John Duncan átlagos életet élő, átlagos férfi, aki 52 évesen egy mindennél átlagosabbnak tekinthető környezetben tölti mindennapjait: van egy 48 éves felesége és egy 12 éves fia, akikkel váratlan fordulatokban egyáltalán nem bővelkedő, eseményektől mentes, kiegyensúlyozott életet él.
De az ilyen életeket is érheti meglepetés, ahogy ez Duncan esetében meg is történt.
Tavaly, egy októberi napon épp gyanútlanul átlagoskodott otthon, amikor levele jött egy ismeretlen nőtől, bizonyos Fifi Giannittótól, aki felhívta a figyelmét arra az esetleges tényre, hogy
A nincslányom-tudatú férfi ettől azonnal elhatárolódott, de megsajnálta, ezért felajánlotta a lánynak, hogy segít neki megtalálni a valódi apját. Első találkozásuk alkalmával igazi apa-lánya programot szerveztek maguknak: DNS-tesztet csináltattak, ami pedig megállapította, hogy Duncan 99,99 százalékos valószínűséggel tényleg Fifi vérszerinti apja. Ennek annyira megörültek, hogy azonnal fotózkodni kezdtek az újságoknak, hogy megosszák a világgal a történetüket.
Amikor a kezünkbe vettük az eredményt, elöntöttek az érzelmek: düh, boldogság, szorongás egyszerre. Rájöttem, hogy mennyi mindenről maradtunk le. Nem tanítottam meg úszni, de nem voltam ott a ballagásán és az esküvőjén sem. Annyi mindent kell bepótolnunk!
- nyilatkozott Duncan, aki egyébként útközben sikeresen visszaemlékezett arra is, hogy Fifi édesanyjával valóban szerelmi viszonyt ápolt annak idején, de az 1980-as évek elején szakítottak, a nő pedig elfelejtette értesíteni arról az elhanyagolható élethelyzetről, hogy terhes. Fifi hét évvel ezelőtt tudta meg az apja nevét, de amíg be nem töltötte a harmincat, nem merte felkeresni. Attól tartott, hogy Duncan elutasító magatartást tanúsít, és nem fogadja majd el lányaként. Alighanem tévedett.
Ahogy egyre jobb viszonyba keveredtek egymással, sok közös vonásukra derült fény. Kiderült, hogy csupán 12 kilométerre laknak egymástól és hogy annak idején ugyanarra az egyetemre jártak pszichológiát hallgatni. De ami a legjobb, hogy mindkettejüknek a Wayfarer nevű pub a törzshelye, ahol gyakorlatilag az elmúlt harminc évben bármikor összefuthattak. Mivel nehéz egy ilyen témában beszélgetést kezdeményezni, a lány joggal döntött a levélírás mellett, és a kapcsolatuk szempontjából minden bizonnyal ez volt a lehető legelőnyösebb megoldás.
Forrás: Mirror