A legszerencsésebb színészek több műfajban is sikeresek, de Hollywoodban sokan vannak, akik bekerülnek egy skatulyába karrierjük elején, és egész életükben csak vígjátékokban szerepelnek, vagy mindig ők alakítják a gonoszt, vagy mindig a becsületes, igazmondó hőst. Az ilyen skatulyákból nagyon nehéz kitörni, de van, akinek sikerül. És van, akinek úgy sikerül, hogy rögtön be is kerül egy másik skatulyába. Erre a jelenségre mutatunk alább öt eklatáns és szórakoztató példát: ez az öt színész egy váratlan húzással kitört a skatulyájából, de aztán újra beskatulyázták, csak máshova.

Leslie Nielsen – Komoly hősből faarcú idióta

Sokaknak talán egyenesen meglepőnek hangzik, de Leslie Nielsen komoly színésznek indult, kalandfilmekben hősöket játszott. Szerepelt többek között a Tiltott bolygó című sci-fiben még az ötvenes években, a leghíresebb úgymond korai filmje pedig a Poszeidón-katasztrófa.

1980-ban azonban az Airplane! készítői úgy gondolták, milyen vicces lenne, ha egy ilyen komoly színész játszaná faarccal a doktor szerepét. Ez egy annyira jó ötletnek bizonyult, hogy Nielsen onnantól kezdve szinte csak vígjátékokban szerepelt, amíg 2010-ben meg nem halt – a Csupasz pisztolyra nyilván senkit sem kell emlékeztetni, de még láthat pár példát a fotóösszeállításban.

John Travolta – Táncos komikusból bűnöző

John Travoltából a Szombat esti láz csinált világsztárt 1977-ben. Azóta is legendás, hogy Travolta mennyire jól táncol, és jöttek is sorban a zenés-táncos-komikus szerepek, a Grease, az Életben maradni, illetve a '80-as években a Nicsak, ki beszél.

Persze, Travolta az egyik leghíresebb jelenetben táncol a Ponyvaregényben is, de ettől még itt egy olyan karaktert alakít, aki teljesen másmilyen, mint amilyen szerepekről ő híres volt addig. 1994 óta is becsúszott neki egymusical, a 2007-es Hajlakk, de legsikeresebb filmjei Travoltának azóta is akció/krimik. Pár példa: Ál/arc, Kardhal, Csak lazán, Párizsból szeretettel, Gyilkos szezon, A hamisító, vagy a legutóbbi filmje, a Criminal Activities.

Helena Bonham Carter – Naivából femme fatale

Helena Bonham Carter tizenöt évet végigszínészkedett úgy, hogy nagyrészt bájos nőket alakított kosztümös filmekben. Benne volt a Szoba kilátással, a Szellem a házban, illetve A galamb szárnyaiban, ezek a legismertebb szerepei ebből a korszakból.

A '90-es évek végére azért valószínűleg már ő is érezte, hogy a harmincon túl nem fogja tudni sokáig csinálni ezt így tovább, és bizonyára direkt keresett egy olyan fura szerepet, mint amilyen Marla Singer volt a Harcosok klubjában. 1999-ben hatalmas sokk volt Helena Bonham Cartert egy kissé tébolyult és nagyon veszélyes vamp szerepében látni, de azóta már eléggé hozzászoktunk: ugyanezt a karaktert tolta azóta egy csomó másik filmben is a Harry Potter-sorozattól kezdve a Sweney Todd című musicalen keresztül az Alice Csodaországbanig.

Robert Downey Jr. – Vígjátékszínészből szuperhős

Évtizedekig a fene se gondolta volna, hogy Robert Downey Jr.-ból egyszer tipikus szuperhős-színész lesz. A '80-as években vált ő híressé, és amikor káros szenvedélyei engedték, egész sokat dolgozott, legsikeresebb filmjei között messze túlsúlyban vannak a vígjátékok: Air America, Chaplin, Rövidre vágva, Született gyilkosok, Szédült hétvége – Egy békés családi ünnep, és ne feledjük, hogy 2000 és 2002 között az Ally McBeal című vígjátéksorozatban is szerepelt.

Na de aztán 2008-ban az Iron Man nevű szuperhősből csináltak egy bődületes sikerű filmet Robert Downey Jr-ral a címszerepben, és annyira jó döntésnek bizonyult, hogy pont őt választották ki Vasembernek, hogy azóta még 5 filmben játszotta ezt a karaktert, és készülőben van további három ilyen film. Robert Downey Jr. másik híres szerepe 2008 óta Sherlock Holmes, két filmben alakította ő a detektívet, aki Guy Ritchie felfogásában gyakorlatilag szintén egy szuperhős, vagy legalábbis sokkal inkább keménycsávós, mint megszoktuk.

Matthew McConaughey – Bájgúnárból kiégett szerencsétlen

Matthew McConaughey romantikus vígjátékokkal futott be Hollywoodban, annyit mutogatta pucér felsőtestét, amennyit csak bírta. Aztán egy idő után úgy döntött, hogy ideje lenne kitörni ebből a skatulyából, de sajnos hiába próbálkozott, ezek a filmek nem lettek különösebb kasszasikerek.

Egészen a 2012-es Magic Mike-ig kellett várnia, ami ugyan elvileg szintén vígjáték (is) volt, és tartalmazott borzasztó sok vetkőzést is, de ebben McConaughey egy meglepetősen ellenszenves figurát alakított. Na innentől kezdve specializálódott ő ezekre a kellemesen antipatikus, megkeseredett, kiégett és/vagy elborult szerepekre: ilyen volt Dallas Buyers Clubban is, A Wolf Street farkasában, hogy a True Detective-et ne is említsük.