Barta András

Régi panasz, hogy ami egészséges, természetes, az biztosan tök gázul néz ki. Biztosan?

Ha valamilyen láb- vagy gerincproblémád van, már biztosan ajánlotta valaki a legújabb, ún. „gördülő talpú” cipők valamelyikét. Már biztosan elmagyarázták, hogy az Istenek a fejükre estek című filmben is szereplő maszáj harcosok hogyan ugrabugrálnak járás közben, és ez miért jó az izmoknak meg az ízületeknek.

És aztán bemész egy gördülő talpas cipőüzletbe, és elszörnyedsz: AZ ÖSSZES CIPŐ HORDHATATLANUL RONDA.

Vastag talpuk miatt ezek a cipők izgalmas elegyét képezik a hagyományos patacipőnek és a még hagyományosabb ortopéd lábbelinek – csak az a baj velük, hogy az ember lánya (és fia) elég ritkán szeretne ilyen szörnyedelemben bárhol megjelenni.

Egy magyar fejlesztőcsoport évekkel ezelőtt úgy döntött: tökéletesíti a cipőt – és ezzel szebbé is teszi. Az eredmény tényleg szemet gyönyörködtető, ahogyan a fotók is mutatják

A szakemberek ügyes trükkökkel érték el, hogy a talp jótékony, fiziológiás hatása úgy érvényesüljön, hogy a gyógyuló alanynak közben nem sül ki a szeme, amiért egy borzalmat visel a lábán. A talp egy részét a felsőrész mögé süllyesztették, míg a talpban lévő anyagok lágyságának-keménységének a váltakoztatásával elérték, hogy nem is szükséges akkora patatalp.

A fejlesztés végső eredménye az Enquist cipő lett. Ha melléteszünk egy sportos utcai cipőt vagy pláne egy futócipőt, nincs ember, aki látná a különbséget – pedig ebben a cipőben is magasabb lesz az ember lánya vagy fia egy-két centivel.

Az Enquist azonban még ennél is komolyabban gondolja, hogy az egészségből csinál divatot, ezért kiírt egy cipőtervező versenyt (http://enquist.hu), ahol maguk a felhasználók dönthetik el, milyen cipőt hordanának tavasszal. A verseny filozófiája elég egyszerű: az emberek maguk tudják a legjobban, hogy mi tetszik nekik, tehát ha megkérdezzük őket, milyen cipőt gyártson az Enquist, nagyon nem nyúlhat mellé.

A versenyen a userek által legjobbnak tartott, amatőr tervező kétszemélyes utat nyer a New York Shoe Expóra, a szavazók között pedig további értékes ajándékokat sorsolnak ki.

Az Enquist egyébként nem állt meg az esztétikai tökéletesítésnél, és egy füst alatt számos olyan problémát megoldott, amely a hagyományos gördülő talpas cipőknél gyakran felmerül. Ezek között is a leggyakoribb gond, hogy a legtöbben rosszul használják ezeket a cipőket, mert nem tudnak benne megtanulni járni. Sok embert láthatunk, ahogy látványosan befelé dőlő bokákkal büszkén araszolgat az MBT cipőjében, és közben meg van róla győződve, hogy milyen tesz magának. Ha ha az X-láb jó...

Az Enquist ezt a fogyatékosságot egy trükkösen, a talpban elhelyezett rugalmas bokatámasztékkal egy csapásra megoldotta. Így ebben a cipőben nemcsak hogy nem kell újratanulni járni, hanem egyenesen gyerekek is viselhetik – ellentétben például az MBT-vel.

Ezek a cipők, persze, nem tartoznak az olcsó mulatságok közé, egyesek szerint eleve aranyárban vannak. Bár Enquistet sem lehet ötezerért megvenni a kínai piacon, jó hír, hogy azért egy nagyságrenddel olcsóbb, mint a versenytársai.

Azokra pedig, akiknél nagy a szükség, de kevés a pénzügyi lehetőség, az Enquist maga gondol, hiszen iskolás gyerekeknek kiírt rajzversenye keretében félszáz pár Enquistet ajándékoz a Nemzetközi Pető Intézetnek.