Kasza Tibor őszinte vallomása: „nincs életem”

Legutóbb májusban interjúztunk Kasza Tiborral, akkor a hatalmasra nőtt Facebook-oldaláról, annak hátteréről és piaci értékéről beszélgettünk. Most az újonnan indított magazinjával kapcsolatban kérdeztük. Szóba került, hogy milyen magánéleti hatásai van ennek a terjeszkedésnek, és hogy mikor lehet ennek a vége; beszélgettünk arról, hogy mennyire volt megúszós a saját esküvőjét a saját oladlán bejelenteni és felmerült az is, hogy a közösségi felületeinek mekkora politikai ereje lehet. Interjú. 

Honnan jött az ötlet, hogy saját újságot, magazint indíts?

A Facebook átalakulóban van, egyre fontosabbak az írott sajtótermékek. Sőt! Gyakran népszerűbbek az érdekes cikkek, mint a cuki kutyás videók vagy villámreceptek. Amikor még semmi megállapodásom nem volt egy újsággal se, akkor is kilószámra osztottam meg a cikkeket azért, mert láttam, egyrészt magamon is, hogy a világ történéseire fogékonyak leginkább az emberek a közösségi oldalakon.

Szerkesztőként és tanácsadóként óriási tapasztalatot szereztem ezen a téren, így, ha valaki, akkor én aztán nagyon jól tudom, hogy mire vevő a közönség. Ezért is volt teljesen nyilvánvaló, hogy nekem tovább kell lépnem, és meg kell teremtenem a saját platformomat, a saját újságíróimmal, a saját szemléletemmel, politikamentesen, az olyan témákat elkerülve, amik nagyon drámaian megosztják a közönséget.

Kevésbé akarok bombákat robbantani olyan témákkal, amik alatt tudom, hogy a kommentekben összeugranának az emberek, és csak az acsarkodás menne.

Honnan a név, a TWN?

Ez egy nagyon vicces dolog. Az az igazság, hogy én már évekkel korábban próbálkoztam ezzel, és akkor indítottam is egy oldalt. Hálistennek ma már nem elérhető, de a lényeg, hogy annak is TWN volt a neve. Anno volt benne egy ilyen kettősség, egy játékos kikacsintás, hogy Tibi World News és Top World News. És most, amikor komolyabban feljött a téma, hogy saját oldalt kéne indítani, akkor csomót gondolkoztam rajta, de végül babonából is megmaradtam ennél, mert egyszer már megszerettem. Meg különben is, tök mindegy, hogy mi az oldal neve, ha sokat látják, akkor megtanulják, megszeretik. Kis túlzással akár kutyának vagy lézernek is nevezhetnénk.

A Facebook- és az Instagram-oldalad menedzselése mellett nem sok egy magazin főszerkesztőjének lenni?

De, nagyon sok. Azt hittem, hogy kicsit hátradőlhetek, de nem, ez egy újabb őrület lett az eddigiek mellé, amiben totál benne vagyok, állandóan agyalok, hogy mit lehetne még színesebben, még jobban csinálni. Persze még friss a dolog, aztán majd, ha beáll a rendszer és önjáróbb lesz, akkor biztos kicsit nyugisabb lesz. Jelen pillanatban bátran állítom:

nincs életem.

Hatalmas a verseny a szórakoztató magazinok piacán. Nem tartasz attól, hogy kicsit elveszel majd a nagy zajban?

Egy hete megy élesben, üzemi hőfokon az oldal, és napi 350-400 ezres egyedi oldalletöltést produkál, ami szerintem egy frissen indított oldalnál nem rossz, de talán egy nagy múlttal rendelkező, közepes szájtnál se. Nekem ez volt az a célszám, amit kitűztem magam elé. És ezt egy jó hangulatú munkamorállal tudjuk hozni, két cikk között mindig van idő kicsit playstationözni.

A hosszú távú cél, hogy a TWN függetlenedjen a Facebook-oldalamtól, és nem titkolt célom az sem, hogy szeretnék vonzóvá válni a nagy reklámügynökségek számára.

Tartalmilag hogy látod az újság jövőjét? Most volt egy elég megúszós húzás, hogy a saját oldaladon jelent meg a hír, hogy titokban megházasodtál. Mi lesz még?

Én ezt nem megúszósnak, hanem brilliánsnak mondanám.

Figyelj, azt, hogy a saját oldalamon jelentettem be a saját esküvőmet, azt senki nem róhatja föl nekem. És gondolj abba bele, hogy milyen remek stratégiai húzás volt, hogy a komplett online médiának meg kellett hivatkoznia az én két napja létező „kis” oldalamat. De nem csak ez az egyetlen exkluzív anyagunk volt ám. Király Viktor nálunk mutatta meg a barátnőjét, az első közös fotósorozatuk nálunk jött le, és még sorolhatnám. De azért megnézném, hogy néhány óriás múltú oldal milyen anyagokkal jelent meg az első héten. Lesznek még exkluzív anyagok, interjúk és olyan történések, amik csak nálunk fognak elhangozni. Közben szemlézzük a magyar és a külföldi sajtó híreit is, a breaking newsokon is rajta vagyunk. De nekünk nem célunk az, hogy nálunk derüljön ki, hogy valamelyik sztárnak viszonya van valakivel, vagy az, hogy van egy eltitkolt gyereke. Tőlünk nem kell félnie egy hírességnek sem.

