Vannak egészen hihetetlen sztorik a világon, amikről hallva az ember csak legyint, hogy biztos kamu, vagy leginkább arra gondol, hogy ez pont olyan, mint valami béna akciófilmben.

A Yosemite Nemzeti Parkban 1977 telén történt balesetre mindkét állítás igaz: béna akciófilm is készült belőle, egy csomó része pedig annyira misztikus, hogy a mai napig nem tudni, hogy pontosan mi történt.

Egy biztos: 1977 telén nagyjából hat tonna fű zuhant szó szerint több száz totál csóró, de a fűért mindenre képes hippi közé.

A történetet jól jellemzi, hogy nincs két forrás, ami pontosan ugyanazt állítaná, úgyhogy mi most itt azokat a részeket szedjük össze, amik minden elbeszélésben megegyeznek, így is elég meseszerű az egész történet.

Hogy egy kicsit képbe kerüljünk a korszakról, fontos tudni, hogy a 70-es években a Yosemite Nemzeti Park Camp 4 nevű, mára legendássá vált táborában egy csomó csóró hippi lakott, akiket leginkább az érdekelt, hogy minél több sziklát másszanak meg, sokat kábítószerezzenek, és jól szórakozzanak közben.

A nemzeti parkban a második világháború után indult be a mászóélet, gyakorlatilag az itt élő fiatalok forradalmasították a sziklamászást, meg szinte mindent, amiről ma azt gondoljuk, hogy köze van a hegymászáshoz.

A hippik megjelenésével pedig a nemzeti parkban is megjelentek a békét és a boldogságot hirdető, természetközeli figurák, akiktől egyébként sem állt távol a kommunákban élés.

Csempészrepülő szállítja a hippimennyországot

A mára legendássá vált történet alapját az szolgáltatja, hogy a Yosemite Nemzeti Park területe fölött lezuhant egy repülőgép 1977 elején, és becsapódott a nagyjából 2700 méter magasan lévő Lower Merced Pass Lake-be, a semmi közepén, legalább 8-10 óra sétára bármilyen civilizációtól.

A gép nem akármilyen gép volt. Azon túl, hogy egyes legendák szerint egy átalakított második világháborús katonai gépről van szó, a völgyben akkoriban élő hippik szempontjából végül sokkal fontosabbnak bizonyult, hogy volt rajta vagy egy tonna fű, de inkább több.

A balesetet észlelték a hatóságok, a helyszínre is küldtek járőröket, hogy elszállítsák a gép maradványait, meg elvégezzék a szokásos baleseti helyszínelést, és természetesen a drog elszállítása is a feladataik között volt.

A gép pilótáit nem találták meg, és csak néhány napig tudtak a roncs körül dolgozni, mert folyamatosan egyre rosszabb lett az idő, olyannyira, hogy a gép gyakorlatilag belefagyott a tóba. Ezért a járőrök úgy döntöttek, majd tavasszal folytatják a roncs kibányászását. Nem kellett attól tartani, hogy addig baja esik, egyrészt ugye legalább 40 centi jég borította az egészet, másrészt baromi messze volt mindentől.

Arról megint megoszlanak a források, hogy pontosan hogyan értesültek a völgyben lakó hippik arról, hogy meglehetősen sok drog került a közelükbe. A Yosemite Nemzeti Park mászóiról szóló nagyszerű dokumentumfilm, a Valley Uprising szerint az egyik mászó rendőrségi telefonos diszpécserként dolgozó barátnője hallott először a repülőről. Egy korabeli újságcikk azt írja, hogy két sítúrázni induló hippi összefutott egy járőrrel, aki eltanácsolta őket egy túraútvonaltól, és elkotyogta, hogy a rossz idő miatt nem tudtak minden drogot kiszedni a hatóságok a repülőből. Egy harmadik, akkoriban a völgyben élő férfi beszámolója szerint pedig a völgy lakói maguktól találták meg a repülőt, sőt ők értesítették a hatóságokat.

