Tatár Csilla és Gönczi Gábor házassága véget ért. Erről a következőket kell tudni:
- a két tévés kilenc évig volt együtt;
- Tatár a TV2, Gönczi az RTL Klub alkalmazottja;
- ez nem egy bulvárhiszti, próbálkoztak sokáig, de nincs mit tenni, örökre szétmentek;
- egy darabig most nem is akarnak találkozni.
Az interjú miatt megkerestük Tatárt, aki elmondta, hogy többször tényleg nem szeretnének beszélni a témáról, úgyhogy kénytelenek vagyunk a rendkívül szerencsés Szalai Vivien Story magazinban publikált cikkéből kiindulni. Kár, mert azzal kezdődik, hogy „megdöbbentő és fájdalmas”, de ezt nem az alanyok mondják, hanem a szerző. Megdöbbentő és fájdalmas.
A rendkívül drámai hangvételű beszélgetésből az derül ki, hogy a különböző csatornáknál dolgozó, és ezen felül is különböző elfoglaltságokkal rendelkező házasfelek kevés időt töltöttek együtt, inkább csak egymás mellett éltek.
Fontos idézetek:
„Bennem a hit múlt el, hogy ez hosszú távon tud működni. Nálam ez alapjaiban rendült meg.” (Tatár)
„Én megrögzött pacifista vagyok, egy jó kedélyű pasi, aki a napos oldalon, indiánszögdelésben [sic] lépdelve akarja leélni az életét. Problémák, harcok nélkül. Én elfogadom úgy a világot, ahogy van, és ebben én jól érzem magam.” (Gönczi)
„ – Mondjuk, volt egy nagy rendezvény, amire Csilla büszke volt, mert fantasztikusan megoldotta, de nem lehettem ott, mert egy másik rendezvényen oldottam meg valamit fantasztikusan. Persze este megbeszéltük [...].
– Sajnos inkább napokkal később, telefonon beszéltük meg...”
„Nem feltétlenül egymással volt bajunk, inkább egymás életfelfogásával.” (Gönczi)
„Én pedig nagyon sokat voltam egyedül.” (Tatár)
Szóval?
Minthogy a házasfelek nem nyilatkoznak, nehéz megállapítani, hogy mennyi a túlzás, és mennyi az igazság az olyan kitételekben, hogy Tatár arcán az interjú közben „egy kövér könnycsepp gördül végig”. Ahogy arról sincs fogalmunk, mennyire tükrözik a valóságot Gönczi nyilatkozatai, amelyek egy rettentően tenyérbemászó, irritáló képet festenek a tévésről, mintha a bárgyúságig hurráoptimista lenne. „Egy békés embernek nem jó, ha a másik mindig harcolni akar. Ez éket vert közénk. Én végig akarom mosolyogni az életet, szerintem ő végig akarja harcolni” – nyilatkozta, de nem ezzel az idézettel zárnánk sorainkat, hanem az alábbi, öndefiníciószerű mondattal, szintén Gönczitől.