Mutattunk már Önöknek szexi állatorvost Amerikából, de igazából nem is kell ennyire messzire menni ilyesmiért. 31 ezer Instagramozó már tudja, hogy van egy jóképű, magyar állatgyógyító is, aki nem szelfikkel pakolja tele a profilját, hanem a legizgalmasabb állatokkal és esetekkel, amikkel találkozik a munkája során. Ő dr.zoltan, teljes nevén: dr. Szabó Zoltán, aki jelenleg Hongkongban él, és kifejezetten egzotikus állatok gyógyításával foglalkozik. Ám hosszú út vezetett idáig a magyar Állatorvostudományi Egyetemtől.

Dr. Szabó Zoltán már gyerekkorában tudta, hogy vadállatokkal akar foglalkozni, kisfiúkén sok állata volt, gyakran járt a Budapesti Állatkertbe és természetesen Gerald Durell könyveit olvasta. Ezzel a lelkesedéssel pedig gimnázium után az Állatorvostudományi Egyetemre ment, ahol először általános állatorvosként végzett, majd tovább ment az egzotikus lények felé.

„Eddig három országban szereztem szakvizsgát: Magyarországon Egzotikus Szakállatorvosi végzettségem van, Angliában Exotic Animal Practice bizonyítványt szereztem.

A legrangosabb képesítésemet pedig az USA-ban kaptam, ott Exotic Companion Mammal specialista lettem. A világon összesen csak 25 állatorvos rendelkezik ezzel a végzettséggel.

Mindeközben pedig a fél világot is bejárta.

Négy kontinens, kilenc ország

„Miután lediplomáztam, a Budapesti Állatorvosi Egyetem Egzotikus Osztályán dolgoztam és tanítottam évekéig. Utána nekivágtam a világnak és eddig összesen négy kontinens kilenc országában dolgoztam, mint állatorvos" – meséli Dr. Szabó Zoltán, akinek karrierje önmagában is olyan, mint egy regény.

„Angliában egy egzotikus állatkórházban praktizáltam, Indiában egy vadállatmentő szolgálatnál foglalkoztam elefántokkal és leopárdokkal. Namíbiában gepárdokkal dolgoztam, a Galápagos-szigeteken egy maláriával foglalkozó kutatásban vettem reszt. Dél-Afrikában kafferbivalyok anesztéziájáról csináltam egy kutatást, Belize-ben egy vadállatkórházban dolgoztam és tanítottam. Az Amazonas folyó partján pedig egy arapapagájokkal foglalkozó kutatásnak voltam az állatorvosa. Jelenleg egy vadonatúj, hongkongi egzotikus állatkórháznak vagyok a vezetője."

Az árva kis elefántoktól a szellem medvéig

Persze ilyen életút alapján felmerül a kérdés, vajon melyik volt a legkülönlegesebb állat, amivel mint orvos foglalkozott? Hamar kiderült, hogy erre nem egyszerű a válasz, hiszen annyira sok olyan élőlényt látott, amiket mi még talán állatkertben sem fogunk soha, hogy nem lehetett egyet kiválasztani. De azért így is vannak kiemelkedően emlékezetes élményei.

„Afrikában reszt vettem egy projektben, aminek során orrszarvúk szarvát távolítottuk el, nehogy az orvvadászok megöljek őket az értékes trófeáért. Indiában pedig lehetőségem volt arra, hogy egy kilenc fős, elárvult elefántkölyök csoportnak a felnevelésében segédkezzek. Az állatok kora néhány hónaptól két évig terjedt, testsúlyuk pedig 90 kilótól az 1 tonnáig.

Minden reggel 4-kor keltünk, hogy cumisüvegből etessük őket. Fantasztikus élmény volt róluk gondoskodni.

Indonéziában meglátogattam a komodói sárkányt és Galápagoson az óriásteknősöket. Alaszkában láttam a hatalmas Kodiak-medvéket lazacra vadászni, Okinavánál cetcápákkal, Ecuadorban oroszlánfókákkal és tengeri leguánokkal úsztam. Kanadában pedig egy nagyon ritka, hófehér szellem medvével találkoztam."

- sorolja az állatorvos.

Egyébként a szellem-medve, avagy a Kermode-baribál, a legritkább a medvék között, mindössze pár száz él belőle. Érdekes módon nem jegesmedvék és nem is albínók, ők is a fekete medvék közé tartoznak. Ha két fekete medve, amelyik hordozza a fehér gént párosodik, akkor van rá lehetőség, hogy ilyen világos színű utódjuk szülessen.

Egy méhtámadás tényleg halálközeli élmény

Természetesen, ha az ember ilyen ritka állatokkal foglalkozik, ráadásul sokszor a vadonban, számíthat arra, hogy nagy veszélynek lesz kitéve. Laikusként talán azt gondolnánk, hogy ez a fenyegetés valami gyors, nagy és szőrös állattól fog érkezni, de Zoltán esete is bizonyítja, hogy a legkisebb lények is hasonlóan veszélyesek lehetnek.

Amikor a perui esőerdő közepén dolgoztam, mindennap 30-40 méter magas fákra másztunk, hogy elérjük a papagájok fészkeit és megvizsgáljuk a fiókákat. Egyik nap a fészket elérve megzavartam egy méhkolóniát, és a méhek megtámadtak miközben a fán lógtam.

Amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem leereszkedni, de a méhek követtek. Amikor ezt a kollégáim megláttak mind elrohantak dzsungelbe, mert féltek a méhektől. Emiatt egyedül kellett kiszabadítanom magam a famászó felszerelésből, és valahogy leráznom a dühös méheket.

Ez a néhány perces epizód halálközeli élmény volt.

Még vannak tervek

A fent felsorolt élmények ellenére, még van olyan dolog, ami egyelőre kimaradt az életéből. Két tervem lenne a közeljövőben: szeretnék gorillákat látni a vadonban, Afrikában, és jegesmedvéket az Északi-sarkon. Jó lenne, ha sikerülne valamilyen kutatásba bekapcsolódni, ami ezekkel az állatokkal foglalkozik és tényleg közel kerülni hozzájuk" – mondja a jövőről.

Ha szeretne még több fotót látni Dr. Szabó Zoltán munkájáról és arról, hogy összejönnek-e a tervezett találkozások a gorillákkal és jegesmedvékkel, kövesse be az Instagramját és/vagy Facebook oldalát!

Nincs másik valóság, nincs másik Index.
Támogasd a fennmaradásunkat!

https://index.hu/tamogatas