Igazából lényegtelen részlet, de jól jelzi, hogy mennyire városi legendává vált az egyébként tényleg megtörtént eset. A lényeg az, hogy

a völgy lakói megtudták, hogy még van drog a gépen, és valószínűleg egy darabig ott is marad,

hiszen a hatóságok az olvadásig nem terveznek újabb akciót.

Úgyhogy néhány vállalkozó kedvű hippi felkerekedett. Megtalálták a gépet, a jégcsákányaikkal véletlenszerűen csapkodták a jeget, hátha drogra bukkannak. Már majdnem feladták a dolgot, amikor megtalálták az első, nagyjából 10 kilós zsákot, amire egy marihuána levél volt festve, egy X és a Qualidad (minőség) szó. Természetesen

azonnal kipróbálták az elázott, a gépből kiömlő kerozinban ázó füvet, és meg kellett állapítaniuk, hogy tényleg nagyon jó minőségű.

A gépről keveset tudni. A pilóták Seattle-ből származtak, mindketten meghaltak a balesetben. A holttesteiket is a gép közelében ásó hippik találták meg. A gép valószínűleg Dél-Amerikából, egyes vélemények szerint Kolumbiából, mások szerint Mexikóból tartott az Egyesült Államokba, a röppályája alapján talán pont Seattle-be.

Aranyláz Kaliforniában

„Wow! Futótűzként terjedt az információ, az egész nyugati parton végigsöpört.

A hotelben dolgozó emberek elmentek a repülőhöz, feltankoltak fűvel, eladták, felmondtak a munkahelyükön, elmentek egyetemre, meg ki tudja, hova.

Megtudtuk a rendőröktől, hogy bármelyik pillanatban lecsaphatnak az egész bagázsra. És ha akarták volna, akkor igazából nagyon könnyedén lekapcsolhattak volna mindenkit, egy idő után már jól látható, sáros ösvény vezetett a repülőhöz” – számolt be élményeiről egy Ghost nicknevű férfi, aki 1977-ben egy, a nemzeti parkban található hotelben dolgozott.

Voltak persze vicces, és pont ezért tökéletesen filmbeillő apró jelenetek, amik még hihetetlenebbé teszik ezt az egész sztorit. Az egyik, hogy senki sem tudott rengeteg drogot elvinni. Miután a hatóságok gépekkel és helikopterekkel elszállították a fű egy részét, a becslések szerint még így is maradt nagyjából másfél-két tonna marihuána a repülőn. Nem tudni, hogy pontosan mennyi drog volt a gépen, hiszen a rendőrök sosem tudták, hogy pontosan mennyi volt, az pedig a mai napig nem derült ki, hogy mennyi drogot terítettek szét a hippik.

A rendőrökkel ellentétben a hippiknek nem voltak gépeik, csak hátizsákjaik, így jóval körülményesebben ment a begyűjtés. A zsákokat ugyan bucira pakoltak droggal, de az teljesen el volt ázva, így jó nehéz volt. A legelvakultabbak 30-40 kilós zsákokkal vánszorogtak el a tótól, a füvet aztán ki kellett szárítani, így alaposan lecsökkent a zsákmány súlya, de természetesen még így is nagyon jól tudtak vele keresni. Különösen annak fényében, hogy sokan abból éltek, hogy eldobált fémdobozokat gyűjtögettek, és azokat váltották vissza, hogy legyen valamennyi pénzük.

A marihuána ráadásul nemcsak vízzel, de kerozinnal is át volt itatva. Ezért egyrészt a

beszámolók szerint elég rettenetes íze volt még kiszárítva is, másrészt óvatosan kellett fogyasztani, leginkább pipából, mert hajlamos volt berobbanni.

