horoszkóp
takaritos2

Bölcsész diplomával most szobalány Németországban

2017.06.24. 11:33

Mária 40 éves, másfél éve él Bad Feilnbach-ban. Ez egy pici település Bajorországban, inkább falu, mint kisváros, bár van minden: bank, háziorvos, fogorvos, több bolt, pékség, fagyizó, suli, ovi, stb. Ő és családja történetét olvashatják most sorozatunkban

Mi volt a munkád Magyarországon, és mit csinálsz most most külföldön?

Otthon pedagógiai alapszakos bölcsész diplomával, több OKJ-s bizonyítvánnyal munkanélküli voltam. Nógrád megyéből jöttünk, ott sajnos rossz a helyzet. Itt szobalányként dolgozom napi 4 órában. A férjem otthon szintén munkanélküli volt, most a szakmájában dolgozik (CNC-forgácsoló), két műszakban.

Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod Magyarországot?

Néhány éve bővítettük a családi házunkat. Hitelt vettünk fel, sokat. A férjem közben betegség miatt munkanélküli lett, bedőlt a hitelünk (bár nem devizahitel). Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ne árverezzék el az otthonunkat. Három gyermekünk van: kettő az én első házasságomból (22 éves lány, 17 éves fiú) és egy közös kisfiú (12 éves). A kicsi velünk él már itt fél éve. A férjem előbb jött, ő már több mint 3 éve itt él.

Hogyan zajlott a kiköltözés? 

Valójában nem így terveztük. A férjem jött ki dolgozni, de magyar „barátaink” becsapták, a német munkahelyén a főnöke nem fizette ki, hazaküldte a dolgozókat „szabadságra”, miközben a tudtuk nélkül kijelentette őket a munkahelyről. Pénz is maradt benn, hát kijöttünk intézkedni (kértük a papírjait, pénzét), de nem ment könnyen. Munkaügyi bíróságra mentünk, nyertünk.

Közben én találtam munkát (élni kellett valamiből, míg a per zajlott), maradtam, pedig csak segíteni indultam, egy táskányi ruhával. Erre az időre édesanyámat kértük meg, hogy költözzön hozzánk a magyarországi otthonunkba, vigyázzon a két kisebb gyermekünkre (a nagylányunk egyetemre jár Budapestre, kollégiumban lakik). Ez 2015. novemberében történt. Decembertől dolgoztam (egy helyi iskolában takarítottam napi két órában, de ebből a pénzből éppen már nem haltunk itt éhen). Szó szerint hónapokig éheztünk! Amint a férjem kapott munkanélküli segélyt, küldtünk haza pénzt. Amikor megnyertük a pert, végkielégítést kapott a férjem, ebből rendeztük a hónapok alatt felgyűlt tartozásainkat. Akkor már tudtuk, hogy maradunk. Úgy terveztük, hogy a tanév végén hozzuk a fiúkat, a következő tanévet már itt kezdik. Kerestünk lakást. Szóval semmit nem intéztem otthon a kiköltözéssel kapcsolatban, hiszen nem így terveztem. A férjem után lett itt családi biztosításom. Orvoshoz még sosem mentem, bár voltam már beteg. Az ember megtanul tűrni, kezeli magát otthonról hozott gyógyszerekkel (Algopiryn, Coldrex). Egy bőröndnyi ruhával jöttem. Aztán, amikor hazamentem, mindig hoztam egy-két dolgot otthonról.

Mennyire beszélted az adott ország nyelvét?

Nulla nyelvtudással jöttünk. A férjem két évig magyarokkal dolgozott, szinte semmit nem beszél németül. Minden ügyintézéshez tolmácsot fizettünk. Én januártól beiratkoztam egy integrációs kurzusra, 2x10 alkalommal (egy alkalom 8-10-ig tartott, tehát durván 40 órát tanultam tanártól). De tanultam a netről minden nap!  Eladni éppen nem tudtak. A bankban a Google fordítót használta az ügyintéző, hogy számlát tudjak nyitni, máshol kézzel-lábbal magyaráztam, de volt, hogy kiszótáraztam a legfontosabb szavakat, vagy éppen lefordítottam mondatokat.

