horoszkóp
P1150768

#7hétolaszban – ez már szinte visszaélés a távmunka lehetőségével

2017.06.19. 19:52

Ez a poszt egy olyan sorozat része, amely egy hét hetes olaszországi tartózkodást dokumentál. Nem, én se gondolom, hogy hírértékű lenne 2017-ben, hogy valaki kijut Olaszországba (ma már a kijut szó is nevetségesen hangzik), de én 2006. óta töltöm az életem felét észak-Olaszországban, mivel azóta vagyunk együtt olasz élettársammal. Az életem másik felét meg otthon töltöm Magyarországon. Amikor itt kint vagyok, távmunkásként dolgozok haza.

Szóval talán mégiscsak van annyira különleges a helyzetem, hogy érdekes lehet róla pár bekezdés meg fotó az Instagramon. Posztolgatok ugyanis egyelőre rám nem jellemző szorgalommal a Velvet Instagramjára, szóval érdemes minket követni, mert a többi érdekesség mellett idén nyáron néha szembe fog jönni egy-egy olaszországi kép is. Például egy olyan, mint az alábbi, az elmúlt hétből öt napot ugyanis Ligúriában töltöttem, ami a francia riviéra folytatása a tengerpart olaszországi részén.

A post shared by Velvet.hu (@velvethu) on

Az ingázás és az edzés nem barátok

A távmunkáról

2008-ban foglalkoztunk először az otthonról dolgozással a Velveten, milyen régen volt! A cikk természetesen semmit sem vesztett aktualitásából, olvasóink is írtak a távmunka előnyeiről és hátrányairól, kattintson ide!

Ha az ember otthonról dolgozik, a nap abból áll, hogy fel kell kelni, aztán át kell menni a másik szobába, egy bögre tea/kávéval leülni a gép elé és kb. ott maradni délután ötig. Még egy olyan gyönyörű helyen sem túl mozgalmas ez az időbeosztás, mint Olaszország. Úgyhogy estére az embernek már nagyon hiányzik a mozgás, az edzés, de legalábbis a kimozdulás.

Én egyébként is a szabadtéri edzés híve vagyok, de azért télen inkább mennék konditerembe, mint ki a mínuszba. Viszonylag sok konditermet próbáltam ki itt észak-Olaszországban az évek alatt, de sehol nincs napijegy, sehol nincs X alkalmas bérlet, mindenhol minimum egy hónapra kell fizetni, de az is velőtrázóan drága. Ehelyett arra ösztönzik az embereket, hogy iratkozzanak be egy évre, és úgy egészen elfogadható a havidíj. Csakhogy én túl sokat utazom ahhoz, hogy ez nekem megérje. Szóval marad az otthoni edzés egész évre. Ez jó idő esetén itt kint egy kis futást jelent, aztán irány a terasz.

Távmunka a riviéráról

Kétszeresen szerencsés vagyok, mert a családom magyar felének van egy kis lakása a Balatonon, a családom olasz felének pedig van egy kis lakása Ligúriában. Ez utóbbiban töltöttem most pár napot, kijöttek a szüleim, velük hármasban, csak ők nem kívántak szerepelni a Velveten, bár mindenkit üdvözölnek és üzenik, hogy jól érezték magukat.

Ligúriáról a legfontosabb tudnivaló, hogy bár tengerpart, nagyon hegyes vidék, amint az a fotókon is jól látszik. A strandok általában kicsik és mesterségesek, a kavicsot/homokot úgy hozzák ide, egyébként csak a hajmeresztően meredek sziklafal lenne.

Namost ha az ember távmunkás és egy ilyen helyen dolgozik, akkor koránkelő személy esetén akár még munka előtt is lemehet egyet fürdeni a strandra. Én nem vagyok egy koránkelő személy, de be kell vallanom, hogy egyik nap a munkaidő végét sem vártam meg. Van olyan strand ugyanis, aminek egy nagy részére egy hatalmas sziklabarlang barátságos árnyékot vet délután 3-tól, szóval egy kis mobilnettel ide simán le tudtam menni dolgozni.

