez akkor is, amikor kilencezer kilométeres magasságban a pilóta kisétált a fülkéből, szívrohamot kapott, és összeesett az utasok előtt. Így esett, hogy a személyzet egyik része a lehető legjobb ellátásban részesítette kapitányt, az egyik kezdő légiutas-kísérő pedig a másodpilótával együttműködve segített letenni a gépet. (Az együttműködés alatt azt kell érteni, hogy segített neki végigmenni a leszállás előtt ellenőrizendő checklisten.)

De Smith nem ezt mondaná a legfurcsább helyzetnek, hanem azt a tréninget, amelyen megtanították őket arra, hogy a különböző kulturális hátterű utasoknál mire ügyeljenek. „Bizonyos kulturális és vallási háttérrel rendelkező emberek nem szeretik, ha éppen menstruáló nő szolgálja ki őket, ezért megtanítanak minket először is arra, hogy ne sértődjünk meg ezen a kérdésen, és miként válaszoljunk ezekre a kellemetlen kérdésekre a fedélzeten. Ez többször megtörtént velem. Most tölti női napjait? - általában így kérdeznek rá, és úgy szokás rá válaszolni, hogy tisztában vagyunk az aggályaival, és a helyzetet kezeltük."

Volt olyan is, hogy több utas nem kívánt egy férfi mellett utazni, a bőrszíne miatt. A zaklatott férfit végül átültették egy magasabb osztályú helyre, a többiekkel pedig közölték, hogy nem tolerálják az ilyen előítéletes viselkedést. 

Arról is beszélt, hogy az egészségügyi vészhelyzeteket igyekeznek határozottan kezelni, mert ez megnyugtatja az utasokat. Volt már, hogy defibrillátorral segített egy szívritmuszavaros férfinek, de küzdött már motortűzzel is. Az ilyen esetekben muszáj nyugodtan és magabiztosan fellépniük. Így tettek akkor is, amikor 2002-ben egy Heathrow-ról San Franciscóba tartó járaton indulás előtt felfigyeltek két férfire, akik csak úgy ontották magukból a gyanakvásra okot adó jeleket. Idegesnek tűntek, a többi utast figyelték, mint akik ugrásra készek, és az is kiderült róluk, hogy ugyanazzal a hitelkártyával fizették a jegyeiket, de direkt külön ültek.

Közvetlen kollégáival értesítették a többieket, jelezték a biztonsági problémát, így a gép nem szállt fel. Aztán a rendőrök elözönlötték a gépet, és bilincsben vitték le a két férfit, akikről kiderült, hogy az FBI legkeresettebb bűnözőkről vezetett listáján szerepelnek. De így is volt utas, aki reklamálni kezdett, amiért kiürítették a gépet, ezért neki is le kellett szállnia.