Ettől kiég az agya: félrelépett a nő, aki önmagát vette feleségül

Ha eddig abban a hitben élt, hogy hosszú házasság csak úgy lehetséges, ha az ember önmaga mellett köteleződik el, akkor nagyot tévedett. Egy brit asszony, Sophie Tanner például csak másfél évig tudott háborítatlan házasságban élni magával, aztán félrelépett és öt hónapon keresztül csalta a lelki társát, azaz önmagát.

Hogy mi van?!?!?!?!

Nem, nem mi vagyunk részegek és irkálunk itt összevissza értelmetlenségeket. Tanner valóban saját magát vette feleségül, és közel sem ő az egyetlen, aki se nem mono-, se nem poli-, hanem szologám. Ez utóbbi az önházasságot jelenti, azaz azt, hogy valaki saját magával akarja leélni az egész életét. Bár szinte minden alkalommal hírszámba megy, ha valaki összeházasodik magával, a dolognak már több mint 20 éves hagyománya van. Az első ilyen önesküvő Linda Bakeré volt, 1993-ban.

„Az önházasság önmagunk szeretetéről szól, arról, hogy a magunkkal való foglalkozás és önmagunk értékelése legalább olyan fontos, mint egy romantikus kapcsolat. Nem azt jelenti, hogy apácaként kell élned, hanem azt, hogy nem kell többé rossz kapcsolatokba belemenned.”

Az önházasság inkább egyfajta nyilatkozat, hogy felhívjuk a figyelmet az önszeretet fontosságára. Az önházasság egy életen át tartó elköteleződés amellett, hogy csak rajtad múlik a saját boldogságod, egy ilyen kapcsolatban pedig nem opció a válás

– magyarázta egy tévés műsorban Tanner, amikor arról beszélt, hogy az ő esetében is megtörtént az, amitől a legtöbb kapcsolatban élő retteg: félrelépett.

Poliból mono-, majd Szolo

Az asszony házasságát egy Ruari Barrett nevű férfi forgatta fel, aki, amikor megismerte Tannert, poliamórnak – vagyis többszerelműnek – vallotta magát. Aztán beleszeretett a házas nőbe, az öt hónapon keresztül tartó viszonyuk során pedig monogám volt.

Barrett egyébként nem csinált különsebben nagy felhajtást az esküvőből. Las Vegasban házasodott össze magával, amit egy tetoválással pecséltelt meg. Jelenleg egy szívet hord a mellkasa bal oldalán, amibe nem azt íratta, hogy „Anya”, vagy „Mari”, hanem nemes egyszerűséggel csak annyit, hogy: „Én”.

De visszatértve az asszonyra, nem törte össze sem a férfival való szakítás, sem a félrelépés a házasságában. Amikor Barrettel szétmentek, ott volt önmaga, hogy megvigasztalja, és elmondása szerint a szologám kapcsolat egyik nagy előnye, hogy nem teszi tönkre, ha beleszeret valaki másba és viszonyt kezd vele. Ha pedig önben is felmerült ezen a ponton, hogy a szologámia valójában valamennyire szingliséget jelent, akkor bizonyos értelemben igaza van. Hiszen ebben az esetben is egyedülálló emberekről van szó, a különbséget és a lényeget talán inkább abban kell keresni, hogy mennyire képes valaki egyedül, önmagával bolog lenni.