Kasza Tibor: fizetem én ennek a túlhajszolt, túlstresszelt életmódnak az árát

Műsort vezet, zsűrizik, fellép énekesként, divatfotósként is tevékenykedik, valamint 915 ezer emberrel él együtt a Facebookon. Kasza Tiborral a social média erejéről, a kezdetekről és a mostani, anyagi sikerekről beszélgettünk. Interjú.

Mennyire valós az a kép, amit a Facebookon vagy éppen egyes műsorokon keresztül láthat rólad az ember?

Óriási szerencse az életemben, hogy semmilyen szempontból sem játszom szerepet. Én minden médiaszereplésemmel önazonos voltam, és vagyok most is. A huszonéves korszakomra nem vagyok büszke. Belülről úgy éreztem, marha jól tolom, de mikor visszanéztem magam a tévében, elsírtam magam – egy rúgni való, túlmozgásos, extrovertált hülyének láttam az akkori énem. 30 év fölött kicsit lenyugodtam. Akkor is és most is azt látod a képernyőkön keresztül, aki a hétköznapokban is vagyok. Úgy voltam vele, hogy ez van, ez vagyok én, ha tetszik, akkor tetszik, ha nem, akkor nem.

Honnan indult a Facebook-oldalad?

Eredetileg nem is én kezeltem. A honlapomat szerkesztő webmester szólt, hogy amúgy van ez is és már vannak rajta párezren. Jelezte, hogy rakjak ki valamit. Úgy emlékszem, egy fotó volt, amin görögdinnyével könyököltem ki egy medence szélén. Lett rajta 300 lájk és elájultam, azt mondtam, hogy

na, ez az élet, megjöttünk.

Aztán jött öt év, amikor őrült módjára nyomtam mindent, hogy itt vagyok, ott vagyok, ezt csinálom, azt csinálom. Baromi jól éreztem magam közben. Amikor meglett az 500 ezer követő, akkor jöttem rá, hogy ebből lehet valami komoly dolog.

Mikor jött el az a pont, hogy saját csatornaként használd a Facebookodat?

Amikor egyszerre ért véget a Kasza Kedd a Morning Show-ban és a Kasza! a a TV2-nél. Hozzáteszem, hogy az első adás kazettáját nem lett volna hiba elégetni, de a többi epizód már igenis vállalható volt. Úgy kezdtem el tévézni, hogy ez egy játék, hogy majd lesz, ami lesz. Aztán, amikor hirtelen nem volt semmilyen műsorom, akkor igazán, mélyen szomorú lettem. Emlékszem ott voltam a TV2 céges buliján, és nem tudtam vigyorogni, mert míg mindenki más örült hogy indulnak az új dolgok, addig én ott álltam műsor nélkül. Másnaptól viszont elkezdtem keresni, hogy merre tovább. Kikerülhetetlen akartam lenni, nem függeni attól, hogy van-e műsor, amiben dolgozhatok vagy nincs. És akkor jött be a Facebook Live. Mi ez? Gondoltam, megnyomom. Azt se tudtam mire számítsak, de bejött. Élő adás, élő kapcsolat a követőiddel, amit rengetegen néztek. Amúgy is egy ilyen csípőből tüzelő figura vagyok. Ha hússzor lebuziznak élőben, én hússzor röhögöm ki, és visszaszólok. Ekkor, a Facebook Live-okkal lett világos, hogy ez médiummá alakítható.

Elkezdtem egy kicsit formátumszerűen gondolkodni, az élőzések kezdtek kicsit tévéműsor hangulatot ölteni. Vérszemet kaptam, és elkezdtem növelni a csapásszámot: egyre több élőzés, egyre változatosabb formában. Akkor ennek még bőven nem volt piaci szerepe, de a követők száma nőtt, és kiélhettem magamat, hogy van ez a felület, ami az enyém.

Ha azt nézem, akkor ez az időszak egy 600 ezer fős emberkísérlet volt, mert figyeltem és elemeztem, hogy amit kiteszek az hogy tetszik az embereknek.

