Hodász András pap, vlogger,ha úgy tetszik, influenszer is. Utóbbi kettőt azért csinálja, mert szórakoztatja, de azért kötelességtudat is van benne: online ismertségével közelebb szeretné hozni a kereszténységet az emberekhez, társadalmi- és természetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet. Vele beszélgettünk.

András atya az interjú elején egyből azzal kezd, hogy tegeződjünk, mert úgy egyszerűbb. Majd megkérdezi, hogy nincs-e valami baj az Indexszel, merthogy látta, hogy költözünk. Megnyugtatom, hogy erről szó sincs, majd mielőtt elkezdhetném én is kérdezni, neki is van még egy, sokkal sürgetőbb. Öltözzön át a fotók miatt papi reverendába, vagy jó lesz a marveles pólójában is? Persze, hogy jó volt abban is.

Mielőtt megkérdezném, hogyan lettél vlogger pap, arról mesélj, hogyan lettél pap.

10 éves procedúra volt, mire letisztázódott bennem. 16 évesen jött először a gondolat, de mint minden 16 éves, akkor inkább taekwondóztam és szerelmes verseket írtam. Világi szakmát választottam, magyart és kommunikációt tanultam az egyetemen, tanárként helyezkedtem el. Mindenem megvolt: barátnő, kocsi, munka, állás. Elérkeztem az életemnek ahhoz a szakaszához, amikor dönteni kell. A következő lépés az lett volna, hogy megkérem a barátnőm kezét és jönnek a gyerekek. Amikor komolyan feltettem magamnak a kérdést, hogy mit akarok, Istent választottam. Olyan ez, mint egy nagyon erős belső hívás, nem olyan, mint amikor azt érzed, milyen jólesne egy nutellás palacsinta. Minden ember keresi, hogy miért született a világra, hogyan tudnának kiteljesedni az életükben. Én így.

Mikor váltál vloggerré?

A keresztény ifjúsághoz szóló 777 blognál voltam újságíró, a főszerkesztővel beszélgetve jött az ötlet, hogy miért ne csinálhatnánk videókat, amik aztán váratlanul sikeresek lettek. A keresztény közegben nem nagyon van, aki ilyesmit csinál, pedig a fiatal keresztények is pontosan olyanok, mint a többi fiatal: tele vannak kérdésekkel.

Videóidban a fiatal hívők kérdéseit szeretnéd megválaszolni, vagy van más célod is?

Az egyik legfőbb motivációm az, hogy szeretem csinálni, a másik meg természetesen az, hogy a fő evangéliumi gondolatokat célba juttassam, picit formáljam az emberek egyházról alkotott képét.

Jézus azt mondta, menjetek el az egész világba, hirdessétek az evangéliumot. Ma már az internet a világ szerves része, ott is megszólíthatónak kell lennünk.

Kérned kell az egyház jóváhagyását, mielőtt megosztod a videóidat?

Nem, hál' Istennek.

Gondolod, hogy nem hagynák jóvá?

Tudom, hogy nem mindenkinek tetszik, de amíg meg vagyok győződve arról, hogy hasznos, addig csinálom.

Nem mindenki úgy képzeli el a papságot, mint én, de számomra ez is a szolgálat része.

Hallottam olyanról is, hogy távoli falvakban úgy kezdődik a hittanóra, hogy levetítik az egyik videómat, és arról beszélgetnek.

Influenszernek tartod magad?

Olyan értelemben igen, hogy szándékomban áll hatni az emberekre, olyan kérdéseket feltenni és megválaszolni, amik tovább vihetik őket egy úton.

Szerepeltél a TedX Danubián, több műsorba is meghívtak már. Hogyan döntöd el, hogy melyikre mondasz igent?

Alapvetően tágtűrésű vagyok, témában bármi jöhet, na, nem mintha mindenben expert lennék, de számomra nincs tabu. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem szeretnék kultuszt építeni a személyem köré, nem akarok celeb lenni, az a célom, hogy az evangélium üzenetét célba juttassam. Ennek az egyik eszköze a közösségi média, ahol számít, hogy hány követőd van.

A legnagyobb visszhangot keltő tévés szereplésed a köztévéhez fűződik, amikor arról beszéltél, hogyan lehet meggyógyítani a melegeket.

Annak ellenére vállaltam be, hogy tudtam, darázsfészekbe nyúlok. Lelki vezetőként nagyon sok homoszexuális emberrel találkozom, akiknek problémájuk van a nemi identitásukkal, még akkor is, ha párkapcsolatuk van. Ha változtatni szeretnének rajta, kötelességem segíteni nekik. A homoszexualitás kialakulása egyes szakvélemények szerint gyakran gyerekkori traumákra vagy/és egy bizonyos a családstruktúrára vezethető vissza, amit kezelni lehet.

