horoszkóp

Cyberszex, aurafotó és napi két banán

2005.04.07. 11:08
Czifra Éva, Segítség! Társkereső lettem! című könyve olyan, mintha valaki futott volna egy kört a Nők Lapja archívumában és egybegyúrt volna néhány cikket a Ladó-féle utónévkönyvvel, mindezt megfűszerezte volna a közhelyszótárral és ezt az egészet átfutatta volna egy lebutítóprogramon, amibe azt kódolták, hogy véletlenül se egyeztesse az alanyt az állítmánnyal.

Téved, aki azt gondolja, hogy egy társkereső könyvet csak és kizárólag fanyar gúnyra való hajlamunk és ironikus stílusunk élezése végett találtunk megírandó témának. Nem ez a cél vezérelt minket, hiszen tudjuk, a probléma létezik, sokan vannak egyedül, és bár a Velvet újságírói közül még senki nem próbálta segédeszközök igénybevételét a párkeresésben, egyáltalán nem találjuk elutasítandónak ezt a módszert.

Randevú kétszáz pasival

Ezért gondoltuk letesztelni, mire számíthat, aki komoly céllal kézbe vesz egy társkereső könyvet. A könyvesbolt pszichológia polcát tanulmányozva először az tűnhet fel, milyen sok hasonló témájú kiadvány létezik; mi legalábbis nem gondoltuk volna, hogy társkeresőknek szóló könyvek tömegébe ütközünk. A könyvek túlnyomó többsége külföldi szerzőtől származik, mi azonban célzottan választottunk egy magyar szerzőt, aki a könyv ajánlója alapján mindenféle párkereső módszert kipróbált, öt év alatt közel 200 férfival találkozott, akikkel különféle kalandokba keveredett. Czifra Éva Segítség! Társkereső lettem című könyve tehát számunkra izgalmasnak hangzott, hiszen kétszáz férfit lerandevúztatni eleve semmihez sem fogható élmény lehet.

p Czifra Éva, amikor éppen nem a párkereséssel van elfoglalva, angolt tanít. Ráadásul többnyire otthon, így valóban nem sok lehetősége nyílik az ismerkedésre, ellentétben azzal ha például a kerületi általános iskolában tanítaná az angolt. A szerző előző könyve egyébként hasonlóan figyelemfelkeltő, a Három hónap alatt középfokút címet viseli. Most azonban koncentráljunk erre a könyvre. Hogy a könyv borítója vitathatatlanul csúnya, az még emészthető lenne, az első lapra biggyesztett mottó azonban már kevésbé. Egy igényes társkereső könyvtől legalább egy Tóth Árpád-idézetet elvártunk volna, ehelyett a mottó egy Cardex képeslap szövegéből idéz. Hogy a mottó giccses, nem baj, hogy valaki képes egy képeslapszöveget választani mottónak, annál inkább.

Lúzerek

Kánya Kata a szerzőt méltató előszava után elolvashatjuk Czifra Éva előszavát, melyben ismét megemlíti a titokzatos 200 férfiút, majd arra biztatja olvasóit, ne restelljenek bármilyen eszközt megragadni, hogy párra leljenek! A tartalomjegyzéket átfutva hamar kiderül, hogy a szerző tollából mintegy 60 oldal származik, a maradék 180-at mások írásai, nyilatkozatok, és főként hirdetések töltik ki. Maradjunk azonban egyelőre a Czifra Éva által írt részeknél, hiszen mint később elkerülhetetlenül kiderül, ez a könyv legértékelhetőbb része.

Sok újat azonban nem tudunk meg, hiszen ez a rész az apró technikák, viselkedés, öltözködési stílus és önbizalom kifejlesztésében kívánna tanácsot adni, meglehetősen szájbarágós módon, Ilona is megváltozott, neki sikerült, István viszont csak utólag jött rá, mit kellett volna tennie, így végérvényesen egyedül maradt. Ráadásul a szerző egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki megoldást kínál a problémára; itt van például András esete, aki "ha hitt volna magában, nem hagyja el a barátnője." Az önbizalom hangsúlyozása nyilván fontos, de még senkinek nem nőtt attól az önbizalma, hogy felszólították erre. Az "Andrást elhagyta a csaja" nem olyan példa, ami bármit megmagyarázna, de ez nagyjából az összes történetre igaz. Edina kiborult, mikor Máté nem vállalta fel, Adrienn pedig kifogásolta, hogy Ádám évente csak ötször hajlandó szeretkezni, Dia viszont sokkal csinosabb, mióta pasija van. A könyv hemzseg a közhelyektől, mint a "te is lehetsz bombanő" és a "nem kell a legújabb divatot követned, hogy jól nézz ki" - mert például Sári is maga varrja a ruhákat.

