A szépségversenyzők közben elkészültek az interjúkkal, ezek közül a legjobbakat olvasóinkkal is megosztjuk. Sári Márta Herczeg Zoltán divattervezőt húzta, akivel nemcsak a trendről, de a biciklilopásról is beszélgetett. Sári cikke innen már csak egy kattintásnyira van.
Herczeg: Ha megírnám, amit éjjelente látok, itt borulna minden
Herczeg Zoltánt, a magyar divatszakma egyik legrégebbi motorosát faggattuk legutóbbi kollekciójáról, a magyarországi lehetőségről, celebekről és persze a blogjáról, amiben bármivel kapcsolatban nyíltan vállalja a véleményét. A napokban például a romakérdést sem félt éles kritikával illetni internetes naplójában, ugyanis a kisebbség tagjai lopták el a biciklijét.
Hogyan értékeled az utolsó kollekciódat és divatbemutatódat, amit nemrég az AXE megrendelésére készítettél?
Nem az én ötletem volt a bőrkollekció, hanem az AXE találta ki a bőr illatot, amit én nem is értek. Nem tudom, hogy ezzel a bőr ruhák illatára utalnak, vagy az emberi bőr illatára, ami esetleg szexuálisan hathat a másik nemre. Ha az utóbbira, akkor meg nem értem, hogy ezt miért kell AXE illattal elnyomnunk. Úgyhogy számomra ez elég zavaros, de igazából nem is kell érteni, mert ez marketing, amiről tudjuk, hogy kamu tudomány, mivel én is marketinget tanultam. A kollekció részben bőrből, részben műbőrből készült a költségvetés miatt, hiszen a bőr drága és nehéz is vele dolgozni. Szabad kezet kaptam, ezért lett ilyen színes, amit én nagyon szeretek. Ez viszont nem mondható el a celebekkel való munkáról. Sokkal jobb modellekkel, hétköznapi emberekkel vagy táncosokkal dolgozni, mert akkor a tervező a főnök és kész. A celebek viszont macerásak, sok a hiszti, a késés, a nyavalygás, és sokszor úgy érzem, hogy a tervező van alárendelve az egész műsornak. Ez a hátránya a megrendelésre történő munkának, de ugye a fizetés ilyenkor kárpótolja az embert. A bőrt is szeretem, régen sokat hordtam és dolgoztam is vele a rocker múltamnak köszönhetően, viszont nyáron lehetetlen eladni. Ezek miatt ambivalensek az érzéseim az egésszel kapcsolatban, de úgy érzem, hogy a végeredmény, az a körülbelül 10 perc a színpadon az én modelljeimmel profi volt.
Mi a véleményed a magyar divatszakmáról?
Elég furcsa, nem lehet a nyugatihoz hasonlítani, hiszen kicsi a piac, nincs nagy igény, mert Magyarországon mellőzött dolog a divat. Van néhány nagyon profi tervező, de sokszor, ami kívülről gyémántpalotának látszik, az belül nem az. Van, aki művészileg nem tesz le semmit az asztalra, mégis milliókat keres havonta az eladott ruhákkal, és jól teszi. Mások pedig tehetségesek és kenyérre se futja nekik. Én igyekszem néha megmutatni azt is, hogy mi van bennem művészileg, de sokszor én is a piacot szolgálom ki, mert rákényszerülök.
Úgy tudom, mostanában lesz az esküvőd
Eltolódott, mivel zajlik az élet és nem mindig arra kanyarodik, amerre szeretnénk, de erről többet nem szeretnék mondani.
Lassan három éve van egy blogod, ahol nyilvánosan véleményt alkotsz sok mindennel kapcsolatban. Többek között pár napja a romakérdésről is volt egy hosszabb írásod, amiben élesen bírálod a kisebbség életstílusát és értékrendjét. Nem tartasz esetleges következményektől?
Ha ebben az országban félni kell amiatt, hogy vállalom a véleményem, akkor rég szar minden. Mondjuk sajnos egyébként is minden az. Különben meg leírtam, ami történt, hogy ellopták a biciklimet, sejtettük, hogy roma elkövetők voltak, és igazunk is lett, mert másnap tönkretéve akarták nekem pénzért visszaadni. Persze nem vallottak, úgyhogy a rendőrség semmit nem tudott tenni. Én ezt elmeséltem az internetes naplómban a véleményemmel együtt és a három év alatt a legolvasottabb írásom lett. Pár nap alatt 3300-an voltak kíváncsiak rá, ami azt bizonyítja, hogy az embereket érdekli ez a kérdés. Nekem pedig az a misszióm, hogy leírjam, amit ebben az országban látok. Főleg ha a politikusok semmit nem tesznek a romákkal való problémákkal kapcsolatban, mert valamiért nem érdekük. Keresem, hogy mi miatt, de a megoldás nem az én dolgom, hanem az övék lenne, csak nem teszik. Szívem szerint leküldeném őket vidékre, beköltöztetném őket a romák szomszédságába, hogy az ő dolgaikat lopják el, tegyék tönkre, erőszakolják meg a feleségüket, stb. Alapvetően egyik rasszal sincs bajom, de ezek tények. Problémák, amikre nem tudom a megoldást, de leírom őket, mert látom, és itt csak azt hiszem el, amit látok. Hátha elősegítek ezzel egy kis haladást. A félelemre visszatérve pedig, a romák nem arról híresek, hogy olvasnak, vagy interneteznek. Ettől függetlenül, akik ellopták a biciklimet, a varrónőmmel egy házban laknak, úgyhogy nincs kizárva, hogy agyonvernek egyszer tízen. De ez sem érdekel, vertek már agyon, és akkor legalább lehet, hogy lecsuknának párat közülük.
A blogod igen olvasott, nem akarsz esetleg egy könyvet is írni?
Para-Kovács Imre egyszer megtalált ezzel kapcsolatban, azt mondta, hogy ez a könyv kész is van, csak ki kéne nyomtatni. Valóban lenne miből válogatni, de én ezzel nem foglalkozom, nem szeretnék házalni, nem értek a könyvkiadáshoz, csak írni tudok, és csinálom is, amíg szeretem. Amikről eddig írtam azok viszont csak a nappaljaim, az éjszakáimról egy sort sem vetettem papírra, pedig azok még durvábbak. Ha megírnám, amiket sötétedés után láttam, itt borulna minden. Gondolkozom is rajta, hogy magamnak elkezdek arról is írni, mert izgalmas lenne, de nyilvánosságra egy jó darabig nem hoznám, mert nem szeretnék másokat besározni azért, hogy pár napig a címlapokon legyek. Nekem az az első, hogy szeressük a másikat.
Honnan meríted az életfilozófiád?
Olyan írókat olvasok, akik olyan témákról írnak, mint például hogyan találjuk meg önmagunkat, illetve ilyen életbölcsességekről. Hatott az életemre Coelho, Márai, Weöres Sándor, aki fantasztikus költő volt, illetve Hamvas Béla is, akit nem is értek. A könyvek és persze legfőképpen Jézus tanításai szerint élek, írok, alkotok. A könyvekből áll össze szép lassan egy életfilozófia, ami engem meghatároz, azaz a kultúra, a jóság és a szeretet. Úgyhogy akik pornón és horroron élnek, azokból igen hamar debil lesz.