Voltak finomhangolások, hogy amit alapból utáltak, azt más megközelítésben osztottam meg, és úgy meg szerették. Aztán az elmúlt két évben mindenki elkezdett influencerekkel kampányolni. Akkor jött a robbanás.

Mi lenne veled, ha egyszer csak megszűnne a Facebook?

Hát, nagyon berúgnék. Biztos lenne egy 2-3 nap delírium, míg magamhoz térnék. Viszont az a tapasztalat, amit ennyi idő alatt az online marketinggel kapcsolatban szereztem, az egy óriási érték. Másfél hónap alatt felépítettem organikusan egy százezres követővel rendelkező Instagram-oldalt, azt hiszem, ez elég meggyőző. Én élem ezt a dolgot, annyira benne vagyok. Napi 16 órában csak ezzel foglalkozom. De akár óriáscégeknél is komoly beosztásokat tudnék betölteni ezzel a tapasztalattal.

Minden tartalmat magad állítasz elő, vagy van egy stáb, aki veled dolgozik?

Vannak körülöttem olyan segítők, akik rálátnak az oldalamra. Van, aki figyeli, kezeli az oldalt. Technikailag 1-2 emberről beszélünk, de amit látsz, az 90 százalékban az én kezem közül megy ki. Ez egy mánia, erre rá is lehet csavarodni, mert minden egyes gondolatod ehhez van benyilazva, hogy mit és hova lehet megosztani. Úgy figyeled a világot, hogy mi az a tartalom, amit Facebookon vagy Instagramon meg lehet osztani.

A Facebookra gyártott tartalmaidat nem akartad inkább tévére vinni? Vagy pont az volt a cél, hogy az oldaladból egy tévécsatornát csinálj?

Igen, az utóbbi a terv. Az az elképzelésem, hogy szinte minden napra legyen valami önálló, saját tartalom. Egyik nap egy főzős, másik nap egy kandi kamera, harmadik nap egy interjú, és így tovább. Most is van egy tervem, egy rendes országos tehetségkutató formátum. Megyünk egy utazó konténerrel, ül benne egy háromtagú zsűri, bemész, bármi őrültséget lenyomsz, leértékeljük, azt két robotkamera rögzíti, nincsen stáb, semmi, és ennyi. Plusz még valami komoly fődíjjal megdobnánk a nyertest. Baromira néznék. A jó, frappáns, vicces és érdekes tartalmak 500 ezer és 1-1,5 millió közötti megtekintést tudnak elérni. Ezekkel az adatokkal a tévés nézettségi lista top helyeire beférnél. Ez nekem baromi fontos. Bár szeretek tévézni, de az is óriási élmény, hogy ide, a saját oldalamra gyártok közel tévés minőségű tartalmat.

A saját csatornádra úgy is gondolsz, hogy majd nem te leszel a főszerepben, az adott formátum arca?

Abszolút. Ez az idei év egyik célkitűzése: jobban megnyitni az oldalt, teret engedni a hasonló habitusú arcoknak, akik az én oldalamon elfogadottak. Mondok egy példát. Ha a Király Viktor kitalálná, hogy dalokat akar átírni, és azt fadobokon akarja előadni, és én abban egy triangulumot nem kongatok meg, akkor boldogan. És az ilyeneket imádják is. Sőt! A rajongók már nem is annyira csak engem akarnak látni.

Ebben az évben ez egy szerencsés, de tudatos lépés volt, hogy elkezdtem hátrább lépni az oldaltól. Hogy ne legyen az, hogy csak az én tálalásomban fogadják jól a híreket vagy egy szép képet, hanem az legyen, hogy a Kasza szemüvegén keresztül látjuk a dolgokat. Jó, néha van rajta Kasza Tibi is, de ez egy Kasza-csatorna. Így férnek el a netről szedett vicces dolgok és az újságcikkek is.

Miért van az, hogy jellemzően 2-3 médiumtól osztasz meg híreket?