Vallás, politika

A "tökéletes alak" fejezetet Czifra Éva egy oldallal intézi el, figyelmezetve arra, hogy nem jó, ha keveset eszünk, mert Alexandra is kórházba került emiatt, majd beavatja olvasóit egy manökendiétába, mely 700 gramm ananászt és két banánt engedélyez naponta. A szerző jóindulata ellenére a humorral sem bánik jól, már amennyiben humornak szánta, hogy a nő meghódításának fontos eszköze, hogy a férfi megverje a tolvajt, aki lelépett a nő retiküljével. A férfiak jellemzését pedig egyenesen egy vicceket tartalmazó weboldalról másolta a könyvébe (nem, nem írom ide, hogy melyikről), miszerint egy pasinak két dologra van szüksége, szexre és kajára. Azt viszont a szerző már komolyan gondolja, hogy valaki akkor találta meg az igazit "ha társával hasonlóan gondolkodnak a pénzről, politikáról, drogról, alkoholról, és hasonlóan fizető állásuk van." Mert például Imre nem nézte jó szemmel, hogy Ilona alkoholista, de Istvánt, hiába zsidó, nem zavarta, hogy Csilla katolikus. Miért nem jött ezen a ponton egy hatalmas áramszünet, ami törölte volna Czifra Éva számítógépéből az eddig leírtakat?

Ez a hatvan oldal leginkább olyan, mintha valaki futott volna egy kört a Nők Lapja archívumában és egybegyúrt volna néhány cikket Ladó János utónévkönyvével, mindezt megfűszerezte volna a közhelyszótárral és ezt az egészet átfutatta volna egy lebutítóprogramon, amibe azt kódolták, hogy véletlenül se egyeztesse az alanyt az állítmánnyal.

Aurafotó és cyberszex

Ugyanakkor mégiscsak ez a könyv egyetlen értékelhető része. A maradék nem több, mint a párkapcsolatban állítólag segítséget nyújtó elméletek értelmetlen fejtegetése. Aki végre rálelt párjára az interneten keresztül, az vitassa meg a paramétereket egy asztrológussal (93. old) és egy kineziológussal (121. old.), és ha csillagjegyük nem illik össze - bár vallásuk igen - dobja az illetőt. Ha a horoszkóp megfelel, akkor is készíttessen aurafotót (102. old.), hiszen Czifra Éva, Juhász Márta bioenergetikussal együtt úgy gondolja, a hasonló energetikai lenyomatban rejlik a lényeg. Ha ez is megvan elemeztesse a tolvajverő férfi írását egy grafológussal (118. old.) és közben mélyedjen el a feng shui könyvekben (111. old.). Ha még mindig nem biztos a dolgában olvassa el Kánya Kata és Diós Kati, a Nők Lapja iskolája vezetőjének erősen hirdetésszagú tanácsait.

És ami ez után jön, az maga a felháborító borzalom: társkereső irodák hirdetése 50 oldalon keresztül, ráadásul nem a szerző bemutatásában, hanem az irodák saját ömlengésében. A "könyv" sokkal inkább tűnik összecsapott, gyors kereseti lehetőségnek, mintsem humorral és valódi segítőkészséggel felvértezett tanácsadókönyvnek. Ez a kiadvány bűn a komolyan próbálkozók ellen és senkinek a helyzetén nem könnyít, főleg nem a párkeresésben, ezt vagy tudja jól a szerző is, vagy egyszerűen hülyének nézi a társtalanokat. Mint a könyv utószavából kiderül, Czifra Éva még mindig társat keres.