Nekem gyerekkoromban nem engedték a szüleim, hogy a Twin Peakset nézzem, és szerintem igazuk volt – nem értettem volna. Egy egyetemi filmklubban találkoztam aztán a sorozattal, a kilencvenes évek második felében, és azóta rajongó vagyok, egy Golden Box boldog tulajdonosa. Kb. négy-ötször láttam a teljes eredeti sorozatot, kétszer úgy néztem meg, hogy a történet idővonala szerint haladva február 24-én néztem meg az első részt, és utána minden nap egy epizódot (beleiktatva a három nap szünetet a 8. és a 16. rész után).
Én arra számítottam, hogy az új Twin Peaks nem lesz olyan jó, mint amilyen zseniális az eredeti volt, és sajnos túlságosan is igazam lett. A kritikusok ugyan dicsérik az új részeket, de a közönség távolmaradással mondott véleményt, és szerintem sajnos nekik van igazuk. Kínosan alacsony a Twin Peaks nézettsége, és őszintén szólva ennél nem is érdemel többet. (Voltak olyan részek, amiket a Wikipédia szerint kétszázezren sem néztek, ami még Magyarországon is gyenge teljesítmény lenne, nemhogy az USA-ban.)
Ha ön ugyanazt érzi most is az új Twin Peaks nézése közben, mint amikor először látta meg Laura Palmer nejlonba csavart testét a tóparton, akkor óvatosan olvasson tovább [vagy nézze meg keretes írásunkat – a szerk.], valószínűleg nem sok mindennel fog egyetérteni. Ha viszont ön is csalódott a klasszikus Twin Peakshez képest, akkor ez a cikk pont önnek szól. Sirassuk együtt a Twin Peakset 4 pontban!
1. A császár új ruhája
A Wikipédia szerint kiemelkedően jó az új Twin Peaks fogadtatása. Felmerülhet a feltételezés, hogy nem lehet-e, hogy a kritikusok részben azért nem mondják ki az új Twin Peaksről, hogy nem túl jó, mert attól félnek, hogy így azt fogják rájuk mondani, hogy nem értik David Lynch művészetét. Én bevallom, tényleg egy csomószor nem értem, illetve szerintem nincs is nagyon mit érteni rajta. Annyira zsigeri és tudatalatti módon működnek az ő művei, hogy az ember vagy érzi, vagy nem, de érteni itt nincs mit, nem olyan logikus megfejtése van ezeknek a titkoknak, mint pl. annak, hogy ki volt a gyilkos egy Agatha Christie-krimiben.
Amiért én szeretem az új Twin Peakset
Nem láthattam élőben a magyar tévében a Twin Peaks első két évadát, de simán el tudom képzelni, hogy milyen érzés volt nézni. Fura. Fura volt az, hogy van egy millió történetszál, hogy össze-vissza ugrál a hangulatokban, hogy a semmiből előránt egy természetfeletti magyarázatot, hogy egyik pillanatban összefosat, a másikban meg a szemünket forgattatja azzal, hogy egy csomó látszólag életképtelen figurát látunk szerencsétlekedni. Én pontosan ezt vártam a harmadik évadtól, és pontosan ezt kaptam meg. Nem a zenét, nem a ruhákat, nem a hajakat, nem a sminkeket, nem a pitéket, hanem azt, hogy valami olyat látok, amit soha a büdös életben nem.
Az utóbbi huszonöt évben hatalmasat fordult a tévés sorozatkészítés, az évente futó több száz, csak amerikai sorozat viszont olyan, mintha ugyanazzal a teljesen korlátozott eszközparkból dolgozna. 2000 környékén mindenki odáig volt, hogy elindult az aranykor, de hatalmasakat nem ugrott sem hangulatban, sem megvalósításban egyik sorozat sem. Jó, kivételek voltak (például az idei Légió), de a Twin Peaks első két évada már nem tűnne annyira furának, mint akkor. Most már nagyobbat kell villantani.
És ez a nagy villantás sikerült is: a 2017-es Twin Peaks ugyanannyira megdöbbentően fura és szokatlan, mint amikor a kilencvenes évek elején az eredeti ment, a maga lassúságával, meghökkentő kanyarjaival, néha nevetséges, néha zsigeri színészkedésével. Én hatalmas Twin Peaks-rajongó vagyok, de nem azt akartam látni, hogy David Lynch ugyanott folytatja, ahol abbahagytuk '92-ben, hanem visszahozza ugyanazt, amiért azt szerettük, csak a mára igazítva. Szerintem sikerült.
/Klág Dávid, Kult, Index, bővebb kritika itt/
Vagy talán az a kritikusok kiindulópontja, hogy ez annak szól, aki szereti az ilyesmit, nem a széles nagyközönségnek. Ha valakinek nem tetszik, akkor ő nyilván nem célközönség, tehát ne nézze, de mi értelme fikázni?
Odáig én is egyetértek ezzel, hogy az új Twin Peaks egy tipikus David Lynch-mű, ami csak egy szűk rétegnek szól. Számomra például néha kicsit irritáló, a zöme semmitmondó/uncsi, aztán alkalmanként jön egy-egy zseniális részlet, ami miatt képes vagyok továbbnézni a következő részt.
