2015 októberében fejeződött be egy igazán kegyetlen gyilkosság tárgyalása, az ok pedig, amiért most foglalkozunk ezzel, az, hogy a Guardian nemrég a legelejétől a legvégéig összefoglalta az örökbefogadott Asunta Fong Yang 12 évig tartó történetét, egy nagyon hosszú és legalább annyira megterhelő cikkben.

Asunta története 2001 júniusában kezdődött. Ekkor utazott Kínába Rosario Porto és férje, Alfonso Basterra, hogy örökbe fogadja az akkor még csak kilenc hónapos kislányt, Asunta Fong Yangot.

Porto egykor ügyvéd volt, férje, Basterra pedig újságíróként dolgozott. Észak-Spanyolországban, Santiago de Compostelaban éltek, jó, sőt kiváló körülmények közt, a város legjobb részén. Akkoriban a Kínából való örökbefogadás még nem volt elterjedt és hétköznapi dolog, kevesen engedhették meg maguknak. Egy ilyen procedúra alsó hangon is 10 ezer euróba, vagyis több mint 3 millió forintba került.

Szóval Basterra és Porto egy jó körülmények között élő pár volt, akikről az örökbefogadást vizsgáló pszichológusok is jó véleménnyel voltak.

Az örökbefogadott Asunta Fong Yangról hamar kiderült, hogy egészen különleges. Különórákon taníttatták angolul, franciául és kínaiul, az iskolában ezek mellett tanult még németül is, de járatták balettre, zongora- és hegedűórákra is.

Ha megfelelően kezelik őket, akkor nagyon jók tudnak lenni. De problémát is jelenthetnek

– ezt, mint kiderült, korábban ismerőseinek mondta Rosario Porto, miközben különleges adottságokkal rendelkező gyerekekről beszéltek.

Carmen González, a család bejárónője és Asunta dadája szerint, amikor Asunta már 12 éves volt, többször is panaszkodott neki amiatt, hogy szülei csodagyereket akarnak belőle csinálni, de González ettől függetlenül idillinek látta a család életét.

Pedig mint kiderült, Rosario Porto 2009-ben több napot is eltöltött egy pszichiátrián, elmondása szerint azért, mert öngyilkos gondolatai voltak, és mert bűnösnek érezte magát. Pszichiátere jegyzetei közt az olvasható, hogy Porto többször is teherként élte meg lányát. Két évvel később, 2011-ben el is akarta küldeni Asuntát egy évre, hogy Angliában tanuljon.

A 2012 januárja és 2013 szeptembere között eltelt másfél évben Porto mindkét szülője meghalt, és a nő Basterrával kötött házassága is megromlott. Annyira, hogy 2013 elején elváltak, mint kiderült, azért, mert Porto találkozott egy tehetős üzletemberrel, Manuel Garcíaval.

Basterra nem ment messze, pár sarokra a családi háztól kivett egy lakást, azt mondta, azért, hogy lányuk közelében lehessen. 2013 júniusában Rosario Porto idegösszeomlást kapott, ami már fizikai tünetekkel is járt – fél arca lebénult, ezért Basterra visszaköltözött a családi házba, hogy a segítségére legyen.

2013. szeptember 22-én hajnalban, egy helyi lakos, Alfredo Balsa és egy barátja egy közeli faluból tartott hazafelé, amikor az út szélén, a fák tövében egy földön fekvő alakot vettek észre.

Egy ázsiai lány holtteste hevert a tűlevelek közt, mezítláb, egy szürke, sárfoltos melegítőben, kevés vérrel az orra alatt.

A rendőrség azonnal tudta, ki az áldozat.

Rosario Porto és Alfonso Basterra előző este, nem sokkal tíz után jelentették be lányuk eltűnését a rendőrségen. Porto azt mondta, a házi feladatait csináló lányát este 7-kor hagyta magára a lakásban, ő meg elment a Santiagótól húsz percre található nyaralójukba, ami körülbelül 4 kilométerre van attól a helytől, ahol a lány holttestét később megtalálták. Porto azt mondta, mikor este fél 10-kor visszaért a lakásba, lánya már nem volt ott.

Még mielőtt elmentek volna a rendőrségről, Basterra emlékeztette Portót, hogy mondja el a rendőröknek a nyáron történteket. Porto azt mondta, július 2-án éjjel kettőkor arra ébredt, hogy Asunta sikoltozik. Mikor lánya szobájába ért, ott egy fekete, latexkesztyűs férfit talált, aki a lány fölé hajolt, de amikor meglátta Portót, a férfi kirohant a szobából. A nő szerint a férfi úgy juthatott be a lakásba, hogy a kulcsokat véletlenül kint felejtették a zárban. És bár Porto akkor beszélt a rendőrökkel, úgy döntött, nem akar hivatalos feljelentést tenni, mivel szerinte a betörőket úgysem találják meg soha, és a lakásból sem hiányzott semmi.

Ma valaki megpróbált megölni

– ezt sms-ben írta másnap Asunta egy barátjának.

A lányt két hónappal később pedig tényleg megölték.

Se ujjlenyomatok, se szövetdarabok, se semmilyen kézzel fogható bizonyítéka nem volt a rendőrségnek Rosario Porto ellen, mégis letartóztatták. Azok szerint, akik ismerték Rosario Portót, a vád, miszerint megölhette a lányát, nevetséges volt.

