Várlak... súgja fülembe Zséda a rádióban. Aztán kilépek az utcára, és megint ott van. Magabiztosan mosolyog rám egy óriásplakátról a szomszéd ház falán. Hát persze, koncertre készül, május 28-án. Nem is akárhol, az Arénában. Négy szólólemez, számos teltházas turné, koncert és megannyi szakmai és közönségdíj után (csak az elmúlt két hónapban bezsebelt vagy hármat) az ország legnagyobb színpadát készül meghódítani. Ahogy elnézem, ott, azon a szemközti plakáton, el is hiszem neki: ha valakinek, neki sikerülni fog.
- Miért éppen most érezted úgy, hogy eljött az idő?
- Több mint tizenöt éve állok kisebb nagyobb színpadokon. Énekeltem bluest pinceklubokban, és több önálló koncertem volt már Budapest és az ország legszebb koncerttermeiben. De az Aréna az nagyon más! Ekkora közönséghez, ilyen méretekhez egy fergeteges műsor kell, rengeteg sláger, pazar látvány, alapos tervezés és hibátlan koreográfia. Mikor a Rouge album dalai készültek, egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy végre színpadra állítsak egy olyan show-t, amiről mindig is álmodtam. Ha lecsuktam a szemem, a dalok némelyikét már nem is tudtam máshol elképzelni, csak ott, az Arénában. Úgy éreztem, mostanra van már mögöttem annyi, hogy belevághatok.
- Azt mondod, „annyi sláger kell..", nem lemezbemutató koncert lesz május 28-án?
- Nem lesz a szó szoros értelmében lemezbemutató koncert. Természetesen megszólalnak majd a Rouge album számomra legkedvesebb dalai is, de eléneklek minden mást is, ami fontos volt az elmúlt években. Legfeljebb egy kicsit másképp, egy kicsit megbolondítva, 2009-re hangszerelve, úgy, ahogy ma látom őket.
- Nem félsz attól, hogy a válság miatt a közönségnél háttérbe szorul a szórakozás?
- Nem. Éppen ellenkezőleg. Azt látom, hogy talán még soha nem volt az emberekben akkora igény a szép és értékes dolgokra, mint ezekben a nehéz időkben. Mi mindent megteszünk majd, hogy a közönség jól érezze magát: egy fantasztikus szakembergárda elképesztő kreativitással és lelkesedéssel dolgozik a show-n hónapok óta. A színpadra pedig igazi csúcstechnika kerül. Olyasmit szeretnék adni, létrehozni, amire még nem volt példa magyar előadó esetében. Tudom, magasan van a mérce, de így a jó, annál magasabbra úgysem teszi senki, mint ahová én teszem saját magamnak. Nap mint nap keményen próbálok a táncteremben, aztán a zenekarommal, akik az ország legjobb fiatal zenészei. Minap a rendezőm kiszámolta, hogy a színpad szélességét és a műsor hosszát alapul véve hány kilométert kell majd megtennem koncert közel 2 órája alatt. Először megrémültem, aztán gyorsan beiktattam heti három futóedzést is a programomba.