„A szállások hálótermeihez tartoztak mosószobák, és minden mosószobában voltak szárítógépek. Az összes szárítógép egész nap járt, azokban szárították az emberek a füvet, érezni is lehetett. Én a saját adagomat a hotel fölött kb. kétszáz méterrel található sziklákon szárítottam” – írta az élményeiről Ghost.

Meggazdagodnak a hippik

Nem tudni, hogy pontosan mennyien zsákmányoltak a repülőből. Az egész legelején csak azt mondták, hogy néhány ember húzott hasznot a dologból, aztán azt, hogy néhány tucat, de a valószínű az, hogy több száz ember a gépből szerzett fűvel alapozta meg akkoriban a jövőjét.

Mai áron számolva kb. 3000 dollárért (kb. 870 ezer forint) adtak el egy kiló füvet, és az óvatos zsákmányolók is legalább 2-3 kiló füvet gyűjtöttek össze. Mivel nem tudni a pontos számokat, annyit lehet biztosra mondani, hogy mai áron számolva legalább 2,4 millió dollárnyi (kb. 700 millió forint) füvet terítettek szét a parkból. Ez egyébként alsó hangon 800 kiló, de a park akkori lakói közül sokan a mai napig nem nyilatkoznak róla, hogy részt vettek-e a kalandban.

A kaliforniai aranyláz mindössze néhány hétig tartott, és egy korabeli cikk szerint ugyanolyan meseszerűen lett vége, ahogy kezdődött. A parkban dolgozó járőrök is szerették a szabadságot, lazák voltak, arról is olvasni, hogy a járőrök is előszeretettel dézsmálták meg a lefoglalt füvet, bulikban lehetett érezni a jellegzetes, kerozinos marihuána szagát. Szóval az egyik laza járőr állítólag virágnyelven szólt két srácnak, akikről tudta, hogy voltak már a repülőgépnél, hogy úgy hallotta, két nap múlva csúnya vihar lesz a repülőgéphez vezető ösvény közelében.

Két nappal később a vadőrök helikopterekkel jelentek meg a repülőgépnél, hogy végérvényesen kibányásszák a fedélzetéről az összes drogot. Nem sok hippi lézengett akkor már ott, összesen két embert állítottak elő, de őket is szabadon engedték, nem volt náluk semmi.

Az addig csóró hippik autókat vettek maguknak, volt, aki házat vásárolt, egy csomóan hatalmas ládányi mászófelszereléssel jelentek meg.

Áttételesen a lezuhant repülőn lévő drog indította be a sziklamászás elterjedését, mert tudtak azoktól a hegymászóktól felszereléseket vásárolni, akik később az outdoor-ipar meghatározó szereplőivé váltak, többek között annak köszönhetően, hogy el tudták adni a cuccaikat a hippiknek.

Film lesz a valóságból

A sztorinak van még egy vicces adaléka, hogy egy nagyon nyakatekert és torz formában már 1993-ban megfilmesítették, de még az ember úgy sem jön rá, hogy ezt a fent ismertetett sztorit látja a vásznon, ha mindkettőt ismeri is.

A Cliffhanger - Függő játszma című hegymászós Stallone-film alaptörténetét ebből a sztoriból merítették.

John Long volt a völgy egyik legmenőbb mászója akkoriban, több fontos első mászás kötődik a nevéhez. Ő is a völgy lakója volt akkoriban, amikor lezuhant a drogot szállító gép.

A Cliffhanger egyik írója nem más volt, mint John Long, akinek az alapsztoriját erősen kifordította a film. Nehéz pontosan megmondani, hogy a Cliffhanger miből merített, mert egy Jeff Long nevű férfi, aki nem rokona John Long hegymászónak, a film megjelenése után perelt, azt mondta, a film története gyakorlatilag megegyezik az Angels Light című könyve történetével.

Idén nyáron felröppentek a pletykák, hogy a Cliffhanger talán kap egy folytatást. Csodás fordulat lenne a sorstól, ha a második részben az eredeti történet bontakozna ki, de erre meglehetősen kicsi az esély.