És hiába mondogatom magamnak, hogy a főnökeimnek/kollégáimnak az a fontos, hogy elérhető legyek és elkészüljön a munkám, azért mégis úgy érzem egy kicsit, hogy az olasz riviéra egyik strandjáról dolgozni valahol már visszaélés a helyzettel. Ítélkezzen ön is az alábbi szavazógéppel, hadd legyen még rosszabb a lelkiismeretem!

Ha az ember távmunkásként otthonról dolgozik, dolgozhat akár az olasz riviéráról is a strandról?

  • 476
    Persze, ez az értelme az egésznek!
  • 60
    Ez már túlzás, otthonról kéne dolgozni, nem a strandról

Trombitatök

Pesto

A pesto Genovához kötődik, arról a zöld szószról van szó, ami úgy készül, hogy friss bazsalikomot össze kell dolgozni fenyőmaggal és fokhagymával egy mozsárban, aztán ehhez jön még só, parmezán, pecorino sajt és olívaolaj.

Spagettivel vagy gnoccival is lehet enni, de Ligúriában hagyományosan egy trofie nevű, csavart tésztával adják. Alert: az otthon üvegben kapható verziónak ízben semmi, de tényleg semmi köze nincs a friss pestóhoz.

Az ember azt hinné, hogy egy tengerparti helyen a specialitások zöme halakból és egyéb tengeri élőlényekből készül, de Ligúriában nem ez a helyzet, csomó specialitásuk van, aminek semmi köze a tengerparthoz. Ezek közül az egyiket feltehetőleg ön is ismeri: a pesto is innen származik.

A csomó egyéb specialitás közül az alábbi terményt emeltem ki a héten, ami Ligúriában az egyik leggyakoribb zöldség. Az innen nem messze fekvő Torinóban is lehet nyáron kapni a piacon általában, azonban az innen szintén nem túl messze (kb. 140 km) fekvő Milánóban azonban már nem árulnak ilyet. Amikor tősgyökeres milánói szomszédainknak mondtam, hogy hoztunk ilyet Ligúriából, nem tudták, hogy miről van szó – ehhez képest büszkék lehetnek magukra a Velvet olvasói, mert egyből felismerték.

Olaszul zucchina trombetta vagy csak trombetta a neve ennek a cukkinifajtának, magyarul trombitatök, amint azt a leggyorsabb kommentelő szinte azonnal rá is vágta. Mi fel szoktuk karikázni ezt a zöldséget érme nagyságú szeletekre, megpároljuk olívaolajon egy kis hagymával és borssal, és már kész is. A húsmentes ételekkel szemben rendszerint gyanakvó szüleim szerint meglepően finom volt. 

Mondtam már, hogy nem szeretem Milánót?

Vonattal mentem haza vasárnap délután a tengerpartról, és útba kellett ejteni Milánót, ahol egyszer öt évet éltem, aztán később még kettőt (persze végig ingázva). Egyáltalán nem hiányzik, mert sose tudtam megszeretni ezt a várost, de pl. a főpályaudvara mindenképpen figyelemre méltó. A Milano Centralét egyrészről utálom, mert mindig zsúfolt, a péntek esti-délutáni csúcsban csomószor rekedtem itt egy-egy sztrájk miatt, ezerszer agyontapostak, egyszer a pénztárcámat is ellopták, de valaki meglátta és szólt és sikerült visszaszereznem. Másrészről húszezredszerre is lenyűgöző, milyen szép és különleges ez az épület, hófehér szobrokkal, színes mozaikokkal a húszas évek stílusában.

Ha ez az egy fotó nem elég, kattintson az Instagramon a #milanocentrale címkére és ámuljon és bámuljon, az enyémnél sokkal jobb képek vannak! Persze most is késett a vonatom, úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy most két hétig nem fogok a vasút közelébe menni.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
#7hétolaszban – ez már szinte visszaélés a távmunka lehetőségével

Aki otthonról dolgozhat, az nemcsak otthonról dolgozhat. Hanem pl. az olasz riviéráról is, ahol a Velvet szerzője megmutatta trombitatökeit.

11 · Jun 19, 2017 07:52pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments