Ungár Klára politikus, az SZDSZ ügyvivőjének coming out-ja tiszteletére pezsgőbontással egybekötött Hozsanna partira invitálta törzsközönségét a Semmelweis utcai Cafe Eklektika, a melegek egyik törzshelye. A zártkörű parti szándéka szerint ünneplés lett volna, hiszen Ungár személyében az első magyar politikus vállalta fel a televízió nyilvánossága előtt, hogy ehhez a kisebbséghez tartozik. Az éjfél után kezdődő esélyegyenlőségi műsor, a Strucc adása azonban olyan volt, mint az okos lány a mesében: mondott is, meg nem is.
Toleráns kutya
A Velvet riportere 11 után érkezik, és kicsit aggódik, vajon fél 12-kor kidobják-e őt a zárkörű rendezvényre hivatkozva. Partifíling helyett egyelőre családias hangulatot, olyan összejövetelt talál, ahol mindenki mindenkit név szerint üdvözöl, de ahonnan - bár ismeretlen lévén szemmel láthatóan kilóg - mégse akarja senki eltávolítani. A pultnál sem tapasztal kirekesztésre utaló jeleket, sőt még kóstolót is kap a kétféle fehér borból, amikor nem tudja eldönteni, melyiket válassza. A hely lassan telik meg, az asztaloknál lányok lányokkal, fiúk fiúkkal, sőt lányok fiúkkal is ülnek, ráadásul egy kutya is téblábol a helyszínen. Mindez a Velvet riportere szerint egészséges toleranciaszintre utal.
Az, hogy itt készülés van, meg várakozás, valójában akkor derül ki, amikor a műsor éjjel fél egyes kezdete előtt a személyzet pezsgőt kezd osztogatni, és Weiszgerber Ágota - avagy Gotti -, a hely egyik tulajdonosa és az összejövetel szervezője rövid tószttal vezeti fel a kivetítőn kezdődő tévéadást. A hely ekkorra már megtelt, sőt az egyik asztalnál népes társasága körében maga a nyilatkozó, Ungár Klára és a műsor készítői is ott ülnek. A hangulat oldott és jókedvű, Tarlós István nevének elhangzásakor egyöntetű kaján kacaj kél, de az interjú végét követő taps után mégis enyhe tanácstalanság érezhető a levegőben.
Mást vártak
Talán mert az elmúlt napok médiahírverésének köszönhetően valószínűleg mindenki többet várt: egy korrekt, nem vájkálós, de őszinte beszélgetést, nem pedig rángó vágóképekkel megszakított videoklip-folyamot, amelyben hosszas ráfutás és több, a lapok által is unásig megszólaltatott nyilatkozó után végül maga az érintettől szinte csak annyi hangzik el: 2001-ben már írt egy nyílt levelet az ÉS-ben, amelyben Dávid Ibolyának a melegeket sértő kiszólásait egyes szám első személyben kérte ki magának, valamint hogy mióta felvállalta magát, neki jobb lett az élet.
"Biztosan jól hangzana, ha azt mondanám, hogy hetekig győzködtük Klárát, hogy szólaljon meg a Struccban. De nem így történt. Megkerestük, átgondolta és igent mondott. Megtisztelt az őszinteségével. Ráadásul elárulta, hogy korábban kértek tőle interjút hasonló témában, igaz akkor nemet mondott" - mondja a Velvet érdeklődésére Rechnitzer Tamás, a műsor szerkesztő-riportere, aki műsorban elhangzott interjúrészleteket is készítette a politikusnővel.
Akkor most mi van?
A "bulvár" és a "mélyinterjú" fogalma azonban szerintünk nem okvetlenül kell hogy egybeessen. Valószínűleg az ünneplésre összesereglett érintettek sem azt várták, hogy a műsor a politikusnő szexuális életének intim titkait osztja meg a tévénézőkkel, de ünnepelni szerettek volna - a várva várt riport után azonban úgy tűnt: olyan nagyon mégsincs mit.
"Ez is jellemző a magyar kereskedelmi médiára" - legyint keserűen Gotti. "Azt gondoltam, hogy ez a ma este világmegváltás lehet a magyar melegek szempontjából, de ez igazából semmi nem volt. Amikor Ellen De Generes a talk showjában kimondta, hogy "I'm a lesbian!", a melegbárokban milliók ünnepeltek. Nem véletlen az sem, hogy nálunk viszont egy ilyen adás késő éjszaka megy le."
"Nem is értem igazán, mire volt jó ez az egész így, ebben a formában. Nekem igenis hiányérzetem van: ebben az interjúban csak nagyon áttételesen, nagyon óvatosan hangzott el bármi is. Ettől aztán semmi nem fog megváltozni" - mondja Szilvi, az egyik résztvevő, a Velvet riportere pedig egyetért. Véleményünkkel valószínűleg nem vagyunk egyedül: csendesen beszélgető asztaltársaságok, kellemes háttérzene - átlagos hétköznapi este, ami semmiképp sem nevezhető ünneplő partinak. Kettő körül Tádé kutya már alszik az asztal alatt, és az asztaltársaságok is ritkulni kezdenek: a lányok a lányokkal, a fiúk a fiúkkal indulnak haza, és a kávézóban még kézenfogva, ölelkezve összebújó párokról az utcán már nem lehet megmondani, szerelmespárok-e, vagy csak jóbarátok.
Később a taxis óvatosan puhatolózik, majd érezhtően megkönnyebbül, amikor kiderül, hogy az autójában ülő utas mindössze újságírói minőségben volt jelen az eseményen. Persze minek is örülne: a Velvet riportere nem úgy néz ki, mint a pornóscsajok - igaz, olyat érdekes módon az Eklektikában sem láthatott volna. A sofőr hazáig még próbál győzködni a "nincs velük bajom, csak ne hivalkodjanak vele" témakörben, bár arra az ellenvetésre, vajon hivalkodás-e, hogy ő válthat hitvesi csókot a nyílt utcán a feleségével, egy meleg pár pedig nem, már csak bizonytalan vállvonás a válasz.
Úgy tűnik: egy ideig még minden marad a régiben.