Az egyetlen bizonyítéka a rendőrségnek egy a lakásukhoz közeli benzinkút ipari kamerájának felvétele volt, amin csak annyi látszódott, hogy Porto a család régi, zöld Mercedesét vezeti a nyaraló felé vezető úton, mögötte pedig a hátsó ülésen egy hosszú hajú lány ül. A felvétel abban az időszakban készült, amikor Porto elmondása szerint Asunta otthon ült a házi feladatai felett.

Porto végül beismerte, hogy valóban ott ült mögötte a lánya az autóban, és azt mondta, valószínűleg csak az Asunta halála miatt bevett tabletták okozhattak zavart a memóriájában, hogy erre nem emlékezett. Azt is beismerte, hogy valóban magával vitte lányát a nyaralóba, de mivel lánya rosszul érezte magát, visszavitte őt a lakásba.

De nemcsak emiatt lett gyanús Porto, hanem viselkedése miatt is. Mikor a nőt a rendőrök órákkal a holttest megtalálása után elvitték a család nyaralójába, Porto az egyik szobában lévő papírkosárhoz sietett, amiben egy narancsszínű kötözőmadzag hevert. Egy olyan narancsszínű kötöző madzag, mint amit Asunta teste mellett is találtak, és amivel feltételezhetően a végtagjait kötözték össze.

A rendőrök már sejtették, hogy ha valóban Porto volt a lány gyilkosa, szinte biztos, hogy segítsége is volt, mivel a nő alig 150 cm magas, és egyedül nem bírta volna el Asunta holttestét. Ezért elrendelték a volt férj, Basterra letartóztatását is.

Az ipari kamera felvételei mellett pedig akadt egy másik bizonyítéka is a rendőröknek. Asunta vérében és vizeletében lorazepámot találtak, ami a fő összetevője annak a gyógyszernek, amit Porto szedett szorongásai miatt.

Kiderült, hogy a lány zenetanárai hónapokkal a halála előtt észrevették, hogy Asunta sokszor kába, nincs nagyon magánál, és nehezen olvas, vagy jár.

Nem tudom, mi az, amit adnak nekem. Senki nem mondja el az igazságot

– ezt Asunta a hegedűtanárának mondta, miután elárulta neki, hogy beszedettek vele valami fehér port. A lány egyébként a halála előtti napon iskolában sem volt. Az anyja által írt igazolásban az állt, hogy a lány azért nem tudott iskolába menni, mert rosszul reagált valami gyógyszerre.

A törvényszéki orvosok Asunta hajának első három centiméterében lorazepámot mutattak ki. Mivel az ember haja havonta körülbelül egy centimétert nő, ez azt jelenti, hogy Asuntát a szülei három hónapon át gyógyszerezték.

A nyomozók végül arra jutottak, hogy Asunta örökbefogadó szülei azért ölték meg a lányt, mert egyszerűen belefáradtak a nevelésébe. Asunta megölését alaposan kitervelték, hónapokon át gyógyszerezték, a gyilkosság idején mobiltelefonjaikat is kikapcsolták, hogy ne lehessen azokat utólag bemérni, az embereket pedig a nyáron történt állítólagos betörés sztorijával próbálták meggyőzni arról, hogy lányukat valaki más gyilkolta meg.

A gyilkosságot Porto találta ki, aki szülei halála után zavartan viselkedett. A pszichológus szerint, akihez Porto járt, Asunta halála előtt pár héttel a nő elmondása szerint túl nagy tehernek érezte már lányát.

A 2015 októberében folyó tárgyalássorozat alatt Basterra elmondta, hogy Asuntának tíz héten át összesen 175 tablettát adtak be, Porto viszont továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy csak néha adott gyógyszert a lánynak.

Az is kiderült, hogy a gyilkosság napján összesen 27 darab tablettát nyomtak le a lány torkán, ami kilencszerese annak az adagnak, amit a recept szerint egy felnőtt beszedhet.

Egy tanú elmondása szerint a lányt a gyilkosság napján látták az utcán Basterrával, mikor a lány Porto szerint otthon volt és tanult. Ezután vihették el Asuntát a család nyaralójába, ahol megfojtották, összekötözték és a kocsiba tették, hogy aztán a holttestet kirakják az út szélére, ahol 2013. szeptember 22-én hajnalban egy helyi lakos megtalálta.

A bíró Rosario Portóra és Alfonso Basterrára fejenként 18 év letöltendőt szabott ki, mivel a gyilkosságot még azelőtt követték el, hogy egy új törvényt hoztak volna, miszerint a gyerekgyilkosoknak életfogytiglani szabadságvesztés jár.

A nyomozók csak találgatni tudtak, hogy a pár miért döntött 2001-ben az örökbefogadás mellett, főleg mert Porto szerint Basterra nem is akart gyereket.

A tárgyalások befejeztével a párról az egyik nyomozó a következőket mondta:

Talán csak a boldog család sztereotípiáját akarták kifelé mutatni. Ha Porto akar valamit, akkor azt hiszi, azt simán megvásárolhatja. Ha pedig már nem akarja, egyszerűen csak megszabadul tőle. Basterra csak segített kielégíteni a szeszélyeit. Ők a két legönzőbb ember a világon, akikkel valaha is találkoztam. A nő csak egy elkényeztetett gyerek, a férfi pedig azt hiszi, mindenkinél jobb.