Milyen életkörülmények között éltél Magyarországon, és milyen életkörülmények között élsz most?

Otthon van egy nagy családi házunk: 5 szoba, 2 fürdőszoba, kert... Itt egy szobát béreltünk, majd egy egyszobás lakást. Most egy 3 szobás lakást bérlünk, kényelmesen elférünk. Otthon komoly gondot okozott a megélhetés. Itt sokkal jobban élünk. Arányaiban többet megengedhetünk magunknak, bár nem járunk étterembe, nem veszünk márkás ruhát, de minden nap telik gyümölcsre, tejtermékre, húsra. Spórolunk. Havonta járunk haza, és tudunk félretenni. 

Mi volt a legnehezebb az első évben?

A gyermekeim hiányoztak! És a nyelvtudás hiánya. No meg szembesülni a kapzsi, rosszindulatú, irigy magyarokkal. Az első évben megtanultuk a leckét, most már ha magyar szót hallunk, inkább csendben maradunk (nem bízunk már magyarokban).

Hogyan jellemeznéd a német emberek habitusát?

Végtelenül nyugodtak. Én még nem láttam ideges németet. Na jó, egyszer a főnökömet (elszúrtam valamit...). De nagy általánosságban mindig kedvesek, mosolyognak az utcán, ha szembejönnek. Segítőkészek. Nyugodtabban élnek, mint mi. Nyilván több a pénzük (sosem annyiért dolgozik egy német, mint egy ausländer), de ők sosem kérdezik meg, mennyit keresel. Nem sajnálják az időt a családtól, a pihenéstől. Itt hétvégén együtt kirándul a család, bicikliznek, eljárnak ebédelni. Évtizedekre le vagyunk mi ettől maradva. Ápolt a kertjük, a lakókörnyezetük.

Milyen pozitív tapasztalataid vannak Németországgal kapcsolatban?

Elfogadóak. Alapvetően nem éreztetik, hogy nem vagyunk németek. Érdeklődőek (sokan azt sem tudják, hol van Magyarország...), segítőkészek minden téren.

Milyen negatív tapasztalataid vannak Németországgal kapcsolatban?

Itt nem normális az, hogy „segélyért” megy valaki. Itt nem is adnak könnyen a semmiért pénzt. Ami nem baj, kivéve, ha tényleg bajban van valaki. Sokszor csak magunka számíthatunk. Hajlamosak „bunkó” módon elhajtani az embert, vagy lekezelően bánni vele. Szóval aki segélyért jön, az gyorsan hazamegy. Itt ez nem divat.

Hogyan tartod a Magyarországon maradt családdal/barátokkal a kapcsolatot? 

Havonta (általában) hazajárunk. A szűk családdal hetente minimum egyszer telefonon beszélünk. A távolabbi családtagokkal és barátokkal Facebook, Skype, Viber segítségével. Mikor hazamegyünk, igyekszünk összefutni a barátokkal. De egyre kevesebben vannak. Igaz a mondás, az igazi barátok magadnak, a hamisak lemorzsolódnak. 

Olvasol még magyar híreket?

Nem nézünk magyar híradót. Német rádiót hallgatunk. Interneten keresztül néha olvasunk cikkeket az éppen nagy port kavart dolgokról, de annyira bosszant, hogy az leírhatatlan. Nagyon sajnálom az otthon dolgozó-élő embereket! Felzaklat! A tehetetlenség bosszant! Hogy meddig lehet ezt még tűrni? (Gondolok itt a sok eltűnt millióra az államkasszából, a korrupcióra, az egészségügy haldoklására, az oktatási rendszer hamarosan bekövetkező bukására)

Érnek támadások Németországban amiatt, mert külföldi vagy? Illetve érnek támadások Magyarországról, mert külföldre költöztél?

