Jópofa vallomások szülőktől - váratlanul káromkodó kisgyerekek, második felvonás

Nincs is szebb annál, mint mikor a gyerekek a nagyszülők történeteit idézik. Csak az nem mindegy, hogy a sztori lényegét adják vissza, vagy a csak a szitokszavakat ismételgetik, hatalmas beleéléssel. A hét elején sok olvasónk nagy szeretettel fogadta a huncut gyerkőcök aranyköpéseit, így újabb történeteket szedtünk egy csokorba, bónuszként pedig egyik szerkesztőtársunk is megosztott velünk egy vicces sztorit, amit kislányának köszönhet.

Unokahúgom 18 hónapos, és nemrég pont egy olyan mesét nézett, ami az emberi testről szólt. Az édesanyja egészségügyi dolgozó, és mellesleg én is ezt tanulom. A kislánynak nagyon tetszett a mese, mire megkérdeztem, hogy lesz-e ő is nővérke. A következő jól artikulált választ kaptam:

– A faszt!

Ezután kisétált az ajtón.

A kisfiam 2-3 éves volt, amikor elmentünk a barlangfürdőbe. Nagyon tetszett neki, én pedig gondoltam, tovább tetézem a boldogságát, és megmutatom neki, milyen jól visszhangzanak a barlang falai. Miután illusztráltam, mondtam, hogy most ő jön. Erre csillogó szemekkel a távolba meredt, majd elnyújtottan a következőt kiabálta:

– Büdös f*****sz!

Mondanom sem kell, hogy sokkot kaptam.

A kicsivel kiültünk nézni a hullócsillagokat egyik este. Gyönyörű tiszta volt az ég, de csak nem akart jönni egy sem. Aztán váratlanul megjelent egy csillag, mire gyorsan követni is kezdtem az ujjammal, majd felhívtam a gyerek figyelmét, hogy ott láthatja, amiért kijöttünk. Mindössze ennyivel reflektált:

–  F*sza, erről már megint lemaradtam...

A kisfiam 4-5 körül lehetett, amikor összeveszett a bátyjával. Nem adott oda a nagyobbik a kicsinek valamilyen játékot, amit ő nagyon zokon vett. Oda is jött hozzám panaszkodni, és a következőket mondta:

–  Apa, szerettem volna játszani a teniszlabdával, de.... (toporgott hezitálva) ... kurva Kristóf nem adja ide.

Könnyes szemmel fordultam el, mert szerettem volna az együttérzés jeleit mutatni, de közben az ellen is küzdöttem, hogy kiszaladjon belőlem egy hatalmas nevetés.

Vendégségben voltunk, az anyuka pedig nyulat készített ebédre újévkor, amit az apa maga vágott le. A gond csak az volt, hogy a gyerekek nagyon szerették a nyuszikat, azért nem mondták el nekik, miből készült a kaja. Ebéd közben a kisfiú nagyon jóízűen ette a pörköltet, és meg is kérdezte, hogy milyen hús ez, mire az apja kihúzta magát, és így felelt:

– Találd ki! Adok egy tippet... az anyátok néha szokott így becézni engem.

Ekkor az asztal másik felében ülő kislányuk hirtelen mindent visszaköpött a tányérba, majd a testévérhez fordult.

– Úristen, nehogy megedd! Ez egy f*sz!

Mi tényleg nagyon figyelünk arra, hogy ne káromkodjunk a gyerek előtt. Nem számít, mennyire kivagyok idegileg, a legkeményebb, amit mondok, az a cica vigye el, még ha könnyeket is csal a szemembe az önmegtartóztatás. Anyósomék azonban nem ilyen figyelmesek, emiatt pedig többször is szóltunk nekik, de úgy tűnik, hiába. A múltkor például arra lettem figyelmes, hogy a kutyánk furcsán viselkedik a kertben, ezt pedig a hároméves kislányom is észrevehette, ugyanis csípőre tett kézzel megállt az ajtóban, majd ennyit fűzött hozzá a látottakhoz:

– A kurva életbe!

Amennyiben van olyan története, amelyet szívesen viszontlátna egy ehhez hasonló cikkben, ne habozzon, és írja meg nekünk a velvet@mail.velvet.hu e-mailcímre!