Stockholm vonzáskörzetében van egy Stenhamra nevű sziget. Ezen a szigeten 1971. február 26-án született egy Karl Martin Sandberg (ejtsd: szándberj) nevű kisfiú. Nem tűnik egy poptörténelmi pillanatnak, pedig nagyonis az: ez a svéd kisfiú ugyanis felnőttkorára a XXI. század legsikeresebb dalszerzőjévé vált, például Britney Spears és Katy Parry nagyjából neki köszönheti a karrierjét.
Sandberg ezen a néven egyáltalán nem ismert, a zeneiparban a Max Martin művésznéven alkot, és most már elmondhatja magáról, hogy 23 olyan sláger megírásában működött közre, amelyek a No1 pozícióig jutottak az amerikai slágerlistán. A 23-ból az első Britney Spears debütáló dala, a ...Baby One More Time volt, a legutóbbi pedig a Blinding Lights a The Weeknd előadásában, ami nemcsak a Billboardnál volt négy hétig első, hanem a britek leghallgatottabb dala is volt nyolc hétig. Az ABBA-tól kezdve az Ace of Base-en keresztül Avicii-ig rengeteg példát lehet mondani arra, hogy a svédek mennyire erősek a könnyűzenében, de nemhogy nincs másik svéd, két Beatles-tagot leszámítva egyáltalán nincs és nem is volt soha másik ember az egész földön, aki dalszerzőként ilyen sikereket ért volna el a popbizniszben, mint Max Martin.
Metállal indult, mert mégiscsak svéd
A későbbi Max Martin már 14 évesen rockegyüttest alapított, ami olyan szempontból nem túl meglepő, hogy a skandinávok a sztereotípia szerint általában rajonganak a metálért. A zenekar neve az volt, hogy It's Alive, Sandberg volt a frontember (Martin White néven is szerepelt), de 1991-ig nem sok minden történt velük azon kívül, hogy a későbbi dalíró-fenomén otthagyta a középiskolát a zenei karrierje miatt. 1991-ben megjött azonban az áttörés, megjelent az első albumuk, 1993-ban pedig a második, rajta például a Sing This Blues című dallal, aminek a klipje alább megtekinthető.
Sandberg/Martin azt nyilatkozta utólag, hogy vagy két évig semmi mást nem csinált, csak zenei stúdiókban próbált elsajátítani mindent, amit a dalírásról és producerkedésről el lehet sajátítani. Bár saját együttese metálos vonalon nyomult, producerként-dalszerzőként popelőadóknak dolgozott, eleinte nyilván csak svédeknek. Az első kliense a rosszemlékű Rednex zenekar volt, de ebben a korszakban együtt dolgozott a jóemlékű Army of Loverszel is, sőt, később a világsikert arató Ace of Base-szel és Robynnal is (akik közül az utóbbival egy idő után elváltak útjaik, és Robyn végül Max Martin nélkül érdemelte ki magának azt, hogy a poprajongók és a szaksajtó minden idők egyik legnagyobb zsenijeként emlegesse).
A hátsó utcán keresztül érkezett az USA-ba
Az első amerikai popprojekt, amihez svédországi munkái alapján Max Martint felkérték, a Backstreet Boys volt. A Backstreet Boys menedzsere kezdettől fogva bizonyos Lou Pearlman volt, az ő irányítása alatt lett világsztárrá ez az együttes a Max Martin közreműködésével írt olyan slágerek nyomán, mint az Everybody (Backstreet's Back) vagy az I Want It That Way. Pearlman mellettük többek között az *NSYNC menedzsere is volt, Max Martin nekik is írt dalokat az ezredforduló környékén, mint a Pearlman-birodalom egyik fő szerzője.
A menedzserrel szemben azonban 2002-ben pert indítottak menedzseltjei, csalással vádolva a főnöküket, majd Pearlmanre további pénzügyi bűntetteket is sikerült rábizonyítani, amik mellé szexuális visszaéléssel kapcsolatos vádak is felmerültek. Az egykori menedzsernek köszönheti Max Martin amerikai karrierjét, de Lou Pearlmant 2008-ban 25 évre börtönbe zárták, és a férfi a büntetés-végrehajtási intézményben halt meg 2016-ban, 62 évesen. A történetéről van egy lenyűgözően érdekes dokumentumfilm a Youtube-on.
Hogyhogy üss meg még egyszer?
