Volt egy rendezvény, aminek köszönhetően életemben először plázázással indíthattam egy munkanapot. A Marks & Spencer jött elő az ötlettel, hogy a vásárlást összeházasítják a jótékonykodással.
Az ember beviszi az üzletbe a régi gönceit, teljesen mindegy, márkától függetlenül, lehet Gucci, de kamu Adidas is akár, aztán kap cserébe egy vásárlási utalványt, amit 10 000 forint felett beválthat. A leadott ruhákat feldolgozzák. Ezekkel az történik, hogy
- a világ egyik legnagyobb újrahasznosító cége feldolgozza őket, ruhaanyagot és egyéb dolgokat készítenek belőlük,
- majd a leadott ruhákért kapott pénzt a Van helyed alapítvány kapja.
Már ez az esemény is annyira jótékony volt, hogy az üzletbe csak a sajtómunkásoknak kirakott száraz kekszért betérő vásárlókat se tessékelték ki, sőt, még repetázhattak is. Az önzetlenség odaképzelt kazánját még Dobó Kata, Görög Zita és Tatár Csilla is fűtötte, mert elmondták, hogy számukra mennyire fontos ez az egész, hogy fiatalokon segíthetnek, mert ahogy elhangzott:
Erre föl hozott pár szatyor ruhát Görög Zita is, aki azt mondta, hogy már nem tud minden régi ruhából takarító rongyot vagy zokni plüsst csinálni.
Dobó Kata nem volt az a típus, aki könnyen megvált régi ruháitól, akár 10-15 éves darabokhoz is ragaszkodott. Ám amikor lánya megszületett, és mint minden kislányt, olyan jól lehetett öltöztetni, a ruhaállomány is rohamosan megugrott. Ekkor már a színésznő is belátta, hogy muszáj szelektálni, elajándékozni a feleslegessé vált, kinőtt darabokat.
Hogy milyen ruhákat hozhat egy leginkább eseményeken, premiereken megjelenő csinos nő? Nem, nem báli ruhákat, de nem is susogós mackót, hanem a 20 farmerból 5-öt, amit már nem hord, elegáns zakókat, felsőket, amikben egy olyan fiatal, aki nem olyan szerencsés, mint ő volt, sokkal magabiztosabban mehet el felvételire vagy állásinterjúra.
Tatár Csilla elmondása szerint évente átnézi a ruhatárát, hogy mi az, amit már nem hord, majd azokat eljuttatja egy rászoruló családhoz, akivel még a Mokkában ismerkedett meg. Így tőle sem ördögtől való az önzetlen adakozás. De azért kisfia ruháit még őrizgeti, mert jó, ha megvan az a ruha, amiben a gyerek először telerakta a pelenkát.
Csak viccel. Az nincs meg. De az megvan, amiben először mosolygott.