Mi a baj a parfümökkel?
Próbáljuk elképzelni a következőt: a mostanában kissé feslett Britney Spears, a folytonosan partizó Paris Hilton, vagy David Beckham, lassú dekázás közben feleségével parfümöt készít. Komikus? Pedig e sztárok neve alatt több parfüm is jelen van a piacon. Bár talán nem lesz az általuk fémjelzett termékekhez hasonlóan népszerű, de a Katalán Szocialista Párt is előállt egy parfümmel, mely saját tolmácsolásukban a szocializmus értékeit képviseli: "a magabiztosságot, egyenlőséget, haladást és hatékonyságot". Bizarr, nemde?
A parfümipar évi 15 milliárd dolláros üzletág. A termésben néhány régi klasszikus, melyet mindenki ismer: a Chanel No.5, az Yves Saint Laurent Opiuma, a Diorissiomo, vagy Nina Ricci L'Air du Temps-e. Azonban a legtöbbjük teljesen új: évente 200 új parfüm kerül a piacra - duplája annak, mint egy évtizeddel ezelőtt. Mi ennek az oka? A parfüm a luxusipar legkönnyebben elérhető, mégis egyik legerősebb terméke. Könnyű eladni, és határokon, kultúrákon át könnyen megtalálja célközönségét. Sőt, néha minden elképzelést felülmúlóan: kevesen vannak tisztában azzal, hogy a sikeres, férfiakat célzó parfümök 30-35 %-t nők viselik.
Álparfümőr sztárok, eldobható illatok
Az ismert luxusmárkákon - Dior, Armani, Givenchy, YSL - már itt vannak a híres színészek, sportolók, zenészek, tehát a sztárok nevével jelzett parfümök is. Az Euromonitor International piackutató cég szerint a hét legnépszerűbb, sztárok által kreált parfüm a tavalyi évben csaknem 354 millió dollár bevételt hozott! A probléma pusztán az, hogy a sztároknak a nevükön kívül semmi közük a parfümhöz. A nevük alatt árusított illatokat általában egy-egy kozmetikai óriáscég készíti (vagy rendeli meg), a hírességek neve pedig utólag kerül fel az üvegre. A névadásért cserébe a sztárok a bevétel egy bizonyos részét megkapják. A forgalmazók ugyanis nem szívesen nyilatkoznak arról, miként osztoznak a névadókkal, de a részesedés általában a bevétel 5 és 10 százaléka közé esik.
Csak egy példa, milyen kifizetődő mindez: a kicsapongások és a viszontagságos magánélet ellenére, Britney Spears kisasszony Curious és a Fantasy nevű kreációjából a rajongók összesen 84 millió dollárért (15 milliárd forint) vásároltak.
Mi a baj a mai parfümökkel?
A parfümipar mára az óriási eladások, a sztárok nevével fémjelzett, profi marketing köré épített illatdömping. Napjaink egyik legjelesebb illatszakértője, Luca Turin nemrég így fakadt ki: „Hogy miért pocsékok a mai parfümök? Olcsók a formulák. A többi ok között említendő a szolgalelkű utánzás, néha a durva vulgaritás, a mély tudatlanság, a kezdeményezőkészség és a bátorság teljes hiánya..."
A parfümök olcsók, hiszen a nagy márkákat birtokló cégek profitéhségükben olcsó szintetikumokkal helyettesítik az összetevőket (igen, még a legnagyobb nevű parfümök esetében is!), szolgalelkűen utánoznak, hiszen ma már marketingkutatások alapján határozzák meg az illatkompozíciókat, a bátorság pedig hiányzik, hiszen senki sem akar bukást: mindenki a jól bevált (értsd: valamikor nagy forgalmat generált) parfümökre akar hasonlítani.
Marketingfogások nélkül: a niche parfümök csodás világa
Szerencsére a valódi, klasszikus parfümgyártás még nem morzsolódott fel teljesen.
Hosszú idő után, végre hazánkban is elérhetővé váltak a parfümvilág presztízstermékeit gyártó ún. niche márkák termékei. A niche szó zugot jelöl: olyan kis márkákat jelölnek vele, melyek a piaci trendekkel, az ipari szemléletű termeléssel mintegy ellenszegülve készít általában kivételes minőségű termékeket. Olyan parfümházakról van szó, melyeket legtöbbször a nagy vállalatok szolgalelkű kiszolgálásától elforduló parfümőrök alapítnak azért, hogy végre-valahára kiélhessék kreativitásukat. Olyan parfümöket készíthetnek ily módon, melyeket maguk szeretnének. Az alapanyagokat kiválasztásában is szabad kezük lesz, és csodálatos alkotások születhetnek. Ezek olyan termékek, melyet a legnagyobb, mindenáron különbözni vágyó sztárok vagy a társadalmi elit tagjai valójában használnak. Jó példa minderre a Cameron Diaz és Claudia Schiffer istenítette, természetes trópusi alapanyagokkal dolgozó Comptoir Sud Pacifique, vagy a Brad Pitt és a kényes ízléséről ismert Sting által hőn szeretett firenzei Lorenzo Villoresi.
Csöndes Áron, aki elsőként, kizárólag niche márkákat forgalmazó parfümbutikot (http://www.parfumneroli.hu/) nyitott a pesti belvárosban, így jellemzi a mai művészi parfümgyártást: „Engem rögtön elvarázsoltak a niche parfümök. A kompozíciók kreativitása, a felhasznált alapanyagok minősége azonnal szembetűnő. Ezek nem azok a parfümök, amihez sajnos a legtöbbünk „szocializálódott". Különleges illatviláguk magával ragadó, ezért nagyon hálás és büszke vagyok arra, hogy elsőként ismertethetem meg őket azokkal, akik már beleuntak a kommerszé vált parfümgyártás sablonos világába. Jómagam kisebb csodának tartom, hogy léteznek még elhivatott parfümőrök és minőségre törekedő parfümházak. Náluk tényleg az üvegben lévő tartalom a fontos, nem a körítés. Nem csoda, hogy e cégek nem folytatnak semmiféle marketingtevékenységet: a „juice", azaz az üvegben lévő anyag magát adja el... Az pedig külön szerencse, hogy e parfümök nem feltétlenül drágábbak agyonreklámozott kollegáiknál."