horoszkóp
4O5A6159

5 ok, amiért nem nézem meg a Saul fiát

2016.01.19. 18:36 Módosítva: 2016-01-19 18:43:49

Aki örül a Saul fia példátlan sikerének, az el is megy rá a moziba. Aki nem megy el rá, az nyilván nem is örül a sikernek, plusz valószínűleg antiszemita. Na ez a cikk azért született, hogy ezt a leegyszerűsítő hozzáállást kicsit árnyalja.

Én annak idején a hír hallatán együtt örültem Igaly Diánával is, akinek hatalmas személyes siker lehetett, hogy olimpiai aranyat nyert agyaggalamb-lövészetben 2004-ben Athénban, de ettől még nem néztem meg a lövőközvetítést, ha egyáltalán volt ilyen. Ugyanígy örülök, hogy a Nemes Jeles László által rendezett film ennyi díjat kap, örülök annak, hogy ez a film létezik, de ettől még nem tervezem, hogy a Saul fiát meg fogom nézni a közeljövőben. Röviden: a Saul fia biztos egy remek film, de minden jel arra mutat, hogy nem nekem szól, nem nekem való.

Kicsit részletesebben hadd foglaljam össze alább öt pontban, hogy miért jutottam erre a következtetésre, aztán mehet a vita. Nem vagyok se szakértő, se filmkritikus, az én véleményem is csak egy a sok közül, ugyanannyit ér, mint az öné – beszéljük meg!

1. Még be se mutatták, már kötelező volt

Esélyem sem volt arra, hogy a Saul fia című filmhez normálisan viszonyuljak, mert legelőször azzal kapcsolatban hallottunk róla, hogy megnyerte a nagydíjat Cannes-ban. Ezzel az alkotás gyakorlatilag már azt megelőzően kötelező olvasmánnyá vált, hogy esélyem lett volna magamtól eldönteni, hogy megnézzem-e vagy sem.

Végre itt egy nemzetközi magyar siker, a minimum, amit az ember tehet, az az, hogy elmegy és megnézi! Ezt csak erősíti a díjeső folytatódása, jó eséllyel az Oscart is megkapja a Saul fia, hát most már tényleg muszáj elmenni rá! Nekem biztos rossz a természetem, de ha ennyire úgy érzem, hogy ezt most muszáj, akkor rögtön elmegy tőle a kedvem.

Utólag persze nincs értelme ezen keseregni, de én annak örültem volna, ha egy trailer alapján a téma ismeretében magamtól dönthettem volna el, hogy kíváncsi vagyok-e erre a Saul fiára, anélkül, hogy rögtön rá van sütve a projektre, hogy ez minden idők legjobb magyar filmje. Persze ezen a paradox érvelésen simán túllépnék és még ma beülnék a Saul fiára, ha nem játszana be a következő négy dolog is.

2. Szerintem én már eleget tudok a holokausztról

Nemes Jeles László azt nyilatkozta az Indexnek a hétvégén, hogy

...az eddigi, holokauszttal foglalkozó filmek egy kollektív történést próbáltak elmesélni, nem foglalkoztak a haláltáborok érzetével, sem az egyéni helyzetekkel. Azt gondolom, hogy többek között ezért nem is értettük meg, hogy mi történt itt hetven évvel ezelőtt.

Nekem itt azonnal a Sorstalanság jutott eszembe – a könyvet a Nobel-díj elnyerése után elolvastam, és határozottan az a véleményem, hogy pontosan a haláltáborok érzetével és az egyéni helyzetekkel foglalkozik. Tetszett a könyv, de úgy éreztem, hogy túl sok újdonságot már nem tudtam meg belőle, a Sorstalanság filmet pl. ezért is nem néztem meg.

Nem tudok azzal a gondolattal se azonosulni, hogy én ne értettem volna meg, hogy mi történt itt hetven évvel ezelőtt. Egy bizonyos értelemben nagyon is megértettem, miközben másik oldalról nyilván teljességgel felfoghatatlan ez az egész tragédia, amit sose fogok megérteni, akárhány filmet is nézek meg a témában.

Persze azzal én is egyet értek, hogy lehet, hogy még nagyon sokan vannak a világon, akik még nem tudnak eleget a holokausztról, csak azt is gondolom, hogy ők nyilván nem fogják megnézni ezt a filmet. Ezt a filmet valószínűleg azok nézik meg, akiknek a legkevésbé van rá szükségük – ilyen szempontból teljesen értelmetlennek találom a Saul fiát.

