horoszkóp

Gizike, a mandulaszemű szupermodell

2004.10.21. 01:07
"Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves" - áll a Tolsztoj-idézet a meghívóban, amivel a Velvetet rendhagyó divatbemutatóra invitálták. A show ezúttal nem a ruhák miatt különleges, hanem azért, mert a félszeg izgalommal, de roppant igyekezettel vonuló modellek a Fővárosi Önkormányzat tordasi Értelmi Fogyatékosok Otthonának lakói: szellemileg és testileg is sérült emberek.
A II. Szociális Segítők Konferenciájának témája a sérült emberek integrációjának elősegítése, a sztereotípiák kiküszöbölése. A szerda délutáni divatbemutató is ebbe a vonalba illeszkedik, hiszen a fogyatékosok maguk is sokszor tisztában vannak azzal: a tolószékek, mankók, a szokatlan mozgás vagy testalkat még inkább vonzza az emberek figyelmét - megfelelő öltözködéssel azonban az átlagtól eltérő adottságok sok esetben jól korrigálhatóak.

A divatbemutató háziasszonya, Vámos Magda Eötvös-díjas divattervező lelkesen mesél a felkészülésről, és hogy milyen volt újdonsült modelljeivel dolgozni: "Sokat gyakoroltuk a koreográfiát, ők pedig roppant igyekezettel próbálták a legjobbat nyújtani. Nagyon precízek, iszonyú alaposak, és most iszonyúan izgulnak" - mosolyog a tervezőnő, aki ezúttal nem saját kollekcióját fogja konferálni, hanem az Otthonnal többéves munkakapcsolatban lévő Jeannette Ruhakészítő Kft. darabjait. "Én is jó munkaviszonyban vagyok a céggel, így amikor az igazgatójuk megkeresett az ötlettel, azonnal örömmel mondtam igent a felkérésre" - magyarázza el Vámos Magda, hogyan jött létre a rendhagyó produkció. A Jeannette az Otthon lakóinak sem idegen: szociális foglalkoztatás keretében sokan végeznek náluk könnyű betanított munkát, természetesen fizetésért. Aki pedig kedvet kapott a divatbemutatón viselt ruhájához, az jelképes áron, egy-kétezer forintért vásárolhatta meg.

Bicegő szupermodellek

Tekintse meg képeinket!
A konferenciaterem közben rövid átrendezés után divatbemutató-helyszínné alakul. Villogó fények és füstgép helyett azonban itt a rideg neonok alatt az izgatottan csillogó szemek adják meg a hangulatot, a konferencia résztvevőből álló közönség pedig szinte az első perctől tapsol. A kezdeti félszegség után a hangulat egyre oldottabb, az aggályosan betartott koreográfiába már be-becsúszik egy hirtelen felindulásból kreált félfordulat, az utolsó blokkban színre lépő igen molett és Down-kóros Gizike pedig - bár királynői méltósággal hömpölyödik -, kaján mosollyal integeti végig a kifutót felvezetője oldalán.

A kollekció ruháiban nincs semmi különös: ugyanolyan konfekciómodellek, amelyeket a butikokban is megtalálhatunk. Pár felhajtásnál vagy szűkítésnél egyik darab sem igényelt nagyobb átalakítást, és csak nehezen venni észre, hogy a ruhák alatt esetleg a megszokottnál jobban kiáll egy csípő, vagy ferde a gerinc. A modellek szinte mind szellemileg sérültek, bár nem mindenki egyforma mértékben; emellett közülük sokan testi fogyatékosok is. De a kifutón még a járáshibás lányok is büszkén húzzák ki magukat, az alig észrevehető bicegést pedig jól leplezi a diadalmas mosoly.

Ruha teszi az embert

"Bár másságukkal ugyan kénytelenek együttélni, de a fogyatékosoknak is érdemes lehet megtanulni, hogy a nem kívánt figyelmet ügyesen el lehet terelni ruhákkal, kiegészítőkkel, esetleg egy jó frizurával - így nagyobb figyelmet kaphat az egyéniség" - mutatott rá Bodnár Enikő divat- és jelmeztervező, a konferencia egyik előadója. "A ruhák optikai tulajdonságai lehetőséget adnak a fogyatékkal élők számára is testi adottságaik korrigálására, ami a közösségben való együttélést, az egészséges emberekkel való kommunikálást könnyítheti meg az ő életükben. Ez nagy segítséget nyújthat egy sérült ember egészséges önképének kialakításában."

A bemutató ötlete az otthon munkatársa, Mayer Katalin fejéből pattant ki: "Azt szerettük volna, hogy ne a másság legyen a szembetűnő, hanem az, hogy ők is lehetnek szépek és ők is örülhetnek a szépnek." És a modellek valóban szépek és örülnek: a bemutató után a lányok lelkesen újságolják élményeiket.

Kulisszatitkok

Mercédesz már a kifutón kitűnt a többiek közül: szégyellős mosolya ellenére mozgásán, pózain látszott, hogy topmodellektől próbálta ellesni a profi fogásokat. A bemutató után még mindig izzik, és boldogan válaszolgat a kérdésekre: "Én nagyon szeretek divatbemutatókat nézni, imádok öltözködni és sminkelni. Mindig is arra gondoltam, milyen jó volna, ha egyszer én lehetnék ott és engem fotóznának!" Mikor megdicsérem, elpirul az izgalomtól: "Láttam, hogy a profik hogy csinálják, hogy így kitolják a csípőjüket" - osztja meg velem büszkén tudományát, a topmodellektől látott jellegzetes járást, majd félszegen hozzáteszi - "talán most nekem is sikerült egy pillanatra."

Az otthon lakói közt vannak kerekesszékesek is, de ők se maradtak ki a show-ból. Tamás és Zoli szép bordó selyemingben, együttesük, a Tordasi Szivárvány Zenekar fellépőruhájában gurultak végig a kifutón. A fiúk civilben kevésbé öltöznek egyformán: a basszusgitáros Zoli inkább a pólókat szereti, míg a kékszemű, halk beszédű Tamás - aki a zenekar szintetizátorosa - inkább ingeket visel.

Nem szabványos topmodellek

Klikk a képre!
Leplezetlen lelkesedésével kétségkívül Gizike, az alacsony, ám annál gömbölyűbb Down-kóros lány volt a bemutató fénypontja. Az öltözőben személyesen is megdicsérem kékre lakkozott körmét, de a bemutatkozáson túl csak kedves, kissé fókuszálatlan mosolyt kapok cserébe. Helyette inkább a gondozók mesélnek: "Gizike nagyon szeret szerepelni, táncolni, itt is elemében volt. Egyébként pedig imád mindent, ami divatos, ami nem tetszik neki, azt viszont egyszerűen letépi magáról." Megállapítjuk, hogy eszerint a divatbemutatón viselt darabok kiállták az ízléspróbát. Búcsúzóul még egyszer kezet fogok a topmodellel, aki kedves mosollyal ismét bemutatkozik, és ezúttal azt is elárulja, hogy 14 éves. Ezen nem lepődöm meg, hiszen valóban nehezen állapítható meg, hány esztendős lehet, de az egyik szervező elárulja: Gizike valójában 42.

"Jaj, én nagyon izgultam!" - meséli pironkodva Erika, aki a kifutón viselt sminkjét már a civilben hordott szemüveg mögé rejtette, de így is őszintén meglep, hogy már 39 is elmúlt. "Igen, én szeretek divatozni, és ezek a ruhák is nagyon tetszettek..." folytatná, de félbeszakítják. "Hát én meg nem izgultam egyáltalán! És én már léptem fel aerobic bemutatón is, de ez jobb volt sokkal!" - vág a szavába büszkén a 22 éves Mária, aki hihetetlen közvetlenséggel sorolja fel nekem összes rokonát, mielőtt eljutnánk a kérdésre adandó válaszig. A kofás közvetlenségű, mosolygós arcú lány lelkesen válaszolgat, roppantul élvezi a figyelmet, a divatbemutatóra is magától jelentkezett. Búcsúzóul megölel, megpuszil, és a lelkemre köti: "Mindenképp írd meg, hogy Magda néninek, az igazgatónőnek, és mindenkinek, aki az intézetben van nagyon-nagyon köszönjük!"

Kifelé menet, a szálloda előtt várakozó busznál Mercédesz felszállás előtt még pózol egyet külön a Velvetnek; a busz hátuljában pedig Gizikét látom az egyik ablaknál ülni. Úgy tűnik, az eget fixírozza lelkes figyelemmel - nem gondolnám, hogy észrevett, de amikor épp elindulnék, felemeli a kezét: nekem integet.