Ungár Klára politikus, az SZDSZ ügyvivőjének coming out-ja tiszteletére pezsgőbontással egybekötött Hozsanna partira invitálta törzsközönségét a Semmelweis utcai Cafe Eklektika, a melegek egyik törzshelye. A zártkörű parti szándéka szerint ünneplés lett volna, hiszen Ungár személyében az első magyar politikus vállalta fel a televízió nyilvánossága előtt, hogy ehhez a kisebbséghez tartozik. Az éjfél után kezdődő esélyegyenlőségi műsor, a Strucc adása azonban olyan volt, mint az okos lány a mesében: mondott is, meg nem is.
Toleráns kutya
A Velvet riportere 11 után érkezik, és kicsit aggódik, vajon fél 12-kor kidobják-e őt a zárkörű rendezvényre hivatkozva. Partifíling helyett egyelőre családias hangulatot, olyan összejövetelt talál, ahol mindenki mindenkit név szerint üdvözöl, de ahonnan - bár ismeretlen lévén szemmel láthatóan kilóg - mégse akarja senki eltávolítani. A pultnál sem tapasztal kirekesztésre utaló jeleket, sőt még kóstolót is kap a kétféle fehér borból, amikor nem tudja eldönteni, melyiket válassza. A hely lassan telik meg, az asztaloknál lányok lányokkal, fiúk fiúkkal, sőt lányok fiúkkal is ülnek, ráadásul egy kutya is téblábol a helyszínen. Mindez a Velvet riportere szerint egészséges toleranciaszintre utal.
Az, hogy itt készülés van, meg várakozás, valójában akkor derül ki, amikor a műsor éjjel fél egyes kezdete előtt a személyzet pezsgőt kezd osztogatni, és Weiszgerber Ágota - avagy Gotti -, a hely egyik tulajdonosa és az összejövetel szervezője rövid tószttal vezeti fel a kivetítőn kezdődő tévéadást. A hely ekkorra már megtelt, sőt az egyik asztalnál népes társasága körében maga a nyilatkozó, Ungár Klára és a műsor készítői is ott ülnek. A hangulat oldott és jókedvű, Tarlós István nevének elhangzásakor egyöntetű kaján kacaj kél, de az interjú végét követő taps után mégis enyhe tanácstalanság érezhető a levegőben.
Mást vártak
Talán mert az elmúlt napok médiahírverésének köszönhetően valószínűleg mindenki többet várt: egy korrekt, nem vájkálós, de őszinte beszélgetést, nem pedig rángó vágóképekkel megszakított videoklip-folyamot, amelyben hosszas ráfutás és több, a lapok által is unásig megszólaltatott nyilatkozó után végül maga az érintettől szinte csak annyi hangzik el: 2001-ben már írt egy nyílt levelet az ÉS-ben, amelyben Dávid Ibolyának a melegeket sértő kiszólásait egyes szám első személyben kérte ki magának, valamint hogy mióta felvállalta magát, neki jobb lett az élet.
A Velvet tudósítóját nem hagyja nyugodni a kérdés: tényleg csak ennyi volt, amit az elmúlt napok újsághírei után megtudhattunk, és hogy vajon maga a nyilatkozó, Ungár Klára elégedett-e ezzel a pár perces szösszenettel ami egy nyilván hosszabb beszélgetésből megmaradt? A politikusnő barátságosan, de határozottan érezteti, hogy magánéletéről ezután sem célja többet elmondani, ugyanakkor azt is leszögezi: homoszexualitásának felvállalása politikai kiállás, és ez az, amit a magyar média képviselőinek jó része nem ért. "Felháborítónak tartom azt a szóhasználatot, amit velem kapcsolatban az újságok megengedtek: hogy én "bevallok", "meggyónom", "leleplezem a titkomat" - holott én vállalom. Pont ez a lényeg: a homoszexualitás nem bűn." - válaszolja a Velvet kérdéseire. A napokban felröppent találgatásokra, miszerint bejelentése már az SZDSZ választási kampányához kapcsolódna, Ungár elmondja: nem ő kereste meg a műsort, hanem a műsorkészítők kérték fel, ő pedig úgy érezte, nem mondhat nemet épp egy esélyegyenlőségi műsornak: "Nem tudtam volna magam előtt vállalni, hogy épp nekik nem nyilatkozom.""Biztosan jól hangzana, ha azt mondanám, hogy hetekig győzködtük Klárát, hogy szólaljon meg a Struccban. De nem így történt. Megkerestük, átgondolta és igent mondott. Megtisztelt az őszinteségével. Ráadásul elárulta, hogy korábban kértek tőle interjút hasonló témában, igaz akkor nemet mondott" - mondja a Velvet érdeklődésére Rechnitzer Tamás, a műsor szerkesztő-riportere, aki műsorban elhangzott interjúrészleteket is készítette a politikusnővel.
Akkor most mi van?
A "bulvár" és a "mélyinterjú" fogalma azonban szerintünk nem okvetlenül kell hogy egybeessen. Valószínűleg az ünneplésre összesereglett érintettek sem azt várták, hogy a műsor a politikusnő szexuális életének intim titkait osztja meg a tévénézőkkel, de ünnepelni szerettek volna - a várva várt riport után azonban úgy tűnt: olyan nagyon mégsincs mit.
"Ez is jellemző a magyar kereskedelmi médiára" - legyint keserűen Gotti. "Azt gondoltam, hogy ez a ma este világmegváltás lehet a magyar melegek szempontjából, de ez igazából semmi nem volt. Amikor Ellen De Generes a talk showjában kimondta, hogy "I'm a lesbian!", a melegbárokban milliók ünnepeltek. Nem véletlen az sem, hogy nálunk viszont egy ilyen adás késő éjszaka megy le."
"Nem is értem igazán, mire volt jó ez az egész így, ebben a formában. Nekem igenis hiányérzetem van: ebben az interjúban csak nagyon áttételesen, nagyon óvatosan hangzott el bármi is. Ettől aztán semmi nem fog megváltozni" - mondja Szilvi, az egyik résztvevő, a Velvet riportere pedig egyetért. Véleményünkkel valószínűleg nem vagyunk egyedül: csendesen beszélgető asztaltársaságok, kellemes háttérzene - átlagos hétköznapi este, ami semmiképp sem nevezhető ünneplő partinak. Kettő körül Tádé kutya már alszik az asztal alatt, és az asztaltársaságok is ritkulni kezdenek: a lányok a lányokkal, a fiúk a fiúkkal indulnak haza, és a kávézóban még kézenfogva, ölelkezve összebújó párokról az utcán már nem lehet megmondani, szerelmespárok-e, vagy csak jóbarátok.
Később a taxis óvatosan puhatolózik, majd érezhtően megkönnyebbül, amikor kiderül, hogy az autójában ülő utas mindössze újságírói minőségben volt jelen az eseményen. Persze minek is örülne: a Velvet riportere nem úgy néz ki, mint a pornóscsajok - igaz, olyat érdekes módon az Eklektikában sem láthatott volna. A sofőr hazáig még próbál győzködni a "nincs velük bajom, csak ne hivalkodjanak vele" témakörben, bár arra az ellenvetésre, vajon hivalkodás-e, hogy ő válthat hitvesi csókot a nyílt utcán a feleségével, egy meleg pár pedig nem, már csak bizonytalan vállvonás a válasz.
Úgy tűnik: egy ideig még minden marad a régiben.