George Clooney-t végleg elragadták az érzelmei

George Clooney múltkor olyan szépeket mondott a feleségéről, hogy egészen elolvadtunk tőle – erre most meg a gyerekeiről beszélt, és hivatalosan is végünk van.

A színész-rendező a Daily Mailnek adott interjút, itt elolvashatják az egészet. Mi most a lényegre szorítkozunk.

• Az ikrekről azt mondta: „nem sírnak. Én többször sírok,mint ők. Naponta négyszer fakadok sírva, a fáradtságtól.” Azért tudta, mire vállalkozik: van vagy húsz keresztgyereke, szóval látott már ilyesmit közelről.
•  „Igazából az lepett meg, hogy mennyivel bonyolultabb helyzet ez, mintha csak egy gyerekkel – nem is csak kétszer annyi tennivaló, hanem ez jóval több annál. És még csak nem is nekem kell több mindent csinálnom, mert ez a két kis golyófej pillanatnyilag azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Kizárólag enni akarnak, úgyhogy semmit sem adhatok nekik, legfeljebb néha-néha egy cumisüveget, aminek örülnek, de pillanatnyilag főleg Amal létezik nekik. Nem is nagyon értem, mi történik.”
• Elmondása szerint csodálja a felesége teljesítményét, mert szoptatások között körülbelül két órákat tud aludni. 
• „Látom az iránta érzett szeretetüket, és ez gyönyörű.” De nemcsak azt látja, hanem azt is, hogy a fia nagyjából kétszer akkora, mint a lánya.

Kedvencünket a végére hagytuk:

Nézd, 56 éves vagyok, és nem hittem, hogy ez megtörténik velem. Azt hittem, az életem középpontjában a karrier, és nem a személyes kapcsolatok fognak állni, és ebbe többé-kevésbé belenyugodtam. [...] Aztán megismertem Amalt, és azt gondoltam, „nahát, ez egy elképesztő kapcsolat, ez csodálatos”. És aztán hirtelen itt van ez a két kis golyófej, akik minden nap megnevettetnek. Tényleg, vicces gyerekek. A fiam csak eszik, eszik, ül, és azt mondja, o-ó, én még életemben nem láttam semmit ennyit enni. A lányom pedig nagyon finom és nőies, hatalmasak a szemei, és olyan, mint az anyja.  [...] Nézd, amióta megszülettek, ma vagyok először távol tőlük, és a feleségem képeket küldözget róluk, én meg itt ülök, és azt mondom, „ó istenem, bár a gyerekeimmel lehetnék” – és ez elég jó.