Van Isztambulban egy múzeum, ami előtte mecset volt, előtte pedig székesegyház. Hagia Sophia néven próbált emlékezetünkbe vonulni a művtöri tankönyvekből, a bizánciak építették, a törökök elfoglalták, minareteket építettek köré, és mecsetként használták, mígnem az Ottomán birodalom bukott, és 1931-ben múzeummá nyilvánították.
De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a történet fordítva is lejátszódott.
Spanyolországban, Cordóbában, mintegy kétszáz évvel korábban történt az eset. A pontos történeten és a részleteken persze vitatkoznak a történészek, de a cordóbai mecset-katedrális hagyományos történetét a tudományosság igénye nélkül, pár bekezdésben össze lehet foglalni.
Damaszkuszból örökösödési harc következtében a 8. század elején száműzetésbe kényszerült egy Ommajád herceg, a mai marokkó területén támogatást és seregeket gyűjtött, 711-től kezdődően benyomult az Ibériai-félszigetre, majd megalapította a Cordóbai Kalifátust.
Egy valamirevaló fővárosnak persze nagy nagymecset kell, a minta a damaszkuszi nagymecset volt (mi más, ha egyszer onnan száműzettek!), a helyszín valószínűleg a vizigót székesegyház helye Cordóbában. A mór birodalom virágzott, hanyatlott és bukott, jöttek a spanyol keresztény királyok.
Nyilván újra templom kellett hogy legyen a helyszínen. De mit csináltak? Úgy alakították át a mecsetet, hogy a közepébe építettek egy gótikus székesegyházat! Az eredmény lenyűgözően bizarr, vagy bizarr módon lenyűgöző.
Belép az ember, és az udvar és a templomtoronnyá alakított minaret elrendezése egyből a damaszkuszi nagymecsetet juttatja eszébe, ha volt szerencséje a polgárháború előtt ott járni. A belső térben meg a hagyományos arab típusú mecset boltozata középen egyre jobban kiemelkedik, és egy katedrálisban vagyunk.
Körbe kis kápolnák, a padlózatban sírok, ahogy ez egy székesegyházban szokás, és persze egy üvegpadlón át a régi vizigót templom padlómozaikjának egy darabját is megtekinthetjük, ha ezen a ponton még ugyan érdekel minket az elsőbbség kérdése.
