Érdekes interjút közölt a BBC Howard Scott Warshaw-val, akiről azt kell tudni, hogy ő írta a sok helyen a világ legrosszabb játékának választott E.T.-játékot 1982-ben, és komoly szerepe volt abban, hogy kis híján bedőlt az egész számítógépes játékipar a 80-as évek elején.

Warshaw onnan indította a történetet, hogy maga Steven Spielberg választotta ki arra, hogy a következő nagysikerű filmjéhez, az E.T.-hez ő csináljon számítógépes játékot.

Az akkor 24 éves, az Atarinál dolgozó Warshaw írta Spielberg korábbi filmjéből, Az elveszett frigyláda fosztogatóiból készült játékot, amivel Spielberg nagyon meg volt elégedve, egy igazi zseninek tartotta a srácot, logikus döntés volt a részéről, hogy rá gondolt akkor, amikor az Atari megvette az E.T.-ből készült játék jogait.

Már az elején problémák voltak

„Az a nap örökké élénken fog élni az emlékeimben. Az irodámban ültem, amikor hívott az Atari vezérigazgatója. Azt mondta: 'Howard, meg kell csinálnunk a játékot az E.T.-ből. Tudod vállalni?'. Én meg azt mondtam, hogy pesze! Aztán az igazgató folytatta: 'Szeptember elejére meg kell vele lenni'. Öt hét volt összesen a játék megírására. Általában egy játékot akkoriban 6-8 hónap alatt készítettünk el. Nem öt hét alatt!” – mondta.

Kapott pár napot arra, hogy kitalálja, miről szóljon a játék, aztán elreptették Spielberghez, hogy a rendező okézza le az ötletet, illetve pontosítsák a koncepciót. Spielberg valamiféle Pac-Manhez hasonlító játékot szeretett volna, Warshaw viszont azt mondta, egy formabontó, kalandjáték elemekkel operáló játék lenne az ideális az E.T.-hez.

A játékmenet annyiból állt, hogy a játékosnak E.T.-t kellett segítenie, hogy megtalálja a részeket a telefonhoz, amivel haza tud telefonálni, miközben ügynököket és tudósokat kellett kerülgetni. A koncepciót nagyban meghatározta az is, hogy Warshaw-nak olyan játékot kellett kitalálnia, ami öt hét alatt el is tud készülni. Különösen, hogy az egészet teljesen egyedül csinálta.

„Ez volt életem legnehezebb munkája. Az irodában kezdtem el rajta dolgozni, de egy idő után rájöttem, hogy van egy kis probléma: időnként haza kell mennem enni és aludni. Úgyhogy a házamban is összeállítottunk egy gépet, amin dolgozhattam, hogy bármikor írni tudjam a kódot, csak vezetés közben nem dolgoztam. Volt egy menedzser, akinek az volt a dolga, hogy figyeljen oda arra, hogy egyek rendesen, hogy ne essek ki a munkából. Amikor a munka végére értem, akkor csak annyit mondtam: 'Wow, megcsináltam!'” - mondta.

Az elkerülhetetlen katasztrófa

A játék ugyan időben elkészült, és így a karácsonyi bevásárlási szezonra a boltok polcaira került, de a katasztrófa csak ezután következett. Az Atari biztos volt a játék sikerében, első körben rendeltek is négymillió példányt, az a videojátékok addigi történetének legkomolyabb reklámkampányát nyomták mellé.

Volt tévés reklám és hagyományos hirdetés is, még Spielberg is megjelent az egyik reklámszpotban. „A főnökeim úgy voltak vele, hogy milliónyi és milliónyi példányban fog elkelni bármi, amire az E.T. feliratot rárakjuk” – mondta Warshaw. A főnökök nem voltak hülyék, a játék tényleg elképesztő eladási adatokkal indult.

Ha kipróbálná a játékot, itt megteheti:

Aztán elkezdtek jönni a problémák: hamar kiderült, hogy a játék szörnyű, tele van buta hibákkal, gyakorlatilag játszhatatlan. Másfélmillió példányban ugyan elkelt, de amikor csak a karácsonyi szezonban négymilliót akartak eladni belőle, akkor ez az egyébként szép szám is kevés.

Ráadásul egy csomóan visszavitték a játékokat a boltokba, hogy az nem kell nekik, mert annyira borzasztó, egyszerűen nem szórakoztató.

„A játék be volt fejezve, de nem volt tökéletes. Túl sok olyan lehetőség volt benne, amikor hirtelen furcsa helyzetben találhatta magát a játékos. Ez egy csomó embernek már túl sok volt, és egyszerűen letették a játékot” – mondta Warshaw. A beszámolók alapján ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a játékban lépten nyomon olyan gödrökbe lehetett beleesni, ahonnan nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett kijönni, ami rettentően frusztrálta a játékosokat.

A játékról már decemberben lemondott az Atari, csak a veszteséget termelte. Egy évvel később az Atarit akkoriban birtokló Warner 310 millió dolláros veszteségről számolt be. Egy újabb évvel később pedig 240 millió dollárért adtak túl az Atarin, azon a játékkonzol- és játékfejlesztő cégen, amelyik alig néhány évvel korábban az egyik legsikeresebb volt az egész piacon.

„Megtisztelő, hogy hozzám kötik, hogy egy személyben bedöntöttem egy ennyi pénzt termelő iparágat, ráadásul csupán 8 kilobájtnyi kóddal. De az igazság ennél összetettebb” – mondta.

Az Atari bukásához, és az ennek nyomán kialakult 1983-as észak-amerikai videojátékválsághoz több kellett, mint egy pocsék játék. Kellett hozzá az, hogy telitődjön a piac a különféle játékkonzolokkal, a személyi számítógépek térnyerése, valamint az is, hogy a programozók, akik a játékok mögött álltak, kezdtek öntudatra ébredni, és művészekként tekinteni magukra. Ez azt jelentette, hogy több részesedést akartak, valamint megjelenni a különféle játékokban készítőkként.

És részben, de kellett hozza az E.T.-s bukta is. Warshaw depressziós lett, kiábrándult a játékiparból, és pályát váltott. Ingatlanokkal kezdett foglalkozni, de nem tetszett neki a dolog. Dolgozott tévés munkákon is, de az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Végül 2008-ban tért vissza a játékok világába, de ezúttal már nem mint programozó. Pszichoterapeutaként jelent meg a Szilícium-völgyben. A hozzá hasonló kiégett, depressziós fejlesztőkön igyekszik segíteni, ha kell, a saját kudarcának a történetével.

Játék a szemétben

Az E.T. akkorát bukott, hogy az Atari az el nem adott, valamint a boltokba visszavitt kópiákat kénytelen volt egy nagy földhalom alá temetni. A dolog sokáig csak szilícium-völgyi legendaként élt, de aztán 2014-ben kiderült, hogy a legenda igaz. Egy dokumentumfilmes stáb elintézte, hogy ásatásokat tudjanak végezni ott, ahol elvileg eltemették a játék adathordozóit.

Warshaw is ott volt, amikor megtalálták a torzszülöttjét. Teljesen elérzékenyült, több mint 30 év távlatából sem tudta elengedni ezt a fájó emléket.

„Valóban az E.T. a valaha készült legrosszabb játék? Valószínűleg nem. De kellett egy arc a játékipar bukásának, és az E.T. jó volt erre. De igazából szeretem, amikor az emberek a legrosszabb játéknak bélyegzik meg, mert én csináltam a Yars Revenge-et is, amit minden idők egyik legjobb játékának tartanak. Úgyhogy a teljes spektrumot lefedem” - mondta.