Mi a policy a címadással, hogy álltok a becsapdázó címekhez?

Úgy gondolom, hogy amíg a tartalom korrekt, amíg a címmel azonos súlyú értékes infót adsz a cikken belül, addig megbocsájtható bűnnek tartom nem ellőni minden infót a címben meg a leadben. Ha elárulok mindent, akkor az olvasó nem fog belekattintani a cikkbe. Annak meg semmi értelme, hogy mindent ilyen gyorshírként közöljünk. Számomra az a clickbait, hogy "Nem hiszed el, hogy mit sodort partra víz Ausztrália partjainál”. Bekattintasz és kiderül, hogy egy nylon szatyrot. Amikor beindítasz egy blőd címgyárat és visszaélsz az emberek érdeklődésével, az már sok.

Milyen szinten vállalsz felelősséget az olvasóid, követőid iránt?

Abszolút van bennem felelősség. Például a nőket, gyerekeket, családokat érintő témákkal kapcsolatban nagyon ügyelek arra, hogy kellő érzékenységgel közelítsünk. Ez magától értetődő. De nem csak a magazin üzemeltetőjeként, hanem magánemberként is mondom.

Nincs minden alárendelve a kattintásszámnak, erkölcstelenül nem húzunk le újabb bőröket egy kényes témáról.

Ennek ismeretében ti hogy dolgoztátok fel a most aktuális szexuális zaklatással kapcsolatos híreket?

Ebben az esetekben az alap sztorit lehoztuk, mert a hír mellett nem lehetett elmenni. De pusztán kattintásért harminc ilyen cikket nem ütöttünk be.

Nem kérdés, hanem alapvetés, hogy a nőkkel szemben való erőszakos fellépés, a nők megalázása, akár csak kellemetlen helyzetbe hozása helytelen dolog.

Az már egy másik dolog, hogy ennyi idő távlatából hogy tehet a társadalom igazságot ezekben az ügyekben. Persze pontosan láttam, hogy a bulvár szépen él ezekből a cikkekből az elmúlt hetekben. Én próbálom nem túltolni.

Ezzel az oldallal egyértelműen beszálltál a hirdetési piacra, lett egy újabb felület, ahol megjelenhetnek különböző bannerek. Mi van akkor, ha a legnagyobb hirdető, a magyar állam bejelentkezik nálad? Azért kérdezem, mert azt mondtad, hogy az oldalt abszolút politikától mentesen akarod tartani. Tartalmilag oké, de hirdetések szintjén is?

Őszintén mondom, hogy erre a felvetésre nem tudok válaszolni, mert ilyen megkeresés még nem történt. Azt azonban minden önteltség nélkül mondhatom, hogy egész biztos vagyok benne, hogy a nagy ügynökségek hamarosan kopogtatni fognak az ajtómon egy komoly ajánlattal.

Ennek a közel 1 millió rajongónak azért lenne ereje, akár politikailag is, nem?

Egész biztos, hogy a Facebook- és az Instagram-oldalam, valamint a TWN együtt őrült erőt képviselne abban a tekintetben, hogy beleszóljon akár egy választás végeredményébe is.

De ez egy szórakoztató oldal, teljesen testidegen lenne tőle a politika, és biztos vagyok benne, hogy a követőim nem is ezt várják tőlem. Rengeteg helyen ömlik az emberekre a politikai tartalmú acsarkodás, az én oldalam inkább egy kis sziget, ahol kifújhatják magukat.

Mi lesz az online őrület után?

Most az van, hogy reggel 8-kor telefonnal a kezemben kelek, este 11-kor meg a satisztikákat nézve, elemezve fekszem le. El kell döntenem, hogy ezt mikor akarom letenni. Az utóbbi időszakban több súlyos, többszázmilliós ajánlatot kaptam az oldalaim teljes menedzselésének átadásáért. Életem végéig elég lett volna az az összeg, de még úgy vagyok vele, hogy nem akarok horgászgatva üldögélni és megöregedni. Friss házas vagyok, hamarosan gyereket szeretnénk a feleségemmel, és egy biztos, hogy nem akarok olyan apuka lenni, aki Facebook-statisztikák miatt szorong, ahelyett, hogy a gyerekével játszana. Számomra a kiszállási pontot az fogja jelenteni, amikor a munkám meggátol abban, hogy jó apja legyek a gyerekemnek. Akkor kiszállok. De addig kis gömböcként megyünk előre, és felfalunk mindent.