Az október első felében esedékes afgán választásokon - első ízben - nők is szavazhatnak, sőt női elnökjelölt is van, érzelmekre alapozott programmal. A nők tömeges megjelenése a választásokon azonban mégsem várható: a hagyományok megtöréséhez ennél több idő kell.
Afganisztán történetében az idén októberi választásokon szavazhatnak először a nők - már akinek megengedi ezt a családja, vagy a mohamedán pap. A kampány már javában zajlik, a választásokat október 9-ére - egyes források szerint október 7-ére - írták ki, a szavazók pedig 18 jelölt közül választhatják ki az ország jövendőbeli elnökét. Az indulók közt van a jelenlegi államfő, Hamid Karzai, őt tekintik a legesélyesebbnek. Az egyetlen nő, Masszuda Jalal indulása azonban eleve reménytelennek tűnik: részint neme miatt, és mert a programja is érzelmekre alapozott egy olyan országban, ahol megkövesedett hagyományok szerint zajlik az élet. A politikusnő - aki civilben orvos - az afgánok szívét akarja megnyerni, a szegénység ellen harcolna és valamennyi törzshöz, népcsoporthoz szól az utcai plakátokon.

Alapvető nehézségek

A választók jelentős hányada írástudatlan, a nők közt pedig különösen magas ez az arány. Őket emellett az alárendeltségi viszony is akadályozza a voksolásban, népük ősi hagyományának szellemében ugyanis a férfi felsőbbrendű lény. "Az asszonyok elfogadják a patriarchális és a törzsi rendszert, mert ezek védelmet nyújtanak. Változtatni csak hosszas neveléssel lehet majd" - mondja a választás egyik szervezője.

A 28 és fél milliós Afganisztán lakosságából 10 és fél millióan szavazhatnának, köztük 4 millió 148 ezer a nő. Akik elmennek szavazni, azok többségének fogalma sincs, hogy kire voksoljon. De még ezt megelőzően is gond, hogy egyáltalán feliratkozzanak e a választói listára. Távolmaradási ok, ha a szavazás nem a lakóhelyen, hanem másik településen történik, oda ugyanis az asszonyt nem engedik el.

Ha akarna, se tudna

Az egyik faluban azért nem jelentkezhettek a szavazólistára, mert a mollah, a mohamedán pap tudatta a családdal, hogy ilyesmire csak a mecsetben kerülhetne sor. Egykori menekült asszony kabuli újságnak küldött levelét idézi a Corriere della Sera: "Itt a nők hiába is akarnának szavazni. Már mindenkinek elmondtuk, aki a fővárosból ide jött, hogy a mollah nem engedi a nőket szavazni, erre bujtogatja a férjeiket." Logar településen két fiatalasszony a tiltás ellenére mégis feliratkozott, mire rokonaik azzal fenyegették meg őket, hogy a családból is elűzik. "Mi nők nem mehetünk egyedül moziba, de még fagylaltozni sem. Éjszaka ki sem léphetünk a házból." - érzékelteti egy nő az afgán mindennapok szigorát.

Nem hisznek magukban

Egy olasz újságíró egyetemista lányokat kérdezett meg a választás nőpolitikai jelentőségéről. Egyikük így nyilatkozott: "Ez a választás történelmi esemény már csak azért is, mert alig három évvel a tálibok bukása után már tanulhatunk, dolgozhatunk, előbb-utóbb talán a test börtönét jelentő ruhát, a burkát is levethetjük majd - most pedig már szavazhatunk is." Arra a kérdésre, hogy szeretnék-e, ha nő irányítaná az országot, diáklányok tanulságos választ adtak: "Minket kiskorunk óta engedelmességre nevelnek, arra, hogy feleségek, anyák, szolgálók legyünk, nem az ország irányítói. Meg aztán a nőkből hiányzik az ehhez való gonoszság."