Félreértés ne essék, senkit nem akartunk megbántani, teljesen elhatárolódom attól a kijelentéstől, amit a parlamentben mondtak, hogy a melegek másodrendű állampolgárok. Volt is ezzel kapcsolatban egy Facebook-bejegyzésem, amiben leírtam, hogy mindenki Isten gyermeke, Isten mindenkit meghívott az üdvösségre. A mostani családtámogatási rendszer úgy lett kitalálva, hogy csak azok kaphassanak, akik törvényesen össze tudnak házasodni. De mi van azokkal, akik nem tudnak? Mérhetetlenül igazságtalannak tartom a törvénykezést, szeretném kihangsúlyozni, mennyire nem értek vele egyet.

A műsor leginkább kényes pontja, hogy teljesen egyoldalúan vizsgálta meg a kérdést, fel sem merült az a nézőpont, hogy a melegség nem egy gyógyítandó betegség.

Mentségemre legyen mondta, én is előző nap értesültem a dologról. A Háttér Társaságot is meghívták, de ők nem tudtak eljönni. Abszolút az lett volna a legjobb, ha ők is ott vannak. Egyébként az a tapasztalatom, hogy attól függetlenül, mit mond egy politikus, a társadalom nagyobbik része elfogadó, a homoszexuálisokat nem éri olyan elnyomás, ami igazolhatná, hogy rosszul érezzék magukat a társadalomban.

Ezek szerint a te látásmódodban belefér, hogy egy pap politizáljon?

Régen sokkal többet politizáltam ennél, többen mondták, hogy ez már sok, talán igazuk is volt. Nem biztos, hogy jó politizálni, főleg Magyarországon, ahol ennyire megosztott a közélet. Egy papnak mindig univerzálisnak kell lennie, mindenkihez kell szólnunk, nemcsak a jobboldaliakhoz, hanem a balosokhoz is. Viszont vagyok annyira ember, hogy nem tűrhettem szó nélkül az utóbbi évek néhány történését.

Nem okoz ez meghasonlottságot, hogy elvileg egy keresztény-konzervatív vezetést kritizálsz? 

A hangsúly az elvilegen van. Nem esünk hátra attól, hogy valaki kereszténynek hívja magát. Mutasd, mit csináltál, amitől jó kereszténnyé váltál? 

Kritikusnak kell lennünk, magammal is az vagyok. Ez a fejlődés feltétele. Akkor tudunk fejlődni, ha tudjuk, hol kell.

Ha már a kritikusságnál tartunk, mi az egyház legnagyobb hibája?

Hú, rengeteg van. Milyen hosszú lesz a cikk? Amiben mindenképpen változtatnék, az az őszinteség, saját magunk és a világ felé. Szembe kell nézni a nehézségeinkkel, hibáinkkal és elnézést kell kérni az utóbbiért. Itt vannak például az utóbbi évek nagy botrányai, a gyermekbántalmazási esetek. Bár az egyház sok pozitív lépést tett az ügyben, többet, mint bármilyen másik szervezet, mégis, amiben fejlődhetnénk az a transzparencia és kommunikáció. Kommunikáció elsősorban az áldozatok felé, hogy együttérzünk velük, és végtelenül sajnáljuk, ami történt. Egy ilyen nyilatkozat gyógyítólag hatna sokak lelki sebeire. Nem kell félnünk a beismeréstől. Én is csak egy ember vagyok, szeretem a Marvelt, néha hibákat követek el, küzdök, mint disznó a tükörjégen, de ezen ne is lepődjünk meg. Emberek vagyunk, ilyennek teremtett minket az Isten. Ha azt a képet közvetíti magáról az egyház, hogy tökéletes, egy hétköznapi tökéletlen ember, aki elszúr ezt-azt, nem fog tudni kapcsolódni hozzánk.

Miért ilyen nehéz szembenézni a hibáinkkal?

Az Így neveld a sárkányod!-at láttad? A történetben egy szigetet megtámadják a sárkányok, amiket az emberek megpróbálnak megölni, hogy megvédjék magukat. Az egyikük egyszerűen képtelen rá, helyette megszelídíti, a példáján felbuzdulva végül a többiek is így tesznek. Ha a félelmeinkkel nem tudunk szembenézni, pusztítanak, de ha közel megyünk hozzájuk, meg akarjuk őket ismerni, meg is tudjuk őket szelídíteni. Ha szembenézünk a félelmeinkkel, csakis jól jöhetünk ki belőle.