Itt senkit nem érdekel, honnan jöttünk. Ha valaki dolgozik, azt nem bántják. De a gyerekek sokszor gonoszak. A kisfiam 7 hónapja német iskolába jár. Nulla nyelvtudással jött ki (4. osztályban kezdett otthon németet tanulni, de körülbelül ismerte a színeket, számokat, néhány szót), és 5. osztályt kezdett itt. Hetente egyszer (szerdán) iskolabusszal másik városba utazik nyelvi kurzusra, ahol német anyanyelvű tanártól tanul (5-6 gyerek van a csoportban, többnyire magyarok). A többi napon a helyi iskolában tanul: 24 fős osztályban, ahol ő az egyedüli külföldi. Büszke vagyok rá, hogy 7 hónap alatt annyit sikerült megtanulnia, hogy már egészen jól boldogul.

Osztályzatot csak matematikából, rajzból, sportból, németből és angolból (igen, angolul is tanul, ami vicc, hiszen németül tanulja az angolt, szóval duplán nehéz). Büszke vagyok rá, mert júniusban ő írta a legjobb matek dolgozatot az osztályban, egy hibája lett, pedig szöveges feladat is volt. Otthon magántanuló, most éppen Magyarországon van, vizsgázik, ilyenkor anyósoméknál lakik. Őt a gyerekek sokat bántják. Eleinte nem tudta megvédeni magát. Novemberben kezdte itt a sulit, decemberben elesett az udvaron a jégen, eltört a jobb válla. Senki sem segített neki kabátot felvenni, táskát vinni, írni. Gipszelni nem lehetett, csak rögzítőkötést kapott. Aztán ahogy tanulta a nyelvet, egyre bátrabb lett. Már visszaszól, sokszor magyarul szidja őket (azt mondja, úgysem értik). A gyerekek gonoszak.

Hogy érzed, sikerült teljesen beilleszkedned? Mi az, amit fontosnak tartasz ahhoz, hogy egy magyar be tudjon illeszkedni Németországban?

Szeretek itt élni, de sosem leszek itthon. Talán, majd ha jobban megy a nyelv... de nagyon nehéz. Mindig egyedül vagyunk, senkire nem számíthatunk. A házasságunknak jót tett, még inkább egymásba kapaszkodunk. Ha valaki jól beszéli az ország nyelvét, ahol él, akkor nincs gond a beilleszkedéssel. A németek kicsit vallásosak (mi egyáltalán nem), de alapvetően nem sokban különböznek a magyaroktól.

Mik a fentebb említett rossz tapasztalataid a külföldi honfitársaiddal kapcsolatban?

Egyet megtanultunk: a honfitársakat el kell kerülni. Irigyek, azt nézik, hogyan használhatják ki a másikat. Addig keresnek, míg hasznuk van belőle. Aztán a telefont sem veszik fel. Többnyire munkahelyen is fúrják a másikat (a másik magyart). Ami külföldi magyar facebookos csoportokban megy, az már gyomorforgató. Gúnyolódás, nagyképűsködés. És többnyire tényleg ilyenek. Én sosem fogom ezt megérteni. 

Mik a terveid a jövőben? Szeretnél Németországban maradni vagy egy idő után szeretnél visszaköltözni Magyarországra? Esetleg újabb európai országba költöznél?

Még 2-3 évig biztosan maradunk, fizetjük a hiteleinket. Ha már nem vár otthon adósság, és befejezzük a házunkat, akkor hazamegyünk. Talán.

Szerinted melyik a legélhetőbb európai ország és miért?

Magyarországon a helyzet most katasztrófa. Szerintem most bárhol jobb nyugaton. Németország, Ausztria, mindegy. Dolgozni mindenhol kell, de itt megfizetik. Ha valaki beszéli az adott ország nyelvét, akkor jól tudja érezni magát.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Bölcsész diplomával most szobalány Németországban

Mária és férje nulla nyelvtudással, a Nógrád megyei kilátástalanságból menekült Németországba. Hónapokig éheztek, de már tudják fizetni a hitelüket.

520 · Jun 24, 2017 11:33am Tovább a kommentekhez
Facebook Comments