A családon belüli erőszakról mindenkinek a szó szerinti jelentés ugrik be elsőre, azonban most egy egészen új keletű abúzus ütötte fel a fejét, ami főként az indiai nőket érinti.

Eszerint a brit-ázsiai férfiak fizikailag és lelkileg is rosszul bánnak velük, házi szolgának tartják, kisemmizik, majd magukra hagyják őket. De nem csak a férjek, hanem azok családja is támogatja ezt a fajta erőszakot, sőt, igen gyakran részt is vesznek benne. 

Az egyszer használatos nő

A jelenség az egyszer használatos nők nevet kapta, nem véletlenül. A bevált módszer abból áll, hogy a férfi a házasság után Angliába költözik a nővel, aztán egy nyaralásnak álcázott út során visszaviszi Indiába, elveszi tőle az útlevelét, majd (természetesen egyedül) hazautazik Európába. 

Néhányan nem tesznek meg ilyen bonyolult köröket, csak egy darabig eljátsszák a mintaférjet, és amikor már jól megszedték magukat a nőből, Angliába repülnek. Örökre. A feleség nélkül. 

Sok nő eltitkolja, hogy mi történt vele, éppen ezért a jelenséget kutató tudósoknak majdnem egy évébe került, mire legalább 57 szerencsétlenül járt indiai nőre rátaláltak, ráadásul olyanokra, akik nyilatkozni is hajlandóak voltak az ügyben. 

Az Angliában hagyott titok

Sunita (ez csak egy álnév, a sajátját nem szerette volna elárulni a BBC riportjában) esküvője csodás volt, az indiai Pandzsáb városában tartották, rengeteg vendég jött el, ő pedig álmai piros ruhájában állt az oltár elé. 

Minden tökéletes volt. 

Aztán az esküvő után a férj nagyjából egy hónapig vele maradt Indiában, majd hazautazott Angliába. Sunita időről-időre azt kérdezgette tőle, hogy mikor megy már vissza hozzá, mire minden alkalommal azt a választ kapta, hogy majd.

Többször előfordult, hogy berendezési tárgyakat és pénzt kért tőlem.

Ez a lehúzós huzavona nagyjából egy évig ment így, mire a férfi egyszer csak már a telefonhívásaira sem reagált. Sunita ekkor tudta meg, hogy férjének már van egy másik felesége Nagy-Britanniában. 

Miért érte meg indiai nőt elvenni? 

Sunita családja az általános dél-ázsiai szokásoknak megfelelően majdnem 1 millió forintnak megfelelő fontot és 1,5 millió forintnyi aranyat ajándékozott hozomány gyanánt. 

Ennek ellenére a férfi Indiában élő családja gyakorta bántalmazta a nőt, mintha ezek után (de úgy általában is) ez lett volna a természetes. 

Meg akartam tudni, hogy ha már van felesége, engem mégis miért kellett elvennie, de a család már a kérdésfelvetésért is agyon akart verni. Fel vagyok dúlva, és nagyon nehéz beszélni erről.

- mondta el, majd hozzátette, hogy gyakorlatilag elemeire tört össze az élete, amiért egy férfi csupán szexuális tárgynak tekintette, aztán eldobta, mint egy botot. 

Nem Sunita az egyetlen 

Dr. Sundari Anitha a Lincoln Egyetem Szociális és Politikai Tudományok tanszékén dolgozik, és dél-ázsiai utazásai során számos esetben, személyesen tapasztalta meg, miként bántak el ezek a férfiak az otthagyott nőkkel. 

Volt, akiről 9 millió forintnak megfelelő hozományt gombolt le a férje, mielőtt elhagyta volna; másokat megerőszakoltak; néhányan gyereket vállaltak, és csak aztán hagyták őket el; de sokakat házi rabszolgának használtak. 

Azt mondja, a dél-ázsiai vidékek patriarchális társadalomképe egész egyszerűen azt takarja, hogy ha nő vagy, elhagynak, tönkretéve ezzel az egész életedet. Van, aki sportot űz a dologból, és képes egyszerre 5 indiai nőt elvenni, majd otthagyni. Ebből pedig rendesen meggazdagszik. 

Ebben a kultúrában nem könnyű feldolgozni egy ilyen traumát (persze valószínűleg máshol sem), ugyanis ezek a nők stigmaként élik meg a megalázásukat, amely még a családjuk többi tagjára is hatással van. 

Egy átvert nő húga például nehezebben megy férjhez, nehezebben talál munkát, pénzügyi bizonytalansággal kell szembenéznie, és a háttere miatt romlott áruként tekintenek rá. 

Lehet igazságot tenni az ügyben?

Állítólag a brit állam elfogadta, hogy az elhagyás a családon belüli erőszak egy fajtája, és igyekszik megvédeni a brit férfiak által kihasznált nőket, még akkor is, ha sokan közülük életükben nem jártak még Angliában. 

Pragna Patel a Southall Black Sisters nevű csoport vezetője. Ők tudósokkal karöltve dolgoznak egy olyan tanulmányon, amely egyszer csak képes lesz igazságot szolgáltatni az olyan nők számára, akik egy másik országban élnek. 

Arra hivatkoznak, hogy az eddig taglalt abúzus összes alkotóeleme (zsarolás, csalás, érzelmi és pénzügyi átverés, kényszerítés) külön-külön mind büntethető magatartások.

Mivel ezek a nők vagy nincsenek tisztában a jogaikkal, vagy egyszerűen csak szégyellik magukat, és nem akarnak beszélni arról, hogy mi történt velük, ezért másoknak kell a kezükbe vennie az ügyet. 

A brit belügyminisztérium szóvivője azt mondja, ők nem tolerálják a bántalmazás semmilyen formáját, sem házasságban, sem egy sima kapcsolaton belül. 

Ezek a férfiak mind angol állampolgárok, és senki nem kéri őket számon azért, amit tesznek: ezért elsősorban Nagy-Britanniának kellene ajánlania egy kézzel fogható megoldást, ahelyett, hogy szemet hunyna a probléma felett. 

Forrás: BBC