Kánya Kata lánya, Wossala Rozina még A Konyhafőnök első évadában tűnt fel, a döntőig jutott, de végül második lett. Láthatóan kiborult az eredményen, nem igazán értette, hogy miért Kiss Kálmán nyert helyette. Az elmúlt két év alapján viszont nincs miért sírnia, szépen alakul a karrierje. Éttermet nyitott a belváros szívében, most pedig pár hétre Los Angelesbe utazik, hogy egy szintén belvárosi olasz étterem menüjén dolgozzon.
Na, ez a Wossala Rozina ül az RTL Klubon futó műsor zsűrijében. Versenyzőként, és most is kifejezetten határozott, kemény nőnek tűnik, aki ajtóstul ront a házba, ha kajáról van szó.
Telefonon értük el a zsűritagot, hogy egy kicsit árnyaljuk vagy éppen megerősítsük a róla a kialakult képet, mindenki eldöntheti. Szó esett A Konyhafőnökről, gasztroforradalomról, de a nők szerepéről is a konyhában.
Nem volt először furcsa, hogy most zsűritagként veszel részt a Konyhafőnökben?
Nagyon meglepődtem a felkérésen, de nem titkolt vágyam volt, hogy a pult másik oldalára kerülhessek. Mindig magas célokat tűzök ki, szeretném átadni azt a 15 évnyi tapasztalatot, ami bennem van.
Szerinted miért téged választottak?
Büszke vagyok arra, amit elértem, több étterem nyitásában segédkeztem, ezek sikeresen működnek is, és a saját éttermemet is megnyitottam. Szerintem ezek az eredmények önmagukért beszélnek. Az, hogy valaki az adott versenyhelyzetben nyer, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő aztán a szakmában akarja folytatni.
Nekünk – főleg az Ákosnak (Sárközi Ákos, A Konyhafőnök séfje – a szerz.) és nekem – a fő szempont, hogy egy olyan ember kerüljön ki győztesen, akit három négy év múlva is a szakmában üdvözölhetünk.
Azért próbálsz a versenyzőkkel megértő maradni? Elvégre te is voltál hozzájuk hasonló helyzetben.
Nagyon fontos volt, hogy elfogadjanak. De az embernek kell egyfajta határozottságot, komoly véleményt kommunikálnia. Azokkal a versenyzőkkel vagyunk a legszigorúbbak, akikben a legtöbb potenciált látjuk.
Ez veled is így volt, a szigor vált be?
Igen, egyértelműen. Nálam ez működött. Azok a mentoraim, akik kihozták belőlem azt, aki most vagyok, azokat a sikereket, amiket magam mögött tudhatok, az néha azzal járt, hogy bizony a fejemre kellett koppantaniuk.
Nagyon nagy szerencse, ha valaki mellett állnak ilyen emberek, akik megkérdőjelezik a tetteit, ösztönzik.
Mi Ákossal pont ezt képviseljük a versenyzőkkel szemben. Inkább azoknál a tehetségeknél, akiknél szeretnénk, hogy a szakmában helyezkednének el, és nem csak egy jó élmény maradna a Konyhafőnök.
Akár egy hobbiszakács is nyerhet, ha rajtad múlik?
Az, hogy ha valaki hobbiszakács, de benne van a lehetőség, hogy szakmát vált, és ez lesz a jövőképe, akkor az teljesen belefér. Lehet, hogy pont egy ilyen verseny kell ahhoz, hogy rájöjjön, mennyire tehetséges.
A műsorban egy nagyon kemény és nyers karaktert hozol. Tényleg ilyen vagy, az étteremben is hasonlóan viselkedsz?
Ez egy nagyon szélsőséges arcom, amit a Konyhafőnökben látnak a nézők. Sok barátom meg is lepődött, engem egy kifejezetten laza embernek ismertek meg. Egy nagyon vagány bulizós lány vagyok, benne vagyok minden hülyeségben. Természetesen ez egy műsor, nagyon komoly szakmai tudásra van szükség.
Remélem, hogy lesznek majd olyan platformok, ahol a nézők megismerhetik egy másik arcomat is. Én azért ennél színesebb egyéniség vagyok.
Akkor a jövőben is szeretnél a médiában dolgozni? A Konyhafőnökkel nincs vége?
Mindenképpen szeretnék a gasztronómia és média közös halmazában maradni.
Főzőműsor?
Ennél azért izgalmasabb dolgokban gondolkodom, mint egy átlagos főzőműsor. Az a fajta gasztroforradalom, amire most nálunk szükség van, az otthonokban kell, hogy elkezdődjön.
A gasztroforradalom nem maradhat örökké elitista. Az a fine diningnál kezdődik, Magyarországon ezen az irányon már túl vagyunk.
A következő lépés, hogy mindez behullámzik az otthonokba, és erre a legjobb platform a média.
A profi konyhában főleg férfiak dolgoznak. Ennek mi az oka, hogy látod ezt nőként?
Akárhogy is nézzük, a főzés kemény fizikai munka. 50 literes lábasokat kell emelgetni, legalábbis amíg elér a szakma csúcsára az ember és séf nem lesz, addig át kell menni azon a ranglétrán, ahol 50 kiló krumplit kell meghámozni, egy fél marhát kell feldolgozni. Ez az egyik ok.
A másik, hogy ha bemegy az ember a konyhára, ott főleg férfiak vannak. Úgy kell általánosságban elképzelni, mintha egy kosárlabdacsapat öltözőjébe beengednél egy nőt. Ott egymást ugratják, zrikálják, ez egy elég kemény kis közeg.
Gyorsan kipörget magából egy olyan lányt, aki nincs megedződve, és nem képes ezeknek a fiúknak visszaszólni, megvédeni magát.
De hál' istennek egyre több hölgy ér el fantasztikus sikereket a szakmában.
Neked sose volt hasonló problémád? Nem volt hátrány a konyhában, hogy nő vagy?
Nem, én egész életemben fiús lány voltam. Mindig szerettem csibészkedni, de egyébként én nem is dolgozom konyhában, talán összesen 9 hónap volt, és az is nagyon régen. Hál' istennek olyan környezetbe kerültem, ahol vigyáztak rám.
Komolyan tudtak venni?
Mindig tudtam, hol a helyem. A ranglétra legalján dolgoztam 16-17 éves koromban. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból szerencsés voltam a munkahelyeimen. Mindig nagyon szerettem tanulni, elismertem, ha valaki jobb nálam. Sőt, kíváncsi is voltam.
És végül, fine dining vagy otthoni kaja?
Otthoni.