Videófilmmel dokumentálták a 7 napos csecsemő utolsó perceit

Egy Sydney-i fényképészt, James Dayt nem mindennapi, viszont annál lélekfacsaróbb feladatra kérte az ausztrál házaspár, Nancy és Charlie McLean: a fotósnak dokumentálnia kellett 7 napos, haldokló kisfiuk utolsó óráit és a búcsú pillanatát.

Nem voltak ismeretlenek egymás számára, Day a fiatalok esküvőjének hivatalos fényképészeként tevékenykedett még januárban, amikor a menyasszonynak már csupán hét hete volt hátra a szülésig. A fotós elmondta, hogy rendkívüli nap volt, a szeretet szinte tapintható volt, bárhová is nézett. 

Jó volt részt venni benne.

Aztán a március 23-ai telefonhívást és felkérést megelőzően minden megváltozott. A kórházban közölték McLeanékkel, hogy Edison olyan súlyos anyagcsere-betegségben szenved, amellyel biztosan nem fog tudni megbirkózni. A pár az első sokk után megkérte Dayt, hogy menjen be hozzájuk a Royal Randwick női kórházba, és készítse el a fotókat róluk és a kisfiúról. 

Felhívtak és elmondták, hogy Edison nincs valami jól, ezért szeretnének elköszönni tőle, és azt akarják, hogy az egészet dokumentáljam. Amilyen gyorsan csak tudtam, odasiettem. Miután néhány családtag látogatásáról fotókat készítettem, rájöttem, hogy ez az egész helyzet túl erős ahhoz, hogy csak fényképeken mutassam meg. Ezért onnantól kezdve kamerával örökítettem meg mindazt, ami körülöttem zajlott.

James Day képeiről és felvételeiről süt a mérhetetlen szeretet, amely a kisfiút mindvégig körülvette. De a lélegeztetőgépet múlt szerdán akkor is kikapcsolták.

A kis harcosunknak azonban más elképzelései voltak.

– mesélték a szülők. Edison ugyanis elkezdett újra magától lélegezni, ezzel pedig további két napot adott a szüleinek arra, hogy még utoljára együtt tölthessenek hármasban egy napot a tengerparton, majd az utolsó 24 órában a saját ágyukban dédelgethessék a fiukat.

A pár szerint valójában lehetetlen bármiféle pozitívumot találni abban, hogy valaki elveszíti a gyerekét. Mégis megpróbálták, és arra jutottak, Edison egy nagyon fontos leckét tanított meg nekik, mégpedig azt, hogy az élet minden pillanatát ki kell élvezni azzal, akit szeretsz, és úgy, mintha az az utolsó pillanat lenne. 

A házaspár csupán hét napot töltött a babájával, aki azonban az egészből csak annyit érzékelt, hogy mérhetetlen szeretet veszi körül. 

Igyekeztünk annyit nevetni, amennyit csak lehetett. Ígéretet tettünk egymásnak a férjemmel, hogy megünnepeljük a kisfiunk életét, akármilyen rövid ideig tart is. Egyetlen pillanatot sem akartunk elvesztegetni. 

Minden alkalommal, amikor egyiküket elragadta volna a bánat és a kétségbeesés, a másik emlékeztette a közös küldetésre, és arra, hogy Edison még mindig a fiuk, akivel törődniük kell. Ez erőt adott mindkettejüknek. 

Nagypénteken, március 25-én este 10 óra 25 perckor Edison meghalt. 

Másnap Day megosztotta a szívszaggató videót, amelyet azóta már több mint 144 ezren tekintettek meg, és amely után a szülőket szinte azonnal elárasztották a támogatásukról biztosító, együttérző levelek. 

Nancy és Charlie nagyon hálás a törődésért, de mégis a kórház csapatának munkáját értékelik a legjobban, mert ők voltak, akik segítettek nekik elszigetelődni a világtól, hogy teljes erejükkel Edisonra fókuszálhassanak; továbbá felkészítették őket minden elkövetkező, nehéz lépésre.

A kórház dolgozói minden erejükkel azon voltak, hogy megmentsék a kisgyerek életét, de amikor rájöttek, hogy nem fog menni, a lehető legemberségesebb módon támogatták McLeanéket, miközben helyet és lehetőséget biztosítottak nekik arra, hogy Edisonnal lehessenek. Ezek után a szülők célja pénzzel is támogatni a szülészeti csapatot, és azokat az apákat, anyákat és babákat, akiknek ugyanekkora szükségük van a segítségre. 

Bárki, aki adakozna a családnak, itt teheti meg. Eddig majdnem 10 ezer dollárt gyűjtöttek.