A koktél több mint két évszázados történelme óta sokféle szerepet töltött be a közgondolkodásban. Van, aki a mai napig szentségtörésnek tartja a nemes italok keverését, mások kreatív gasztronómiai kihívásnak tartják, valódi művészetnek, ahol a pohár a vászon, a különböző összetevők pedig a színek. Volt már a dekadencia szimbóluma, mára azonban egyértelműen a könnyed nyári flörthöz kötjük.
Az első, recepteket is tartalmazó, bartendereknek szóló szakkönyv 1862-ből származik „Professzor” Jerry Thomas tollából, a Hogyan keverjük az italokat? c. alapmű, ekkor azonban már több évtizedes kultúrája volt a szeszesitalok vegyítésének. Az cock-tail kifejezés (a gyömbér vulgáris elnevezése) először 1798-ban szerepel egy londoni lap italreceptjében. Népszerűsége furcsa módon az 1920-as évekbeli, amerikai szesztilalom idején érte el első csúcspontját, amire több magyarázat is született. Egyesek szerint a külföldről csempészett vagy zugfőzdékben előállított, gyengébb minőségű alkoholok önmagukban ihatatlanok voltak, ezért fel kellett javítani őket valami édessel. Más magyarázat szerint a razziák alkalmával első látásra nem lehetett megállapítani egy long drinkről, hogy alkoholos tartalmú, szóval egyfajta álcázáskén szolgált a mixelés.
Az évtizedek során valóságos kulturális fétissé vált a koktél, gondoljunk csak James Bondra, aki a Dry Martinit mindig kizárólag rázva, semmiképp sem keverve kéri.
A Szex és New York című sorozat azonban végérvényesen megszilárdította a képzettársítást a koktél és a flört között. Ezt megerősítette nekünk Gábor (27), a margitszigeti Holdudvar mixere is: „Valószínűleg a Szex és New York miatt, de az egyik legnépszerűbb koktélunk a Cosmopolitan. Évek óta a Holdudvar a város egyik legkedveltebb koktélozó helye, így van alkalmam látni, hogyan melegednek össze új párok néhány Cosmo, Mojito, vagy Daiquiri fölött. Ez már csak annak ismeretében sem meglepő, hogy régóta tudjuk, a koktél afrodiziákum is: mértékkel fogyasztva felpezsdíti a vágyat, csak tudni kell, mikor érdemes hátrahagyni a pultot, és kellemesebb kalandok felé venni az irányt.”