Max Martin közben nemcsak a fiúcsapatoknak gyártott slágereket. Elkezdett például dolgozni egy fiatal szólóénekesnő lemezén, akinek arról írt egy dalt Rami Yacoub nevű, szintén svéd kollégájával együtt, hogy a fiatal lány arra kéri szerelmét, hogy hívja fel még egyszer, hátha vissza tudják csinálni a szakítást. A Billboard azt írja, hogy a két skandináv férfinak valamiért úgy rémlett, hogy a „hit” szó az amerikai szlengben a telefonon felhívást is jelenti az „ütni” alapértelem mellett, ezért lett a daluk címe Hit Me Baby (One More Time). Talán a „hit me up” kifejezésre gondolhatott a két svéd, mindenesetre ez így ebben a formában elég egyértelműen azt jelenti, hogy „Üss meg, bébi (még egyszer)”, szóval a lemezkiadó inkább ...Baby One More Time-ra változtatta a dal címét.
Ez az 1998-as dal 1999 januárjában az első helyezett lett a hivatalos amerikai slágerlistán, és ezzel ez lett az első olyan Max Martin-dal, ami megszerezte a No1 pozíciót. 2000-ben az *NSYNC-kel is lett Martinnak egy No1-ja, de aztán egy relatíve hosszú és relatíve sikertelen periódus következett, legalábbis ahhoz képest, hogy mi történt, amikor Martin egy újabb énekesnő karrierjét indította be.
I Wrote a song for a Girl
2008-ban lett világsláger az I Kissed a Girl, amelynek előadója Katy Perry, egyik dalszerzője pedig Max Martin. Perry, ha botrányokban és hírnévben nem is, de lemezeladásban, hallgatottságban és követettségben mindenképpen túltett Britney Spearsen, és 2014-ig 8 olyan számmal került fel a hivatalos amerikai népszerűségi lista élére, aminek Max Martin volt a társszerzője.
2008-tól 2016-ig egyszerűen nem volt menekvés a Föld bolygón Max Martin dalai elől. Ez alatt a 8 év alatt pont 20 olyan szám lett listavezető Amerikában (és általában a világ többi részén is), amelynek ő volt legalább az egyik szerzője. Muszáj megemlíteni, hogy az ilyen slágereknek manapság a legritkább esetben van csak egy írója, Martin számainak többségénél rajta kívül még legalább 2-3 személy fel van tüntetve dalszerzőként.
Martin mindenesetre érdekes módon a legnagyobb sikereit szóló női előadókkal érte el: Taylor Swiftnek 4 No1-jában működött közre, de szerzett gigaslágert Kelly Clarksonnak és Pinknek is. Írt még többek között Ariana Grandénak, Christina Aguilerának, Shakirának és Jessie J-nek is, de ezekből az együttműködésekből listavezető számok nem születtek.
Keresd a férfit!
Azért időnként férfiakkal is dolgozott együtt Max Martin, a legnagyobb sikereit a Maroon 5-val és Justin Tiberlake-kel érte el, illetve tavaly a briteknél No1 lett a Beautiful People, amihez Ed Sheeran csapatába csatlakozott be (az amerikaiak valamiért nem haraptak rá annyira erre a dalra, mint mondjuk az I Don't Care-re szintén Sheerantől). De az előadó, aki miatt Max Martin most bekerült a hírekbe, a The Weeknd néven ismert kanadai énekes. Az ő Can't Feel My Face című dalában is közreműködött Martin szerzőként 2015-ben, idén tavasszal pedig a '80-as évek népszerűségét meglovagoló Blinding Lights című dallal a The Weeknd négy hétig volt első az amerikai slágerlistán, a brit listát pedig nyolc hétig vezette. Egyáltalán nem túlzás azt mondani,hogy ez a szám eddig 2020 legnagyobb világslágere.
Tekintettel arra, hogy a Blinding Lights dalszerzői között szintén szerepel Max Martin, ez már a huszonharmadik olyan No1 sláger Amerikában, aminek ez a most már 49 éves svéd férfi az egyik írója. Két személyt sorolnak fel a statisztikák, akiknek ennél több amerikai No1 sláger megírása fűződik a nevükhöz, és érdekes módon ők is európaiak. John Lennon 26 listavezető dal szerzői között szerepel, míg Paul McCartney szerzeményei közül 32 került a népszerűségi lista élére az USA-ban.
Ahhoz képest, hogy Max Martin ilyen szintű sikereket tudhat magáénak, nem éppen egy szereplésmániás illető: a Getty mindentdokumentáló fotósainak például csak 2011-ben jutott először eszébe, hogy ezt a Max Martint esetleg le kéne egyszer fotózni. Véletlenül pont ebben az évben volt az is, hogy a férfi házasságot kötött bizonyos Jenny Petterssonnal, akivel valahogy az ezredforduló környékén jöttek össze. Egy lányuk született, aki immár nagykorú, és aki elég megnyugtató anyagi helyzetben van: apja, Max Martin vagyonát 2017-ben kb. 260 millió dollárra, azaz 86 milliárd forintra taksálták.