Bár Schobert Norbi már törölte a kérdéses fotót,  ami Benke László mesterszakács temetésén készült , az erről szóló posztok alatt záporoznak az elmarasztaló, sokszor igen agresszív kommentek. Az életmód tanácsadó közösségi oldalán egy videóban akart pontot tenni még szombaton az ügy végére, azonban az üzenet egyesek számára csak olaj volt a tűzre. A Velvet felkereste, hogy fejtse ki álláspontját a dologgal kapcsolatban, és ha lehet, tegyen pontot az ügy végére.


Még pénteken akadt ki több ember azon, hogy Schobert és felesége, Rubint Réka egy szelfivel jelezte, elkísérték Benke Lászlót az utolsó útjára. Hiába tűnt el a kép, a feszültség megmaradt, az üzletember épp ezért egy videóban akarta tisztázni az ügyet.

Nem azért vettem le a fotót, mert elköszöntem a barátomtól, hanem mert annyi ilyen nyomorult volt, mint például N. H.. Ezek a kommentek, ez az elfojtott düh – ami nem tud kitörni a saját nyomorult életéből, így találni kell egy bűnbakot, hogy a benne felgyülemlő gennyet le tudja vezetni – úgy éreztem, ez beszennyezi ennek az embernek az emlékét. (...) 

– mondta Schobert a videóban. Néhány kommentelőben azonban ez csak tovább szította az indulatokat. 

Telefonon kerestük fel őt, hogy válaszoljon az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre. 

Ugyan már elmondtad a szelfi történetét a szombati videódban, de tisztázzuk, hogy mi volt a cél, illetve, hogy miként élted meg ezt az egész kialakult helyzetet?

Nem értem, meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem értem. Megszoktam, hogy vannak fanyalgók és indokolatlanul támadó emberek, de ez tényleg sok. Annyi volt a célom, hogy megmutassam, hogy nekem fontos volt, hogy elmenjünk Laci bácsi temetésére. Ezért készítettem egy fotót még a szertartás előtt. Ott voltam egy barát búcsúztatóján, de sokan mások, akik a közösségi oldalakon sajnálkoztak, nem vették a fáradtságot. Persze, ez nem számít. A képet is csak azért távolítottam később el, mert nem volt méltó a sok acsarkodó ember szövege a búcsúnkhoz. A halál az élet része, lehet erről normális keretek között beszélni a social médiában szerintem. Nyilván nem kell vihogó képet, vagy a sírral pózolós fotót feltenni, mint ahogy egy esküvőről sem teszel fel síró, szomorkodó képeket. 

Sokan azzal vádolnak, hogy ez is csak a reklámról, a like-okról szólt.

Ez is egy óriási tévedés. Akik az gondolják, hogy ez kell nekem, tévúton járnak. Elegem van abból, hogy bármit teszek mindig megtalálják azt a pontot, amibe bele lehet kötni. Én elértem az ismertség azon fokát, amit már nem akarok növelni, szívem szerint kilépnék belőle, de egy olyan munkát választottam, amiben elengedhetetlen, hogy jelen legyek, hogy felhívjam a figyelmet. Ettől függetlenül szeretném tisztázni: nem hajhászom már a sikert és a figyelmet, sőt! Nem akarunk már híresebbek lenni, gazdagabbak sem. Segíteni akarunk azon, hogy javuljon az elhízási ráta itthon, ezentúl pedig csak nyugodtan szeretnénk élni. Ennyi! 

Ehhez képest elég keményen nekimentél a téged kritizálóknak a szombati videódban. Nem lehet, hogy hagyni kellett volna inkább a dolgot?

Nem, én most is tartom magam ahhoz, hogy az ilyen kommentet írók lelkileg szegény emberek, akik így élik ki a saját csalódásaikat, tévedéseiket, és szóvá kell tenni, hogy milyen káros, amit tesznek. Nem csak rám nézve, hanem általában véve is. Beteg emberek, akik állandóan engem kritizálnak, mégis engem néznek, rólam írogatnak. Akkor miért nem hagynak békén, foglalkoznak mással? Mi ez, ha nem betegség? Külön elkeserítő, hogy a gyűlöletbeszédre egyre erősebben jelentkezik, főleg az internetes fórumokon. Ezen kéne túllépni. Én szeretnék továbblépni, de nem kérek bocsánatot, mert nincs miért. Igyekszem minél kevesebbet szerepelni és csak a céljaimra koncentrálni. Egyúttal le is zártam ezt a kérdést.