Olyan szempontból meg persze nem találom értelmetlennek, hogy természetesen a holokauszt egy olyan téma, amit sosem szabad elfelejteni, és fontos, hogy az emléke életben maradjon. Én részemről egy olyan házban lakom Erzsébetvárosban, ami a gettó részét képező csillagos ház volt '44-45-ben. Konkrétan a második világháború valóságában fekszem és kelek nap, mint nap. Egyszerűen nem érzem úgy, hogy mondjuk emellett még szükségem lenne a Saul fiára ahhoz, hogy soha egy percre se feledkezzem meg arról, hogy a holokauszt megtörtént.

3. magyarországi zsidóság =/= holokauszt

Miközben fontosnak tartom, hogy a második világháborús zsidóüldözések sose merüljenek feledésbe a XX. század rengeteg többi kegyetlensége mellett, azt is gondolom, hogy ha én magyarországi zsidó lennék, lehet, hogy zavarna, ha az identitásomat kizárólag a holokauszttal azonosítanák még a jóakaróim is.

A magyarországi zsidósággal rengeteg minden történt a második világháború előtt, és a történetük távolról sem ért véget 1945-ben. Borzasztóan érdekes a helyzetük a jelen Magyarországában is – amint ezt többek között a Saul fiára érkező szélsőséges reakciók is bizonyítják. A holokausztfilmek sorozata mintha elbagatellizálná ezeket a kérdéseket.

Ha lesz még egyszer egy olyan magyar film, ami zsidókról szól, de nem játszódik részben sem a második világháború alatt, megígérem, hogy a bemutató hetén ott leszek a moziban. Ha én ma filmkészítő lennék Magyarországon, biztos, hogy nem a zsidóüldözések még hitelesebb bemutatását tekinteném kihívásnak, hanem pl. azt, hogy tudok-e egy olyan jelenben játszódó, jelentéssel bíró, hiteles történetet leforgatni, amiben mondjuk az egyik szereplő zsidó.

4. Nem vagyok szenvedéspornó-rajongó

Ha jól emlékszem, a 2003-as Dogville volt az utolsó előtti olyan mozifilm, amire annak ellenére beültem, hogy előre tudtam, hogy a sztori lényegében nem áll másból, mint abból, hogy a főszereplő szenvedéseit nézhetjük sajnálkozva, illetve megdöbbenve a kínzók szívtelenségén.

Ön látta már a Saul fiát?

  • 18409
    Nem, de nem is fogom megnézni
  • 9240
    Nem, de meg fogom nézni
  • 2615
    Igen, tetszett
  • 880
    Igen, de nem tetszett

Az utolsó pedig a Passió volt Mel Gibsontól egy évvel később, amit olyan botrányosan rossznak találtam, hogy azóta is képtelen vagyok műalkotásként tekinteni a pusztán emberi szenvedést/megaláztatást bemutató filmekre.

Én a Saul fiáról annyit tudok, hogy láttam a trailerjét, láttam belőle pár, a neten is megnézhető jelenetet, plusz elolvastam róla pár kritikát. Ezekből bennem az a kép alakult ki, hogy lényegében a Saul fia is szenvedéspornó, és most nem akarok Kárász Róbert lenni, de van egy tippem, hogy a főszereplő kálváriája valószínűleg milyen véget ér a Saul fiában. Szóval emiatt sem fogom megnézni a Saul fiát, mint ahogy A visszatérőt is ugyanezen okból hagyom ki, ezért nem láttam a 12 év rabszolgaságot sem, stb.

5. Ja, és különben se járok moziba

És persze az se segít, hogy az utóbbi években szép lassan leszoktam a moziba járásról. Az utolsó Mijazaki-filmnél mondtam azt, hogy a csúcson kell abbahagyni, másfél éve nem voltam moziban.

De mondjuk szerencsére idő közben lett Netflixem, mire oda felkerül a Saul fia, talán kapok annyi anyázó olvasói levelet (a címemet a fejlécben találja, ha tényleg írni szeretne), amennyi meggyőz, hogy nekem ezt mégiscsak látnom kell. De előbb nézzük, ön mit gondol a Saul fiáról!

Ön egyet ért a fenti öt ok közül valamelyikkel? Ha igen, melyikkel a leginkább?

  • 8071
    Nem érdekel egy újabb film a holokausztról
  • 6936
    Zavar, hogy a zsidósággal kapcsolatban csak a holokausztról van mindig szó
  • 6904
    Egyik se egy épkézláb érv
  • 4686
    Nem akarom egy férfi szenvedését nézni másfél óráig, akármilyen művészi is
  • 2470
    Idegesít, hogy szinte kötelező megnézni
  • 1216
    Nem járok moziba, úgy meg kicsit nehéz megnézni egy mozifilmet