A BBC lehozott egy sztorit arról a londoni férfiról, aki évi 80 ezer eurós, azaz majdnem 25 millió forintos (HAVI 2 MILLIÓ PLUSZ AZ APRÓ!!!) fizetésért egy parfüm üzlet vezetője volt, és közben kábé halálra unta magát. Ezen felbuzdulva megkérdezték az olvasókat, hogy ők milyen unalmas munkát végeztek, és erre jött pár levél, amelyek tényleg olyan egysíkú munkaköri leírásokat tartalmaznak, amelyekhez képest a gyártósori meló egy kalandparkos kiruccanásnak tűnik.
Jane egy egész nyáron keresztül fagyasztott borsók hőmérsékletét ellenőrizte.
Igen, nézte a hőmérőt. Ennyi.
Toby Barnes így emlékszik vissza arra az időszakra, amikor a naptárakat és spirálos füzetek lapjait összetartó fém spirálokat készítő gyárban dolgozott:
Minden este több ezer ilyen kis fém spirált csináltunk. Egyszer ahhoz a géphez kerültem, ami a falra akasztható naptárakhoz való kis izét gyártott. Micsoda este volt az.
Jude Connor hetekig végezte a következő munkát: műzli szeleteket pakolt ki egy nagy dobozból, hogy azokat egy kisebb dobozba rakhassa.
Ken, Newcastle-ből két napig bírta, hogy a kis üvegekbe rakott mini hajó modellek fa talapzatait polírozza.
Martin Williams a
bitumen nyúlósságát
tesztelte.
Kimberly pedig azért került alkalmazásba egy 3 embert foglalkoztató építkezési vállalkozáshoz, hogy valaki új emberrel tudják megbeszélni a felmerülő ötleteket. Mást nagyon nem kellett csinálnia.
Suzy Wild 6 hónapig dolgozott egy irodában ahol semmi más dolga nem volt, mint minden egyes munkanap 400 darab riportot összetűzni.
Erre jön Mari, aki egyensúlyt hoz az Univerzumba, mert neki meg az volt a feladata egy helyen, hogy összetűzött papírokat szedjen szét.