- A Blikk mai számából kiderült, hogy Stohl Andrást gyerekkora óta nyomasztja a halál gondolata. A színész szerint a halál mindig mozgatórugó volt az életében, amíg nem találkozott mostani párjával.
Minderről egy színészkollégájának, Papp Jánosnak vallott Stohl egy beszélgetésen, amelynek célja a Miklós téri iskolában élő gyerekek támogatása volt.
Ez onnan ered, hogy gyerekkoromban hétfőnként nem volt televízió-adás. Akkor korán lefeküdtem, és agyaltam. Feküdtem, és hét-nyolc évesen azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha nem leszek... Ha sokat mondogatom ezt, akkor még most is el tudom magam sírni, de akkor zokogógörcs jött rám, hogy nem észlel engem a világ, nem lesz körülöttem semmi. Akkor odajött anyukám, és elmondtam neki, hogy félek a haláltól. Ő csak annyit mondott, hogy nem kell erre gondolni. Ezzel persze nem segített
- magyarázta színésztársának Stohl András.
A színész arról is mesélt, hogy, megérezte, hogy közeli rokona távozik az élők sorából. Édesapja húsz éve hunyt el, pont amikor Stohl a színpadon volt.
Éppen a Közellenség című darabot játszottam. Úgy volt vége, hogy feküdtem egy koporsóban, és ott arra gondoltam, hogy biztosan most halt meg apám. Valahogy éreztem. Aztán a darab vége után az egyik barátom várt, és közölte a rossz hírt
- emlékezett vissza a színész.
- Nagy Ervin a Story TV egyik beszélgetős műsorában vallott arról, hogy korábban nagykanállal merített az élet örömeiből - írta meg a Blikk. Nem volt ugyan skalp- és melltartógyűjtő, ettől függetlenül úgy érzi, több korábbi partnere nem emlékszik vissza rá jó szívvel.
Volt, amikor méltatlanul bántam a nőkkel. Játszottam a türelmükkel, visszaéltem a bizalmukkal. Néha csak nemtörődömséggel, néha nem akartam fájdalmat okozni azzal, hogy már azt gondoltam, vége, de nem akartam konfrontálódni. Négy-öt nőt megtépáztam érzelmileg
ismerte el Nagy Ervin, aki tudja, tartozik még bocsánatkéréssel itt-ott.