A villalakók jó dolgukban elég sokat vitatkoznak a kaján, most épp az volt a probléma, hogy egyesek túl sok mindent kérnek a kajarendelős táblán, ezen Edina és Robin nagyon összekaptak, de Edina verhetetlen érvvel állt elő:
Hadd egyek már, amit akarok, nem te fizeted!
Fanni pedig iszonyatosan megörült az Update túrórudinak:
Robin továbbra is egy óvodás kisgyerek, aki nagyjából egész nap azzal tölti az idejét, hogy az ágyban nyakig betakarózva osztja az észt, amikor nem, akkor viszont szarul álcázott csínyeket követ el, például más helyre teszi Fanni sminkcuccát.
Fannit mondjuk nem olyan nehéz átverni, a lány kérdés nélkül elhitte, hogy ő tette más helyre a cuccát, csak nem emlékezett rá. Rögtön megmagyarázta, hogy mindez csak azért lehet, mert Alzheimer-kórban szenved, ennek pedig biztosan az az oka, hogy anno oxigénhiányosan született meg.
Így, hogy lezárultak fürkész-napjaink, továbbra sincs semmi fogalmam arról, hogy a fürkészség mit jelent.
Ezt meg Dani mondta, mert végre vége lett ennek a cserkészes-beöltözős dolognak, bár az azért jó volt, amikor Robint kicsit kizárták.
A villalakók a közelgő, vasárnapi párbaj miatt két csoportban összeültek, és jól megbeszélték, hogy a másik párbajozó fél egy nagy szar és trágárul beszél. Minden bullshit volt, amit mondtak, egyedül Edinának volt értékelhető mondata a Való Világ értelmével kapcsolatban:
Arra senki nem kíváncsi, hogy mi mennyire jól tudunk tárkonyos krumplilevest főzni!
Ezek után még olyan három fordulós versenyt rendeztek a két párbajozó – Dennis és Dani – között, amilyet legutoljára a középiskolában az elsősök avatóján láttunk (fej belemártása ragadós dolgokba, aztán lisztes dolgokba, beöltözés minél több ruhába stb.), de igazából minket ennél a tárkonyos krumplileves főzése is jobban érdekel. Amúgy Dennis nyert.