2. De a Twin Peaks nem egyedül David Lynché
Nekem az a bajom ezzel az érveléssel, hogy az eredeti sorozatot nem Lynch csinálta egyedül, hanem vele egyenrangú félként közreműködött Mark Frost is. A Twin Peaksben csomó minden van, ami tipikus Lynch, de csomó minden más is, ami viszont tipikusan nem jellemző Lynchre.
Ezt a sorozatot az tette mérföldkővé, hogy úgy volt egyéni és különleges, hogy közben mégis megszólította és inspirálta a nagyközönséget. A Twin Peaks azért volt jó, mert nem egy agyament őrület volt az egész, hanem a totál hétköznapi történeteket és érzéseket (szerelem, megcsalás, kiábrándulás, bűnüldözés) vegyítette a misztikummal és a transzcendenciával. A hagyományosabb, közönségbarát elemeket szokás Mark Frostnak tulajdonítani.
3. Ez így csak egy fél Twin Peaks
A mostani Twin Peaksben megvan az őrület és a misztikum, de teljesen hiányoznak az olyan hétköznapi történetszálak, mint mondjuk Big Ed dilemmája, hogy elhagyja-e szerencsétlen, de elviselhetetlen Nadine-t (akinek anno ő lőtte ki a szemét) a csinos és vonzó Normáért.
A sorozat első részeiben a két világ egymást erősíti: a hétköznapi valóság csip-csup ügyei is jelentőséget kapnak attól, hogy tudjuk, hogy a háttérben a jó és gonosz misztikus harca folyik, és a cikkcakkparkettás szobákban játszódó látomások is sokkal nagyobbat ütnek, ha csak itt-ott jön belőlük szembe egy-egy, úgymond a hétköznapi élet részeként. Ennek a csodálatos egyensúlynak az újrateremtését meg sem próbálja az új sorozat, ehelyett kaptunk egy olyan részt, ami szinte teljes egészében ebben a világon túli világban játszódik. Hát embert próbáló volt végigülni, és nem azért, mert annyira mély kérdéseket vetett fel az emberi létezés misztériumáról. Hanem azért, mert az irritáló hangeffektusokat leszámítva baromi uncsi volt.
4. Szerintem nem várok el túl sokat
A Twin Peaks kezdeti zseniális csúcspontjai megismételhetetlenek, azt a mágiát már a második évad második felében sem tudták folytatni, hát még most, újabb 25 év elteltével. De azért én valahol elvárom, hogy a közönség kedvéért tegye már meg azt a szívességet a Twin Peaks, hogy kitalál és szerepeltet egy-két olyan vonzó, lenyűgöző és szerethető karaktert az új részekben is, mint anno mondjuk Audrey Horne vagy James Hurley.
Szerintem nem túlzás azt elvárni egy sorozattól, hogy néha történjen benne valami, meg hogy legyen egy-két olyan fordulat és olyan szereplő, akik fenntartják az ember érdeklődését akkor is, amikor már a huszadik jelenetben várjuk percekig, hogy a totálisan érdektelen és humortalan Dougie Jones végre kinyög-e valami értelmeset.
Szerintem nem menőség, nem bátor művészi húzás, hogy a Twin Peaksből hiányzik minden, ami szerethető, emberi vagy urambocsá szórakoztató lenne, hanem arrogancia. Ha David Lynch minimális erőfeszítést nem tesz azért, hogy engem a Twin Peaks érdekeljen, akkor egyre kevésbé értem, hogy nekem miért kell végigülnöm ezt a sok kínkeservesen lassú katyvaszt, aminek a 80%-áról előre lehet tudni, hogy úgyse fog vezetni sehová?
Korábban szerzett, elévülhetetlen érdemeire tekintettel nekem továbbra is van türelmem Lynchhez, de azért jól esett volna egy kedves gesztus, hogy lássa az ember, hogy Lynch legalább megpróbálta részben fogyaszthatóvá tenni az agymenéseit. 9 új rész után elmondhatjuk: meg se próbálta. Hát kösz.
5. A mozifilmet szidták, a sorozatot dicsérik ugyanazért
Kritikai és üzleti bukásnak lett elkönyvelve a sorozatot követő 1992-es Twin Peaks mozifilm, a Tűz, jöjj velem. A filmmel szemben azokat a kifogásokat hozták fel annak idején a kritikusok, hogy egyáltalán nem hasonlít a sorozatra: rideg, humortalan, hiányzik belőle egy csomó jó szereplő, az egész csak egy David Lynch-tébolyda, amiben nincs meg az a hangulat, ami a Twin Peakset Twin Peaksszé tette. Még csak nem is Twin Peaksben játszódik az egész.
Érdekes módon Lynch nem tanult a Tűz, jöjj velem kritikáiból, és ugyanezeket újra a hibákat elkövette az új sorozat elkészítésekor is. Még érdekesebb módon azonban a kritikusok többsége ezúttal dicséri ezekért a dolgokért, amik 25 éve hibának voltak kikiáltva. Hát remélem a legjobbakat a hátralevő részekre, de úgy érzem, ami 1992-ben hibája volt a Twin Peaksnek, az továbbra is hibája, nem erőssége. Ami engem Twin Peaks-rajongóvá tett, abból az új sorozat szinte semmit nem tartalmaz.
A kritikusok dicsérik, de a nézettség kínosan alacsony, és ezúttal talán a nézőknek van igaza. Ezt a cikket egy csalódott Twin Peaks-rajongó írta.
157 · Jul 15, 2017 12:15pm Tovább a kommentekhez