Semmilyen exkluzivitásom nincs semmilyen oldallal, ahonnan cikkeket osztunk meg. Ezekkel az oldalakkal, akikkel stratégiai együttműködésünk van, úgy dolgozom együtt, hogy látom, hogy mi megy socialön, ezért felkínálok egy csomó témát megíratni vagy megírom én szerkesztőként, mert tudom, hogy menni fog. Nekem erre nagy szükségem van. Óriási kattintásszámokat hoznak ezek a cikkek nekem is. Tudod, úgy van, ha valamiben jó vagy, akkor ne csináld ingyen. Azt mondom, jelen pillanatban kettő ilyen céges megállapodásunk van, de ha a Velvet is szeretne ilyet, akkor máról holnapra már meg is állapodhatunk, és lehetne velem ugyanúgy dolgozni. Olyan kereskedelmi ereje van az oldalnak, hogy egy nap alatt, egy teljesen érdektelen termékből képes vagyok hiánycikket csinálni egy webshopban. Sőt, még a környező országok webshopjain is felpörögnek ezek a termékek. Ha megosztok egy cikket, akkor arra az én oldalamról 40-50 ezren belekattintanak. És kattintanak, ami nem reach vagy elérés, hanem 50 ezer ember, aki rákattintott a cikkre. Ezért az aktivitás miatt ér az oldalam annyit.

Mennyit?

1 milliárd forintnyi piaci névértékkel bír.

Ez abból fontos, hogy az elmúlt hat éved építkezési munkáinak van egy feketén-fehéren leírható értéke. Így tudod, hogy mennyit érsz a piacon.

Ennyire megéri Facebookozni?

Korábban egy kellemes nullát hozott. Az elmúlt két évben volt egy nagy robbanás. Óriáscégek jelentek meg, de nem csak felületként kezeltek, hanem bevettek a kampányok megtervezésébe is.

Ahogy az a céged éves beszámolójából kiderül: 90 millió forint volt az adózott eredménye. Ennek mekkora szeletét képezi a social?

Igen, ez az összeg a koncertezésből, a műsorvezetésből, a divatfotózásból és még a socialből is áll. Plusz a tavalyi év egy kiemelkedően jól sikerült év volt, mert két óriási kampánynak is az arca voltam. De nyilván egy jelentős szeletét adja a Facebook, és nem csak felületként, hanem úgy is, hogy kvázi egy kreatív ügynökségként ott ülök, és segítek a kampány kidolgozásában.

Hány üzleti megkeresést kapsz egy nap?

Nagyjából 5-10 ilyen van. De azokat nem is vállalom, mert általában olyanokról van szó, hogy megnyitott egy új hely, jött egy új termék, satöbbi, de ezeket már nem bírja el az oldal. És nem is éri meg ilyen rövidtávon csinálni. Azt szoktam mondani, hogy egy poszt nem poszt. Jobb hosszú távon óriáscégekkel együttműködni, mert ők stratégiai, hosszú távú kampányokat ki tudnak fizetni, és így látványos eredménye is van az egésznek. Kis kampányokkal ma Magyarországon, Facebookon, nem lehet látványos sikereket elérni. 

Friss hír, hogy a GVH rászállna a celebek posztjaira. Mi a véleményed a bújtatott szponzorált tartalmakról?

Ez egy rém egyszerű dolog. Szerintem egy egységes szabályozás az jó és kell is, mert akkor mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát, hogyan kell csinálni. Viszont akkor mindenkivel be kell tartatni, nem csak azzal, akire éppen rágugliztak. Akkor legyen erre egy apparátus, tartassák be, ahogy kell. Baromi jónak es konstruktívnak tartom, hogy ennek a kidolgozására, partnerként, minket is felkértek. Engem is megkerestek. Van egy oda-vissza kommunikáció. Jó látni, hogy nem az az elsődleges cél, hogy mindenkit rommá büntessenek, hanem az, hogy megértsék, hogy miként is működik ez az egész social média és annak szabályozása.

Nem fárasztó ennyi mindent (tévézés, koncertezés, divatfotózás, social) egyszerre csinálni, nem érné meg csak a Facebookból élni?

De baromi sok. Hát nem véletlenül voltam pánikbeteg, nem véletlenül lettem gluténérzékeny. Fizetem én ennek a túlhajszolt, túlstresszelt életmódnak az árát, de valamit valamiért. Én ezt nagyon szeretem, megtaláltam benne önmagam.